Szabadság a celluloidokon

De merüljünk egy kicsit alá abban a lázas forgatagban, amely a filmszemlék sajátja. A Palace termei előtt dunások forgatnak, a csinoska, vörös csigahajú riporternő megnyitja a rendezői szíveket. A büfénél Báron György kortyint kávéjából, mellette a kultúrházas Galamb duruzsol mindentudó mobiljával. Befut Durst György producer hatalmas kalapjában, és már össze is ölelkezik barátaival. Márta István a vidéki lét előnyeit ecseteli, és persze előkerül Szőke Maci András. Megjöttem, áll vigyázzba természetes bússágával, majd: Kéne rólam egy film. Derű.

Igaz is, derű: a tavalyi, feszült és ideges hangulathoz képest most visszafogott vidámság jellemzi ezt a szemlét. Még a komor színek is átmelegednek. Jó látni, ahogy a jegyekért tülekednek a pénztáraknál. És már egyáltalán nem meglepő, hogy sorra írják ki: pótvetítés itt és itt...

Ugorjunk át a Millenárisra. A Jövő Házában tartják a premiereket, itt már dúl a protokoll. Ismert szappanoperások, aktuális kebelcsodák és hetvenkétfogú mosolyfejek is előfordulnak. Hála az égnek, politikus ezúttal alig-alig akad. Igaz, hiányoznak a nagy generáció tagjai is. Nem unicumozik Miki bácsi, de eljött Sándor Pál. Ha csak azt mondom, hogy Bohóc a falon, vagy LGT-film, már egy korszak nyomul vele. Aztán különös szépségű, magas, karcsú nő tűnik fel a Kythera című dolgozat bemutatójára várakozó tömegben, Kovács Kata színésznő. Arca egyszerre vidám és szomorú, hát ilyen vagyok, mondja valakinek. Mellette a film rendezője, a fiatal Mészáros Péter. Ekkor még nem tudhatjuk, hogy Kata elnyeri a szemle legjobb színészi teljesítménye díjat. A Kythera mai rögvalóságunkról szól, nagyon is nézhetően, mintegy fordított szappanoperaként. Egy mackós, sörös, focirajongó kamionsofőr (Bandi) és egy irodista lány (Csilla) szerelme a téma. Igazi kisemberek, akik a panellétbe zártan az eléjük táruló tévés reklámvilágról álmodnak. Görögország a vágyuk tárgya, s mire összejönne, kihűlőben az érzelmeik. És ott a nő, akiről végül is a film szól: szeretik és gyűlölik. Mészáros Péter: A film kapcsán több országban tapasztaltam ugyanazt: a középkorú férfiak jó részének hasonló problémái akadnak, a munka-kocsma-elveszített érzelmek léthelyzetben, legfeljebb eltérő anyagi szinteken. Svájcban ugyanúgy magukra ismertek a vetítés után nők és férfiak, mint nálunk... Ezt is akartam. Bemutatni egy helyzetet ítélet nélkül. A mindennapi, kommercionális popkultúra alakítja át érzelmeinket. Számomra ez romboló hatású, a legintimebb formák között, akár az ágyban is. Ez a kommunikációs trendi meghatározza azon emberek álomvilágát, akik a legkevésbé vannak ellene felvértezve. Elhárításként szóba jöhet a képzés, az ítélőerő megszerzése. Hogy tudjunk eligazodni a hatások között. Hőseim abszolút védtelenek, őket a legkönnyebb ki- és felhasználni, majd elhajítani, mint egy kacatot. Csilla és Bandi végső soron a szerelem elmúlása, a magány megjelenése ellen küzd, összegzett kérdésünkre a rendező. Megkérdeztük Csillát, vagyis Kovács Katát is: Főleg az arcommal kellett játszanom, sok volt a közeli felvétel. Rengeteget próbáltunk, nem a kameráknak, hanem magunknak... A kamerák előtt már centire kimérten dolgoztunk, de jól jött az a korábban megszerzett belső tudás. Bandi szerethető, de tud bunkó is lenni. Az általam formált figura hitelességéhez az is hozzáadódhatott, hogy magánéletemben hasonló problémákon én is átmentem. Hogy mit tehetnek a Csillák a férfiakért? Maximális szeretetet kell nyújtaniuk, és ezt ki is kell mutatni. Valamint: nem feladni, hanem tovább tenni, megoldásokat keresni.

A Kythera után tovább sorjáztak a versenyfilmek, köztük a nagydíjassá lett Ópium, vagy az Iszka utazása. Sokak meglepetésére kiesett a zsűri kegyeiből Kamondi Zoltán Dolinája, és Szőke András vérbő komédiája, a Hasutasok. Az meg már szinte érthetetlen, hogy a hollywoodi stílusban, Sas Tamás által vérprofi módon leforgatott igazi családi moziról, az S:O:S Szerelem!-ről sem volt véleményük az ítészeknek. Pedig ezek igazi közönségfilmek, éppen úgy, mint a szintén mellőzött Lora (Hernádi Gábor munkája). Javít az összképen a Konyec díjesője, ez is szórakoztató és nézhető mozi. De hát a filmesek többsége nem díjakra, hanem mozijegyekre hajt: a jövőben ugyanis nem a nézőszám, hanem az eladott jegyek után osztják majd a központi támogatásokat...

S ami igazán jólesett, az a vasi filmesek szereplése volt. A Villanás a végtelen időben című kitűnő kísérleti alkotás nagy tapsot kapott a Mammutban. És éppen úgy kisugárzott, mint maga a nagybetűs FILM, amely nemcsak villan, de hat is a végtelen időben.