Sok derű és életöröm

nnak idején, amikor a veszprémi színházban játszott Jászai Joli, gyakran találkoztunk, csodáltam töretlen jókedvét, életerejét. Meghatott, hogy emlékszik rám, természetesen azonnal válaszoltam, a megadott címen is próbáltam fölhívni. Hosz-szas keresgélés után jutottam el Piliscsabára, egy egyházi szeretetotthonba, ahol Joli néni jelenleg él. Az ott dolgozó nővérektől megtudtam, a házban nincs is internet... A do-log még inkább izgatott.

Kilencvenkilenc évvel a háta mögött olyan őszintén csodálkozik a világra Jászai Joli néni a Nagyboldogasszony Házban, mint egy kisgyerek. Előbb tekintetével, majd kezével simogatja az ajándékba kapott desszertet. Dicséri a csomagolást, ujjai már elég nehezen boldogulnak a celofánnal, majd a né- mi segítés után föltárulkozó apró szívekből először fotós kollégámat kínálja meg, de nem marad ki a körből a szo-ciális nővér, Andi sem. Végül huncut mosollyal tüntet el egyet ő is.

A ház társalgójában beszélgetünk, őt a hosszú folyosókon, lépcsőkön tolókocsiban hozták idáig. Még ülve is látszik, milyen magas, szinte királynői a termete.

- Nagynéném, Jászai Mari alkatát örököltem, és édes jó apámét, aki félt is mindig, hogy nem találok magamnak szálfatermetű legényt. Édes uramban nem volt hiba, olyan szép ember volt, hogy mindenütt utánafordultak - mereng Joli néni, aki húsz évet nyugodtan letagadhatna.

- Jaj, édeseim, rossz a látásom, alig hallok, a táncos lá-baim sem engedelmeskednek, néha rám törnek az évek.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

Kilencvenkilenc évvel a háta mögött olyan őszintén csodálkozik a világra Jászai Joli néni a Nagyboldogasszony Házban, mint egy kisgyerek. Előbb tekintetével, majd kezével simogatja az ajándékba kapott desszertet. Dicséri a csomagolást, ujjai már elég nehezen boldogulnak a celofánnal, majd a né- mi segítés után föltárulkozó apró szívekből először fotós kollégámat kínálja meg, de nem marad ki a körből a szo-ciális nővér, Andi sem. Végül huncut mosollyal tüntet el egyet ő is.

A ház társalgójában beszélgetünk, őt a hosszú folyosókon, lépcsőkön tolókocsiban hozták idáig. Még ülve is látszik, milyen magas, szinte királynői a termete.

- Nagynéném, Jászai Mari alkatát örököltem, és édes jó apámét, aki félt is mindig, hogy nem találok magamnak szálfatermetű legényt. Édes uramban nem volt hiba, olyan szép ember volt, hogy mindenütt utánafordultak - mereng Joli néni, aki húsz évet nyugodtan letagadhatna.

- Jaj, édeseim, rossz a látásom, alig hallok, a táncos lá-baim sem engedelmeskednek, néha rám törnek az évek.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

Kilencvenkilenc évvel a háta mögött olyan őszintén csodálkozik a világra Jászai Joli néni a Nagyboldogasszony Házban, mint egy kisgyerek. Előbb tekintetével, majd kezével simogatja az ajándékba kapott desszertet. Dicséri a csomagolást, ujjai már elég nehezen boldogulnak a celofánnal, majd a né- mi segítés után föltárulkozó apró szívekből először fotós kollégámat kínálja meg, de nem marad ki a körből a szo-ciális nővér, Andi sem. Végül huncut mosollyal tüntet el egyet ő is.

A ház társalgójában beszélgetünk, őt a hosszú folyosókon, lépcsőkön tolókocsiban hozták idáig. Még ülve is látszik, milyen magas, szinte királynői a termete.

- Nagynéném, Jászai Mari alkatát örököltem, és édes jó apámét, aki félt is mindig, hogy nem találok magamnak szálfatermetű legényt. Édes uramban nem volt hiba, olyan szép ember volt, hogy mindenütt utánafordultak - mereng Joli néni, aki húsz évet nyugodtan letagadhatna.

- Jaj, édeseim, rossz a látásom, alig hallok, a táncos lá-baim sem engedelmeskednek, néha rám törnek az évek.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

A ház társalgójában beszélgetünk, őt a hosszú folyosókon, lépcsőkön tolókocsiban hozták idáig. Még ülve is látszik, milyen magas, szinte királynői a termete.

- Nagynéném, Jászai Mari alkatát örököltem, és édes jó apámét, aki félt is mindig, hogy nem találok magamnak szálfatermetű legényt. Édes uramban nem volt hiba, olyan szép ember volt, hogy mindenütt utánafordultak - mereng Joli néni, aki húsz évet nyugodtan letagadhatna.

- Jaj, édeseim, rossz a látásom, alig hallok, a táncos lá-baim sem engedelmeskednek, néha rám törnek az évek.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

A ház társalgójában beszélgetünk, őt a hosszú folyosókon, lépcsőkön tolókocsiban hozták idáig. Még ülve is látszik, milyen magas, szinte királynői a termete.

- Nagynéném, Jászai Mari alkatát örököltem, és édes jó apámét, aki félt is mindig, hogy nem találok magamnak szálfatermetű legényt. Édes uramban nem volt hiba, olyan szép ember volt, hogy mindenütt utánafordultak - mereng Joli néni, aki húsz évet nyugodtan letagadhatna.

- Jaj, édeseim, rossz a látásom, alig hallok, a táncos lá-baim sem engedelmeskednek, néha rám törnek az évek.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

- Nagynéném, Jászai Mari alkatát örököltem, és édes jó apámét, aki félt is mindig, hogy nem találok magamnak szálfatermetű legényt. Édes uramban nem volt hiba, olyan szép ember volt, hogy mindenütt utánafordultak - mereng Joli néni, aki húsz évet nyugodtan letagadhatna.

- Jaj, édeseim, rossz a látásom, alig hallok, a táncos lá-baim sem engedelmeskednek, néha rám törnek az évek.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

- Nagynéném, Jászai Mari alkatát örököltem, és édes jó apámét, aki félt is mindig, hogy nem találok magamnak szálfatermetű legényt. Édes uramban nem volt hiba, olyan szép ember volt, hogy mindenütt utánafordultak - mereng Joli néni, aki húsz évet nyugodtan letagadhatna.

- Jaj, édeseim, rossz a látásom, alig hallok, a táncos lá-baim sem engedelmeskednek, néha rám törnek az évek.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

- Jaj, édeseim, rossz a látásom, alig hallok, a táncos lá-baim sem engedelmeskednek, néha rám törnek az évek.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

- Jaj, édeseim, rossz a látásom, alig hallok, a táncos lá-baim sem engedelmeskednek, néha rám törnek az évek.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

Andi nővér segítségével kérdezünk, akinek hangját már megszokta Joli néni. A nővértől tudjuk, hogy semmilyen gyógyszert nem szed, hihetetlenül érdekli a világ, szereti a természetet, és nincsenek rigolyái.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

- Talán ez a jutalma a példás életért - gondolkodik el a kedves arcú fiatalasszony.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

Joli néni életútja valóban tanulságos: fölnevelt öt gyermeket, tanítónőként a betűvetés és az emberség tudomá-nyába vezette szülőfaluja, Rábatamási gyermekeit, negyven éven át hű társa volt férjének, az Esterházy hercegek gazdatisztjének.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonban. Talán azért tűnnek a kapcsolatok reálisnak, mert Joli néni gyakran mesél. Dédunokája pedig nem akarja, hogy eltűnjön nagymamája az emberek emlékezetéből.

Megírtam neki a neten, nyugodjon meg, nem fog.

Aztán egy merész fordulattal faképnél hagyta gyönyörű polgári életét, és csepűrágónak állt - nem tévedés! - 74 évesen. Gyermekkora álmát váltotta valóra, hisz mindig is a színpad vonzotta, csakhogy tíz gyermeket nevelő édes- apja megkövetelte, hogy komoly szakmát tanuljon, tisztességes életet éljen.

- Kilencedik voltam a sorban, játékosabb tán a többieknél. Arról ábrándoztam, hogy a közönség a lábaim előtt hever, én meg csak táncolok nekik meg szavalok - szedegeti elő az emlékek mély kútjából vágyait. Mosolya jelzi, gondolatai a rábatamási szülői ház körül kalandoznak.

- Nagynéném a nyarakat nálunk töltötte. Hosszú sétáin mindenkivel megállt beszélgetni, tisztelték a falubeliek. Ő volt a példaképem, fájt a szívem, hogy nem lehetek színésznő.

Mereng az éveken, eszébe jutnak az átvirrasztott éjszakák a betegágyak mellett.

- Édeseim, én sosem voltam szomorú. Bíztam a jó istenben, és boldogan öleltem magamhoz a kiskutyáktól a macskákig minden élőlényt.

A háború előtt hétszobás házban két cseléd segítette a szép járású Jászai Jolánt, de aztán hiába keresett az Esterházyak számadója ál-lást, sehol sem merték alkalmazni.

- Más tájra költöztünk, Pécsig futottunk a baj elől. Elővettem a diplomámat, és öreg fejjel újra tanítónak álltam. Negyvenkét évesen kezdtem elölről az életet.

Az iskolában is vidámság járt a nyomában, Joli nénit a gyerekek szerették, pedig szigorú pedagógus hírében állt.

- Amikor nyugdíjba mentem, ezer terv kavargott a fejemben, aztán egy Jászai-ünnepségen hallott szavalni a győri színházigazgató, és meghívott játszani.

A régmúlt úgy áll előtte, mintha az imént történt vol-na, ám a tegnapra nem nagyon emlékszik - ilyen az emberi elme.

- Híressé drága Sándorom (Friderikusz - a szerk.) tett. A tévéinterjú után jöttek a filmszerepek. Dobray Gyuri mulatságain jókat nevettem - árulja el a Szerelem első vérig és még vagy két tucat film rendezőjének titkát, de föl- kérte például Kern András is, játszott a Sztracsatellában.

- Kedveseim, én nem éreztem a fáradtságot. Megmondták, mit kell csinálnom, és már tettem is a dolgom.

Mint ahogy Veszprémben, a Petőfi Színház színpadán is nagy sikereket aratott.

- Még a színészházban is laktam - dicsekszik, mint egy kisgyermek. A család nem örült annyira a nagy változásnak, féltették édesanyjukat. Eljöttek ugyan minden bemutatóra, de ők inkább a klasszikus nagymama szerepében szerették volna látni, az ügyvédfiú nehezen szokta meg művész édesanyját.

Mondja a verseket, amelyeket ki is adott. Édesanyjáról, a hazáról, a szeretetről szólnak a strófák. Az utolsó sor csak nem akar előjönni, szégyenlősen szabadkozik:

- Pedig van benne igazi csattanó.

Ámulunk mindhárman Joli nénin, aki egyre jobban belemelegszik, élvezi a társalgást.

- Az internetet azt tudom, micsoda, de nem látom már a betűket, biztosan nem én voltam - segít magyarázatot találni a bejelölésre.

A nővér szerint az a dédunokája lehet, aki gyakran keresi föl az otthonba