Budapest 1956

Erich Lessing nem a forradalom miatt jött hozzánk 1956-ban. Bécsben élt akkor már, és egy amerikai ügynökségnek, a Life Magazinnak dolgozott. Azt javasolta nekik, hogy bemutatná képein a kommunista országokban élő emberek életét. Nem először utazott Magyarországra, legkorábbi képe a negyvenes évek végéről való. 1956 májusában jött újra, és még jóval a forradalmi események után is maradt, télen, amikor a nyugati újságírók már régen hazamentek. Tavaly a jubileumon ötvenéves negatívjairól digitalizálták a képeket, hogy a bécsi Leopold Múzeumban bemutassák. Abból, amit megörökített, album is született, amelyet 2006-ban Ausztria tíz legszebb könyve közé választottak.

- Lessing azt mondja, nem minden képét látják szívesen a magyar kiállításokon - mondja dr. Robert Holzbauer, a Leopold Múzeum munkatársa, aki körbevezet a tárlaton. Időrendben a legbelső szobában kezdődik a tárlat: Kalocsán vagyunk, május 31-én egy úrnapi körmeneten népviseletbe öltözött asszonyok vesznek részt (a háttérben Lessing autója), a zászlórudakon nincsen zászló. A forradalom előtti időket idézik azok az utcai fotók is, amelyek a társadalmi életet, az öltözködést, a divatot mutatják.

- Lessing jól kommunikáló ember volt, bejutott Nagy Imréhez is, amikor pedig háziőrizetben volt, ott készült ez a portré, a nyugati újságírók akkor még semmilyen érdeklődést nem mutattak Magyarország iránt.

A tárlaton kontrasztként került Nagy Imre portréja mellé Rákosi Mátyásé, akit 1956 júliusában vett le Lessing a Hazafias Népfront országos tanácsának ülésén.

A középső szobában olyan fotók láthatók, ahol az emberek a szimbólumokat pusztítják: leveszik a szovjet címert, a csillagot, Lenin képét; Rákosi-portrékat égetnek. A sarló, kalapács és a szovjet csillag eltűnt a nemzeti lobogóról. A zászló, a közepén kivágott lyukkal, a forradalom jelképe lett. Akik a bejáratnál megjegyezték a Sztálin-szobor képét, a belső szobában a szobor maradványával találkozhatnak: a talapzaton már csak az embernagyságú csizmák állnak; erről a torzóról nevezte el a nép a Felvonulási teret Csizma térnek október 23. után. Láthatunk tüntető menetet, amint a Parlament felé vonul 1956. október 29-én. Érdekességként Holzbauer úr elmeséli, hogy a bécsi kiállításra elment egy olyan hölgy is, aki zászlót visz ezen a képen. A harmadik szobában a forradalom eseményeinek megörökítéseit látjuk; például azt, ami a Köztársaság téren készült 1956. október 30-án: egy meglincselt ezredes holtteste lóg a fáról fejjel lefelé. Egy döbbenetes képen Falábú Jankó , egy másikon kivégzett államvédelmi katona, akinek még ott az utcán fektében Rákosi-portrét tettek a feje mellé. A pártház főbejárata előtt kivégzett államvédelmi katonák fekszenek sorban a földön. Ezek azok a képek, amiket nem látnak szívesen Lessing tapasztalatai szerint. A negyedik szoba a forradalom utáni időkbe visz: siető embereket látunk a szétlőtt házak romjai mellett 1956 telén, egy földre terített takarón ideiglenes árusítóhely. Egy másik képen hatalmas zsákokat húz egy asszony egy összeeszkábált kullón... Az élet ment tovább. A 20. század egyik legnagyobb riportfotósa nem sietett haza a forradalom leverése után. Gerd Bacher újság- íróval átverekedte magát Budapesten, és még decemberben is a lakosság túlélési akaratát dokumentálta. Képei az utcákon eluralkodott káoszt mutatják, de nem a centrális alakokat hangsúlyozza, hanem a mellékszereplőket. Ez a módszer hivatásának mérföldköve lett.

Erich Lessing Bécsben született 1923-ban egy polgári zsidó család fiaként. 1939-ben Palesztinába emigrált. Haifában egy kibucban pontyokat tenyésztett, volt taxisofőr, majd fotós lett. 1947-ben visszatért Bécsbe. Az Associated Press és más fontos folyóiratok számára készített illusztrációkat. 1957-től tagja a Magnum Photos -nak. A 70-es években abbahagyta a riportfotózást, és a múzeumfotózásra, a kultúrdokumentációkra helyezte a hangsúlyt. Ma is Bécsben él és dolgozik. Fotóit a Leopold Múzeumtól a Kőszegi Művészeti Egyesület kérte el, hogy a Szecessziós Házban bemutathassa. Az egyesület nevében dr. Lőrincz Zoltán köszönte meg minden közreműködőnek, hogy ez a tárlat itt létrejöhetett, a magántulajdonú épület első közösségi célú rendezvényeként. Az üresen álló házat Rekettye Károly bocsátotta az egyesület rendelkezésére (ingyen és bérmentve), kiállításaikat ezentúl itt tarthatják. Rendkívül népes közönség gyűlt össze a megnyitóra, ahol Peltzer Géza és Margó előadásában hallgathattuk az ötvenes évek dallamait. Beszédében Kapiller Sarolta, a megyei önkormányzat művelődési titkárságának vezetője kiemelte, hogy a magyarság két forradalma találkozik itt és most; az 56-os lyukas zászlóba az emberek Kossuth képét tehették volna. A tárlat talán hozzájárul, hogy a valós szögesdrótok után lebonthassuk az elme szögesdrótjait .

- Lessing tiszta elmével, objektíven dokumentálta az eseményeket - fejtette ki. - Tudatosan ábrázolta azokat a pillanatokat, amelyek a boldog önfelismeréstől elvezettek a véres forradalomig, a számonkérésig, a halálig. A dráma végkifejlete a mai napig tart. Az igazsághoz vezető lépcsőn feljebb jutottunk, de nem értünk fel a tetejére 2007-ben sem. Abban segít ez a tárlat, hogy közelebb jussunk magunkhoz és egymáshoz.