Hétvége

2007.10.13. 02:24

Időzzünk el egy felfedezésnél

Csipkerózsika-álomból ébredt fel egy életmű, amelyet november 11-éig láthatunk a képtárban: Rombay István (1888 - 1974) tájképei és portréi hatvan éve nem voltak kiállítva.

Merklin Tímea

- Hajlamosak vagyunk az időről a mérőműszer, az óra nyomán mechanikusan gondolkodni. Holott az idő az egyik legmegfoghatatlanabb, legtranszcendensebb valami. Az időről akkor gondolkodunk jól, amikor az időjárás -ról beszélünk vagy annak szeszélyességéről. Vagy a történeti időről, amely szintén szeszélyes és meghatározza a művészettörténeti időt - mondta Tóth Csaba festőművész a csütörtöki kiállításmegnyitón, ahol azért időzött hosszan ennél a gondolatnál, mert ezek a képek több mint fél évszázada nem voltak láthatók sehol. - Rombay művészetének sorsa valószínűleg már a pályája elején eldőlt. Ez a fajta polgári festészet - müncheni (nem párizsi) eredettel - már a saját korában is oldalpályára kényszerítette a művészt. A kortársak mind Párizsba mentek tanulni. Azzal, hogy ő Újváry Ignác tanára hatására a müncheni akadémiára ment megpecsételődött az életmű sorsa - fűzte hozzá. - Ez a München már nem az a város volt, ahonnan eljöttek a nagybányai festők. Már nem a szecesszióról szól, de még szól a naturalizmusról.

Ferenczy Károly nevezte a müncheni naturalizmust szintetikus naturalizmus -nak, jelezve, hogy nem pontosan úgy gondolja, ahogyan az elején. Ez már úgy működik, hogy a festő leszűri a látványt, szintetizálja az élményeket, azokból egy posztimpresszionista képhez hasonlót hoz létre. Ilyen értelemben a szintetikus naturalizmus (amely érinti az impresszionizmust is) illik a képtárban látható legtöbb Rombay-festményre. Főleg a tájképeken követhetjük ezt nyomon.

Rombay tanára, Újváry Ignác az akkori Európa egyik legjelentősebb díszítőfestő iskolájának mestere volt. Iskolája eredendően tradicionális szemléletű volt, amely minden értéket a múltban keresett. (Újváry dolgozott például a Feszty-körkép tájhátterében.) Rombay életművében nincs történelmi zsáner, nincs szecesszió, ezért nem annyira mesteréhez, mint inkább Ferenczy Károlyhoz áll közel, aki tanított a Képzőművészeti Főiskolán. - Ha együtt látjuk ezt az életművet, a legértékesebbek talán azok a képek, amelyeket Rombay a saját kedvtelésére festett - értékelte a képtár emeletén és földszintjén, két részben megrendezett kiállításon látottakat Tóth Csaba. Monokróm tájképein felfedezhetjük, hogy bár a színek megszűrésével dolgozik, gyönyörű lírai módon így is a legtöbbet mondja el, például a téli tájképeken. Sokszor festette a városrészt, ahol élt, ahogy hívták: a Tisztviselőtelepet - ezek közel állnak a 30-as évek Csók István képeihez. Rombayval Nagybánya is itt van kicsit a képtár falai között. Szőnyi Istvánnál, a szintén Nagybányát megjárt festőnél lehetne párhuzamokat találni pasztell színekkel komponált tájképeiben Rombay Balaton-képeihez. Olyan szabadon, oldottan válik impresszionistává, olyan könnyedén oldja a formákat, ahogy az idős Monet a tavirózsás festményein.

A portré műfajban Rombay a hozzá közel állókat vette modellül. Önarcképe megint Ferenczyével lehetne rokon, a felesége portréját Torma János is festhette volna. Sok kapcsolódási pont van Nagybányához, akkor is, ha sokan soha nem is jártak ott.

A képtár a művészet új lehetőségeit keresi az utóbbi években, ebbe a programjába hozta be a nőművészetet, az új tárgyilagosságot, a realizmus utáni összképet, a klasszikus tradíciókhoz való visszacsatolási lehetőségeket. Ebbe a sorba illik ez is, igaz, csak egy alkotó életművét feltáró kiállítás. Valódi felfedezésnek mondható, hiszen a háromkötetes Kortárs Magyar Lexikon egyetlen sort sem ír Rombay Istvánról.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!