Hétvége

2006.11.25. 03:23

Megszépült az emlékévre

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia születésének nyolcszázadik évfordulója alkalmából Árpád-házi Szent Erzsébet emlékének szenteli a 2007-es évet. ...

Móczán Zoltán

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia születésének nyolcszázadik évfordulója alkalmából Árpád-házi Szent Erzsébet emlékének szenteli a 2007-es évet. Ez a feladat különös figyelmet követel azoktól a plébániáktól, egyházi intézményektől, melyek az évfordulóját ünneplő szent nevéhez kötődnek.

Így a jubileumi esztendőre befejeződött a közkedvelt szent titulusát viselő győrvári plébániatemplom felújítása is. Az immár kívül-belül teljes régi szépségében pompázó épületet november 12-én, a bérmálásra is alkalmat adó ünnepi szentmise keretében áldotta meg dr. Veres András megyés püspök.

A jövő évben egyébként maga a neobarokk stílusban épült, korábban műemlék jellegű, ma már műemlék templom is jubilál: ekkor lesz 225 esztendős. A településen - melynek egyik része a vasvári káptalan, másik része a királynő birtoka volt - először boronafalú templomot építettek az írásos emlékek tanúsága szerint. A plébániát több tizenhatodik és tizenhetedik századi okiratban említik. Egy 1559-ből származó dokumentum tartalmazza először, hogy védőszentjéül Árpád-házi Szent Erzsébetet választották. Sajnos az egykori fatemplomot a plébániaházzal és az iskolá-val együtt 1778-ban tűzvész pusztította el. Az épületben levő faszobrokat azonban sikerült kimenekíteni: ezek ma is a szószék hangvetőjén láthatók.

A hívek nem halogatták sokáig az egyházi épület pótlását. Az új templomot a győrváriak nem a régi helyén, hanem az azzal szemközti telekre építették fel, ám a Szent Erzsébet titulust megőrizték. A belső díszítés 1923-ban készült el, a későbbi teljes renoválást 1958-ban végezték. A rendszerváltás utáni években aztán újra szépítettek a templomon: ekkoriban készült el az új liturgikus tér a szembemiséző oltárral, és külső restaurálás is zajlott.

Már csak a tető felújítása hiányzott. A befejező munkálatokra az egyházközség négymillió forint támogatást kapott az egyházmegyei hatóságtól, s körülbelül ugyan-ennyit áldozott rá saját tartalékolt forrásaiból. A győrvári hívek is jelentős mértékben adakoztak a templomjavításra.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

Így a jubileumi esztendőre befejeződött a közkedvelt szent titulusát viselő győrvári plébániatemplom felújítása is. Az immár kívül-belül teljes régi szépségében pompázó épületet november 12-én, a bérmálásra is alkalmat adó ünnepi szentmise keretében áldotta meg dr. Veres András megyés püspök.

A jövő évben egyébként maga a neobarokk stílusban épült, korábban műemlék jellegű, ma már műemlék templom is jubilál: ekkor lesz 225 esztendős. A településen - melynek egyik része a vasvári káptalan, másik része a királynő birtoka volt - először boronafalú templomot építettek az írásos emlékek tanúsága szerint. A plébániát több tizenhatodik és tizenhetedik századi okiratban említik. Egy 1559-ből származó dokumentum tartalmazza először, hogy védőszentjéül Árpád-házi Szent Erzsébetet választották. Sajnos az egykori fatemplomot a plébániaházzal és az iskolá-val együtt 1778-ban tűzvész pusztította el. Az épületben levő faszobrokat azonban sikerült kimenekíteni: ezek ma is a szószék hangvetőjén láthatók.

A hívek nem halogatták sokáig az egyházi épület pótlását. Az új templomot a győrváriak nem a régi helyén, hanem az azzal szemközti telekre építették fel, ám a Szent Erzsébet titulust megőrizték. A belső díszítés 1923-ban készült el, a későbbi teljes renoválást 1958-ban végezték. A rendszerváltás utáni években aztán újra szépítettek a templomon: ekkoriban készült el az új liturgikus tér a szembemiséző oltárral, és külső restaurálás is zajlott.

Már csak a tető felújítása hiányzott. A befejező munkálatokra az egyházközség négymillió forint támogatást kapott az egyházmegyei hatóságtól, s körülbelül ugyan-ennyit áldozott rá saját tartalékolt forrásaiból. A győrvári hívek is jelentős mértékben adakoztak a templomjavításra.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

Így a jubileumi esztendőre befejeződött a közkedvelt szent titulusát viselő győrvári plébániatemplom felújítása is. Az immár kívül-belül teljes régi szépségében pompázó épületet november 12-én, a bérmálásra is alkalmat adó ünnepi szentmise keretében áldotta meg dr. Veres András megyés püspök.

A jövő évben egyébként maga a neobarokk stílusban épült, korábban műemlék jellegű, ma már műemlék templom is jubilál: ekkor lesz 225 esztendős. A településen - melynek egyik része a vasvári káptalan, másik része a királynő birtoka volt - először boronafalú templomot építettek az írásos emlékek tanúsága szerint. A plébániát több tizenhatodik és tizenhetedik századi okiratban említik. Egy 1559-ből származó dokumentum tartalmazza először, hogy védőszentjéül Árpád-házi Szent Erzsébetet választották. Sajnos az egykori fatemplomot a plébániaházzal és az iskolá-val együtt 1778-ban tűzvész pusztította el. Az épületben levő faszobrokat azonban sikerült kimenekíteni: ezek ma is a szószék hangvetőjén láthatók.

A hívek nem halogatták sokáig az egyházi épület pótlását. Az új templomot a győrváriak nem a régi helyén, hanem az azzal szemközti telekre építették fel, ám a Szent Erzsébet titulust megőrizték. A belső díszítés 1923-ban készült el, a későbbi teljes renoválást 1958-ban végezték. A rendszerváltás utáni években aztán újra szépítettek a templomon: ekkoriban készült el az új liturgikus tér a szembemiséző oltárral, és külső restaurálás is zajlott.

Már csak a tető felújítása hiányzott. A befejező munkálatokra az egyházközség négymillió forint támogatást kapott az egyházmegyei hatóságtól, s körülbelül ugyan-ennyit áldozott rá saját tartalékolt forrásaiból. A győrvári hívek is jelentős mértékben adakoztak a templomjavításra.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

A jövő évben egyébként maga a neobarokk stílusban épült, korábban műemlék jellegű, ma már műemlék templom is jubilál: ekkor lesz 225 esztendős. A településen - melynek egyik része a vasvári káptalan, másik része a királynő birtoka volt - először boronafalú templomot építettek az írásos emlékek tanúsága szerint. A plébániát több tizenhatodik és tizenhetedik századi okiratban említik. Egy 1559-ből származó dokumentum tartalmazza először, hogy védőszentjéül Árpád-házi Szent Erzsébetet választották. Sajnos az egykori fatemplomot a plébániaházzal és az iskolá-val együtt 1778-ban tűzvész pusztította el. Az épületben levő faszobrokat azonban sikerült kimenekíteni: ezek ma is a szószék hangvetőjén láthatók.

A hívek nem halogatták sokáig az egyházi épület pótlását. Az új templomot a győrváriak nem a régi helyén, hanem az azzal szemközti telekre építették fel, ám a Szent Erzsébet titulust megőrizték. A belső díszítés 1923-ban készült el, a későbbi teljes renoválást 1958-ban végezték. A rendszerváltás utáni években aztán újra szépítettek a templomon: ekkoriban készült el az új liturgikus tér a szembemiséző oltárral, és külső restaurálás is zajlott.

Már csak a tető felújítása hiányzott. A befejező munkálatokra az egyházközség négymillió forint támogatást kapott az egyházmegyei hatóságtól, s körülbelül ugyan-ennyit áldozott rá saját tartalékolt forrásaiból. A győrvári hívek is jelentős mértékben adakoztak a templomjavításra.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

A jövő évben egyébként maga a neobarokk stílusban épült, korábban műemlék jellegű, ma már műemlék templom is jubilál: ekkor lesz 225 esztendős. A településen - melynek egyik része a vasvári káptalan, másik része a királynő birtoka volt - először boronafalú templomot építettek az írásos emlékek tanúsága szerint. A plébániát több tizenhatodik és tizenhetedik századi okiratban említik. Egy 1559-ből származó dokumentum tartalmazza először, hogy védőszentjéül Árpád-házi Szent Erzsébetet választották. Sajnos az egykori fatemplomot a plébániaházzal és az iskolá-val együtt 1778-ban tűzvész pusztította el. Az épületben levő faszobrokat azonban sikerült kimenekíteni: ezek ma is a szószék hangvetőjén láthatók.

A hívek nem halogatták sokáig az egyházi épület pótlását. Az új templomot a győrváriak nem a régi helyén, hanem az azzal szemközti telekre építették fel, ám a Szent Erzsébet titulust megőrizték. A belső díszítés 1923-ban készült el, a későbbi teljes renoválást 1958-ban végezték. A rendszerváltás utáni években aztán újra szépítettek a templomon: ekkoriban készült el az új liturgikus tér a szembemiséző oltárral, és külső restaurálás is zajlott.

Már csak a tető felújítása hiányzott. A befejező munkálatokra az egyházközség négymillió forint támogatást kapott az egyházmegyei hatóságtól, s körülbelül ugyan-ennyit áldozott rá saját tartalékolt forrásaiból. A győrvári hívek is jelentős mértékben adakoztak a templomjavításra.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

A hívek nem halogatták sokáig az egyházi épület pótlását. Az új templomot a győrváriak nem a régi helyén, hanem az azzal szemközti telekre építették fel, ám a Szent Erzsébet titulust megőrizték. A belső díszítés 1923-ban készült el, a későbbi teljes renoválást 1958-ban végezték. A rendszerváltás utáni években aztán újra szépítettek a templomon: ekkoriban készült el az új liturgikus tér a szembemiséző oltárral, és külső restaurálás is zajlott.

Már csak a tető felújítása hiányzott. A befejező munkálatokra az egyházközség négymillió forint támogatást kapott az egyházmegyei hatóságtól, s körülbelül ugyan-ennyit áldozott rá saját tartalékolt forrásaiból. A győrvári hívek is jelentős mértékben adakoztak a templomjavításra.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

A hívek nem halogatták sokáig az egyházi épület pótlását. Az új templomot a győrváriak nem a régi helyén, hanem az azzal szemközti telekre építették fel, ám a Szent Erzsébet titulust megőrizték. A belső díszítés 1923-ban készült el, a későbbi teljes renoválást 1958-ban végezték. A rendszerváltás utáni években aztán újra szépítettek a templomon: ekkoriban készült el az új liturgikus tér a szembemiséző oltárral, és külső restaurálás is zajlott.

Már csak a tető felújítása hiányzott. A befejező munkálatokra az egyházközség négymillió forint támogatást kapott az egyházmegyei hatóságtól, s körülbelül ugyan-ennyit áldozott rá saját tartalékolt forrásaiból. A győrvári hívek is jelentős mértékben adakoztak a templomjavításra.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

Már csak a tető felújítása hiányzott. A befejező munkálatokra az egyházközség négymillió forint támogatást kapott az egyházmegyei hatóságtól, s körülbelül ugyan-ennyit áldozott rá saját tartalékolt forrásaiból. A győrvári hívek is jelentős mértékben adakoztak a templomjavításra.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

Már csak a tető felújítása hiányzott. A befejező munkálatokra az egyházközség négymillió forint támogatást kapott az egyházmegyei hatóságtól, s körülbelül ugyan-ennyit áldozott rá saját tartalékolt forrásaiból. A győrvári hívek is jelentős mértékben adakoztak a templomjavításra.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

A teljes felújítás utolsó momentumaként ezúttal a tetőcserepeket kellett újra cserélni. A munka szeptember ötödikén kezdődött, és a folyamatos jó időjárásnak köszönhetően öt hét alatt el is készült.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

A szakembereknek is nem kis meglepetést okozott, hogy a tölgyfából készült, több mint két évszázados eredeti tetőszerkezet még ma is tökéletesen egészséges. Hasonlóra talán az egész egyházmegyében nincs példa. A lécezetet és a tetőcserepeket azonban cserélni kellett. A műemléki előírásoknak megfelelően a templomot apró hódfarkú cseréppel fedték be.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!