Hétvége

2007.06.09. 02:24

Zarándokjárás egykor és ma

A mariazelli zarándokhely 850 éves jubileuma előtt kiállítással tiszteleg a Savaria Múzeum. A Nagycell és Kiscell című összeállítás a népi vallásosság szempontjából mutatja be a mariazelli és a celldömölki búcsújáró helyeket, illetve a zarándoklathoz kötődő hagyományokat.

Tersztyánszky Krisztina

A szeptember végéig látogatható kiállításon annak rendezője, dr. Horváth Sándor néprajzkutató, múzeumigazgató kalauzolt végig bennünket. Az anyag mintegy ráhangolásként a zarándoklat szokásának ismertetésével kezdődik. Megtudhatjuk egyebek között, hogy már a harmadik-negyedik századból maradtak fenn emlékek a keresztények első zarándoklatairól. Láthatunk itt kézzel írott miraculumos könyveket, melyekbe a Szűzanya közbenjárásával történt csodás gyógyulásokat vezették be. A kiállított zarándokbotok között van, amelyik már 29-szer járt Mariazellben, persze tulajdonosával együtt. Tipikus magyar szokás elevenedik meg képen és bábukon is: az első zarándoklatukat végző fiatal lányok fehér ruhában, viaszkoronával a fejükön vitték a Szűzanya szobrát. Ők voltak a Mária-lányok.

Néhány tabló az egyes zarándokhelyek vonzáskörzetének mutatóival, illetve a mariazelli kegyhely történetével ismertet meg bennünket, melynek alapító legendája 1157-ből származik. A zarándokhelynek mintegy filiájaként jött létre később a dömölki, azaz a kiscelli. Érdekesség az a kelléklista, amit II. József vitt magával mariazelli zarándoklatára. A celldömölki kegyhely történeténél olvashatjuk Mindszenty József beszédét is, aki 1948-ban járt itt - akkor már üldöztetésben- a zarándokhely kétszáz éves jubileumán.

Milyen tárgyak őrzik egy zarándoklat emlékét? Egyik népes csoportjuk az úgynevezetett votiv, azaz fogadalmi tárgyak köre, amit a hívek szerencsés megmenekülésükért hálából ajánlottak fel. A fogadalmi képek szinte bizonyítékszerűen, képileg és szöveggel is dokumentálva mutatják be a csodás gyógyulásokat, szorult helyzetből való megszabadulásokat. A fogadalmi tárgyak is legtöbbször arra a testrészre utalnak, melynek gyógyulásáért a zarándok Mária közbenjárását kérte. Külön tárlóban kaptak helyet a különböző méretű és anyagú Madonna-szobrok, melyek többségükben a celli kegyszobor másolatai. A szoborról készített másolatoknak felszentelve, esetleg az eredetihez hozzáérintve a zarándokok ugyanolyan kegyelemközvetítő szerepet tulajdonítanak, mint az eredetinek. Ezért a századok során sok és sokféle Mária-szobor készült, melyeket különböző templomokban, illetve a lakások szent sarkában őriznek.

A kiállítást látogatva tudhatjuk meg, hogy a ma turisztikai kellékként ismert emléktárgy vagy képeslap fogalmát is a zarándoklatok vezették be a köztudatba. Először a búcsújáró helyeken árultak olyan szentképeket, érmeket, szenteltvíztartókat, imakönyveket, amiket a zarándokok hazavihettek az otthon maradottaknak. A legnagyobb hagyományuk talán a búcsús érmeknek van, melyek középkori zarándokjelvényekként terjedtek el, majd később - egészen napjainkig - rózsafüzérre, nyakba akasztva viselik őket. Legrégibb érméink a jáki templomnál és a sárvári ásatásoknál kerültek elő: valószínűleg a rózsafüzérrel együtt a halott mellé temették őket.

Érdekes adalék, hogy a celli Szűzanya, illetve a mariazelli kegytemplom sematikus ábrája több hétköznapi, népi használati tárgyon, így mángorlón, tükörkereten, dobozkán is megjelenik.

Jelentős helyet szentel a kiállítás az utóbbi évtizedekben újra fellendülő gyalogzarándoklatoknak. Fotók, zászlók, útvonaltérképek adnak áttekintést a magyarországi horvátság, az egyes nyugat-magyarországi plébániák, burgenlandi és grazi közösségek gyalogos zarándoklatairól. Itt látható az a hatalmas nemzetiszínű zászló is, mellyel Mindszenty bíboros koporsóját takarták le, amikor 1991 májusában magyar földre hozták.

A gyűjteménynek szinte önálló kiállításként is megálló része a búcsús nyomtatványokból és iratokból adott ízelítő. Találunk itt az úton használt imádságos- és énekeskönyveket, gyónócédulákat, kis szentképeket. Különösen érdekesek a bélyeg méretű, úgynevezett frász-cédulák, melyeket annak idején frász, azaz nyavalyatörés megelőzése céljából nyeltek le. Az eredeti, különféle módszerrel és alapanyagra nyomtatott kis szentképek tárlóján kívül a kiállítást mintegy ötven folyóméter hosszban kíséri végig egy díszítő szalag, melyen a két zarándokhelyhez kötődő kis szentképek hiteles másolatai sorakoznak, s nincs köztük két egyforma.

A terem végéhez közeledve a 2007. évi egyházmegyei zarándoklat fotóit láthatjuk, köztük azt a szentképet, amelyen különböző nyelveken már az az imádság olvasható, amit XVI. Benedek a szeptemberi emlékünnepségen fog imádkozni.

A kiállítás interaktív része az a kis helyiség, amely a mariazelli Kuss fotóstúdió mása. A bazilika közelében elhelyezkedő patinás műhelyben a családnak immár ötödik generációja készít emlékfotókat a zarándokokról, háttérben a kegytemplomot ábrázoló képpel. Hasonló képeket a kiállítás látogatói is készíttethetnek magukról.

A kiállítás szeptember 30-át követően Kismartonban (Eisenstadt), majd karácsonytól húsvétig Győr-Moson-Sopron megyében kerül közönség elé.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!