Hétvége

2006.12.16. 03:29

Ami akkor létrejött, csoda volt

Történész, kutató, szerkesztő, könyvtáros, alapítványok elnöke, kuratóriumi tagja, cserkész, politikus, tanszékvezető, mindemellett kitűnő előadó és rendkívüli egyéniség. Dr. Katona Tamás a közelmúltban Szombathelyen járt: kutatásai, az aktuális politikai események mellett 56-ról is beszélt.B

Bajdó Bettina-Vojnovics Viktória

- Megérhettük azt a korszakot, hogy apáink emlékezete társadalmi emlékezetté vált. Mit gondol mint az 56-os események résztvevője, változik ez a megítélés, más értelmet kap-e, ha az ötvenhatosok nemzedéke egyszer kihal?

- Bizonyára, hiszen ennek ez a szinte természetesnek vehető menetrendje. Mi, akik próbáltuk csinálni ezeket a dolgokat, a sok ötvenhatos, rengeteg badarságot is összebeszél - nem ebből kell megítélni 56-ot, a forradalmat. Hanem abból a szent ügyből, amiért az egész elindult, amit aztán a szovjet beavatkozás vérbe fojtott. Sokkal több vérbe, mint 1848-49-ben, ahol Haynaunak száz kivégzés írható a rovására, Kádár Jánosnak viszont 367. Haynau kétezer embert küldött börtönbe, Kádár húszezret. A Bach-korszakról is el lehet mondani, mennyi vasútvonalat építettek, mégis az ország sokkal többre jutott volna, ha nincsen Bach-korszak, és ha nincsen Kádári időszak. És 56 egyik nagy bánata, november negyedike nagy szomorúsága, hogy Magyarország már ott tartana, ahol Ausztria, ha nem jönnek vissza az oroszok. A kérdésére válaszolva: azt hiszem, hogy az 56-osok utáni korszak spekulatívabb korszak lesz, és próbál majd valós és álbölcsességeket felsorakoztatni, és ezzel aztán az inga meg is fog állni valamilyen normális helyen, és arra fog mutatni ez az immáron mozdulatlan inga, amerre maga 56 is mutatott.

- Mit köszönhetünk 56-nak?

- 56 a nemzeti egységet hozta meg szinte egyetlen másodperc alatt. Megjegyzem, ebből most is tudnánk egy picivel többet használni, mint ami pillanatnyilag van belőle.

- Önnek, mint az ötvenhatos események résztvevőjének mi volt a legfájóbb a forradalom és a rendszerváltás között eltelt időszakban?

- Rengeteg fájdalom volt. Az embernek voltak barátai és bajtársai, akiket elítéltek, kit erre, kit arra, volt akit nem is lehetett viszontlátni, volt akit egy életre kivontak a forgalomból. És az is fájdalom, hogy ezek becsületes és tehetséges fiatalok voltak, s nem adatott meg nekik, hogy tegyenek bármi értelmeset, hasznosat. A legnagyobb vétek, amit el lehet követni, az időt veszni hagyni. És Magyarországgal ez történt a rendszerváltozás és 56 között. Ha csak azt látjuk, amit látni akarunk, akkor soha okulni nem fogunk a történelemből, és ugyanazokat a hibákat követjük el újra és újra.

- Hogy emlékszik vissza a rendszerváltásra és az azt követő időszakra? Mi volt az a momentum, esemény, amely még ma is élénken él emlékezetében?

- Amikor először Londonban voltam, 1990-ben az angol külügyminiszternek lelkesen megpróbáltam elmagyarázni, hogy készüljenek fel egy olyan világra, melyben nem lesz sem Szovjetunió, sem Jugoszlávia, Varsói Szerződés. Felkacagott és azt mondta: Ó, mily szép példája annak, hogy valaki összekeveri a vágyait a tényekkel. Sokszor találkoztunk utána, nem beszéltünk róla, de ez mindig ott lógott a levegőben. Nem azért volt nekem igazam ebben a dologban, mert én olyan rettentő okos vagyok, hanem azért, mert mi belülről ismertük ezeket a dolgokat, ők pedig elkényelmesedtek. Nem volt kényelmesebb külpolitika, mint 1990 előtt: két tábor volt, bipoláris világ. Minden lépésre jött a válaszlépés, olyan volt, mint egy sakkjátszma. Eltunyult a Nyugat politikai gondolkodásmódja, és nagyon nehéz volt nekik megérteniük, hogy mi is történik Európa általuk cserbenhagyott és szerencsétlenebb keleti részében. Mindenesetre az 1992-es csúcstalálkozón, mikor Antall József és Jelcin ott ültek egymással szemben, Antall azt mondta: talán azt a kétmilliárd dollárt el lehetne felejteni, akkor Jelcin felállt, belecsapott Antall jobb kezébe, és azt mondta, rendben. Én meg rohantam ki, mint az őrült, hogy leírjam az elhangzottakat, és az orosz kollégával aláírassam. És akkor három dolgot kért Jelcintől, az egyik ez volt, ez a kétmilliárd dollár. A második kérés az volt, hogy kezdjék el az óriási adósságokat törleszteni Magyarországgal szemben, megígérték: ők megépítik Budapesten a 4-es metrót. Tíz éve utazhatnánk azon a földalattin, ha a kormányülésen Demszky Gábor nem mondja azt, hogy nem. Tudniillik a főpolgármester ellen nem lehet metrót építeni. Nagy kár, hogy nem sikerült a harmadik dolog, amit Antall kért Jelcintől, hogy szállíthassunk élelmiszert Oroszországnak. Válasz: nézze elnök úr, a mi népünk hozzászokott az éhezéshez, fájdalom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy élelmiszerért pénzt adjak. És ebbe döglött bele ennek az országnak a keleti fele, amely önhibáján kívül, minden ipari és minden mezőgazdasági terméket arra az egy piacra kellett hogy irányítson.

- Mit gondol napjaink magyar külpolitikájáról?

- A magyar külpolitika nem tud élni azzal a lehetőséggel, melyet az EU kínál. Mert nem keres szövetségeseket. Az a magyar külpolitika, amelyet 1990-ben kitaláltunk, jól vizsgázott: tagjai vagyunk az uniónak, a NATO-nak, nincsenek itt orosz csapatok, szuverén az ország. De a következő periódusra nincs magyar külpolitika, nincs doktrína, hogy hogyan kell az EU-ban nemzeti érdekeinket érvényesíteni. Ez most külpoli- tikánk legnagyobb feladata. És ehhez kell megtalálni, ha máshol nem, legalább a velünk együtt csatlakozó Lengyelországban a szövetségest. Közösen nagyobb súlyunk van. A lengyelek kínálják is ezt a lehetőséget nekünk, miért nem élünk ezzel?

- Ön, mint az MDF egyik alapító tagja, a rendszerváltás részese, hogyan látja napjaink belpolitikai eseményeit?

- Szomorúan. De hát, mit lehet ennek örülni. Két rendkívüli tehetségű, kiváló kommunikációs zseni feszül itt egymásnak. Gyurcsány Ferenc (akiről Orbán Viktor már 1989-ben megmondta, hogy a KISZ-ben senki nincs, akit komolyan lehetne venni, mind hólyagok, de van egy Gyurcsány nevű, aki azzal tárgyal, annak fel kell kötnie a gatyáját). És itt van Orbán Viktor, aki egy extraklasszis a politikában, egy elképesztő tehetségű ember. Egyelőre csak azt keresik, hogy ki hol talál fogást a másikon. Az egyik könnyebben talál, hiszen Gyurcsány sebezhetőbb. Sebezhetőbb a családi háttere miatt. És volt egy nem szalonképes beszéde, aminek a lényege az volt, amit a Kossuth rádió mondott, hogy hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon. Orbánon nehezebb fogást találni: és itt megint csak a segítőké a nagyon nagy felelősség. A segítőké, akik démonizálnak valakit, hogy legyen egy ellenségkép, akivel szemben össze lehet fogni, ezek az urak megtanulhatnák végre, hogy Magyarországon a dolgok akkor mennek jól, ha valamiért fogunk össze, és nem valami vagy valaki ellen. Reménytelennek látom a két nagy párt megegyezését, nem tartom reális veszélynek azt, amit sokan és sokszor mondogatnak, hogy nagykoalíció fog létrejönni. Pedig ilyen helyzetben, mint amiben az ország van, volna logikája egy nagykoalíciónak, illetőleg, amit Orbán Viktor kitalált ehelyett, egy szakértői kormánynak. De aki hatalmon van, nem fog lemondani szakértői kormány javára. Ebből következik, hogy további elkanászodásnak lehetünk majd tanúi. És a két nagy pártról annyit, hogy néha az az érzése az embernek, hogy azért utálják annyira egymást - és itt plagizálok Dávid Ibolyától -, mert ha egymásra néznek, olyan, mintha a tükörbe néznének. Ez szomorú tény. De mi, akik hosszú ideig éltünk a szocializmus világában, tudjuk a fokozati különbségeket megbecsülni, tudunk a kettő között különbséget tenni.

- Az ön kutatási területe az 1848/49-es forradalom és szabadságharc. Min dolgozik most?

- Most épp Krassó-Szörény vármegyéről írtam tanulmányt. Ott Jakabffy Elemér a két háború közötti folyóiratot, a Magyar Kisebbséget adta ki, Lugoson. Ez a megye tele volt apró nemzetiségekkel, cseh, bolgár falvakkal. Egyébként úgy látszik, ott jobban megértik egymást ezek a most is meglévő pici nemzetek, és tudják, hogy együtt többre mennek, mint egymás ellen.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!