Újra együtt az ország dalosai

Különös csapat, mint ahogy sajátos maga a műfaj is. Most úgy hívják magukat: országjáró dalosok. Korábban a műfajt nevezték pol-beatnek, mai dalnak, közéleti dalnak. Ki tudja, hogy miért nem egyszerűen csak dalnak. Mindenáron hangsúlyozni akarták, hogy ezek az emberek olyasmiről énekelnek, ami érdekli az embereket, méghozzá azért, mert húsba vágó, s egy kicsit cikis. Volt, akit leparancsoltak a színpadról, volt, akit csak levegőnek néztek. A hivatalos slágerüzemek soha nem kényeztették el őket. Hanghordozó-ik magánkiadásban terjedtek, rajongóikkal klubokban, füstös kocsmákban találkoztak. Elismert sztárokká csak nagyon kevesen váltak.

A vélemény és a tőke szabad áramlásának korszaka sem hozta meg az áttörést. Ma már nem annyira fogják be a szájukat, de az olcsó, hatásvadász műzene és a külföldi mintára másolt sztárok világa megintcsak nem kedvez nekik. Mégis muzsikálnak, a maguk és a barátaik örömére.

Dévényi Ádám, a dalostalálkozó első esti sztárvendége jól adta meg az alaphangulatot, hiszen mindent bemutatott, amitől a mai dal az, ami, és amitől soha nem fogja elveszíteni a varázsát. Azt, hogy kimond olyan dolgokat, amelyek valamennyiünknek ismerősek, ám amikor visszahalljuk őket, még ma is képesek vagyunk megdöbbenni, sőt, megbotránkozni rajtuk. Azt, hogy finoman politizál, de mindjárt úgy, hogy görbe tükröt állít egész, politikai rivalizálással átitatott világunk elé. Azt, hogy képes öniróniával, dráma nélkül beszélni olyan alantas, ám velünk élő dolgokról, mint a piálás, a nagyvárosi nyomor, a magány, a válás, a megcsalatás, elhidegülés, depresszió, halál... S mindezt briliáns, akusztikus gitárjátékkal kísérve.

A műfaj sajátossága az is, hogy szinte minden előadója új és új irányba feszegeti a kereteit. Így volt ez a nyitókoncerten is, ahol két ígéretes fiatal csapatot láthattunk. A büki Tücsökkar diáklányai megható egyszerűséggel és tisztasággal, egyéni hangszereléssel megzenésített verseket énekeltek. Bizonyára fogunk még hallani felőlük. A másik az idén új felállásban szereplő Springsound. A négy rendkívül muzikális szombathelyi fiatal saját, angol nyelvű dalaival szerzett örömet a közönségnek.

A dalostalálkozó ismert és szárnypróbálgató előadók találkozására is alkalmat ad. Az idén hat újonc vállalkozott a megmérettetésre. Bardócz L. Csaba Vácról érkezett, civilben angolt tanít. - Verse-ket írok, majd megzenésítem őket. De van úgy is, hogy egyszerre születik a szöveg és a dallam. Szeretek játszani a szavakkal, de írok szerelemről is, meg a társadalmi, erkölcsi problémákról. Többnyire ismerősök meghívására kávéházakban lépek fel. Néha hívnak más városokba is. A zenélésből akkor sem tudnék megélni, ha napi tíz órát gyakorolnék. De úgy érzem, hogy ezzel kell foglalkoznom.

Róbert Viktor Antal Győrben, a Hangraforgó gitárklub tagjaként pár éve kezdte tökéletesíteni gyermekkorában megszerzett gitártudását. Tavaly már eljutott odáig, hogy vállalta a társak előtti megmérettetést, az idén másodszor van itt. Élvezi, hogy itt, fellépés után odamehet bárkihez, tanácsot kérhet, tanulhat a gyakorlottabbaktól. Ő egyébként minőségbiztosítási mérnök egy multinacionális cégnél, de szabadidejében szívesen gitározik, és már diákkora óta szereti a költészetet.

- A muzsika jó kikapcsolódást jelent a napi stresszes munka után - mondja. - A Faggyas Lászlóék által vezetett klubban gitározni tanulunk, és ösztönzést kapunk arra, hogy verseket zenésítsünk meg. Úgy eldurvult a világ, kevesen olvasnak ma verset, és így, dalokkal csomagolva talán könnyebben eljut a költészet az emberekhez. Ezt magam is látom, amikor a kollégáknak céges összejöveteleken eljátszok egy-egy dalt. Ha utána csak egyikük elővesz egy verseskötetet, már megérte. Jó, hogy a klubban sok a fiatal. Volt, akit az érettségin az mentett meg, hogy megzenésített formában ismerte valamelyik verset...

A klub közössége megnyerte a József Attila Országos Vers- és Prózamondó versenyét megzenésített versek kategóriájában. Egy kicsit másféle missziót vállal a sátoraljaújhelyi Novák Zoltán, a D-műszak tagja. Úgy érzi, humorral jobban meg lehet magyarázni az embereknek a fontos dolgokat.

- Egész évben haknizenészként játszom, popzenét, csárdást, amit kérnek - árulja el. - Azt pénzért csinálom. Itt viszont olyan emberek között lehetek, akik megértenek, akik között jól érzem magam. Nem csoda, hogy ez előtt a koncert előtt jobban izgulok, mint haknizáskor. Itt igazán a maximumot kell kihoznom magamból. Nem az a fontos, hogy hányan vagyunk, hanem hogy együtt legyünk, egy időben. Jó hangulatúak, interaktívak a koncertek, mindenki részese a közös élménynek. Ezért igen hálásak vagyunk Várhelyi Zoltánnak és csapatának, hogy idén is vállalták a találkozó megszervezését.