Hétvége

2007.12.24. 03:26

Na végre, megérkezett

A szombathelyi közgyűlés szeptember 27-én ellenszavazat és tartózkodás nélkül döntött a szombathelyi Weöres Sándor Színház megalapításáról. A felhőtlen öröm és egyetértés ritka pillanatai voltak ezek: elsősorban Jordán Tamás személyének köszönhetően.

Ölbei Lívia

- Hogy van?

- Köszönöm, nagyon jól vagyok: egészségileg is, lelkileg is. Bár éppen a mai napot egy kicsit annak a várakozásnak az izgalma bárányfelhőzi be, hogy vajon ki lesz a Nemzeti Színház új igazgatója. A beszélgetésünk pillanatában a szakmai grémium már meghozta döntését, a végszó kimondása Hiller oktatási és kulturális miniszter kompetenciája. Az elkövetkezendő napokban sok dolgom lesz a Nemzetiben: meg kell beszélnünk az utódommal a következő félév menetrendjét, az átadás-átvétel részleteit. (A bejelentés azóta megtörtént: a Nemzeti Színház új főigazgatója Alföldi Róbert- öl)

- Az ön nemzeti színházi főigazgatói mandátuma eredetileg 2007 végéig szólt, viszont a kulturális miniszter - mondhatni váratlanul - fél évvel meghosszabbította. Nem okoz zavart a párhuzamosság?

- Nem volt ez váratlan fejlemény. Júniusban a miniszter úr kifejezetten azzal a céllal ült le a Nemzeti Színház küldöttségével, hogy megbeszéljük a közeljövő teendőit. Akkor döntöttük el, hogy az a legcélszerűbb, ha fél évvel tovább maradok. Azért volt nagyon nagy szükség erre a lépésre, mert akkor már tudtuk, hogy csak ősszel-télen zajlik le a pályáztatás. De egyébként is azt tartom helyesnek, hogy a szezont az fejezze be, aki eltervezte: aki szerződéseket kötött, műsortervet állított össze. A mi megállapodásunk most úgy szól - és azt hiszem, ez zökkenő nélkül teljesíthető -, hogy minden, június 30-a után érvényes szerződést csak az utódom ellenjegyzésével együtt tekintünk érvényesnek. Nem okoz zavart a párhuzamosság Szombathelyen sem: most a HEMO februárban kezdődő átépítése és a szintén februárban-márciusban esedékes társulatszervezés van terítéken - egyik sem igényel tőlem folyamatos jelenlétet.

- Többször beszélt már arról, hogy mintha valami égi forgatókönyv szerint haladnának a szombathelyi események. Számomra ehhez a forgatókönyvhöz tartozik a Weöres Sándor Színházhoz csatlakozó Kamara Savaria története is. Ráadásul azt hallani, hogy azok a fiatal, tehetséges színházi emberek, akik a Kamara Savariában az elmúlt években föltűntek, szerephez jutnak a társulatban is. Nem mondana mégis neveket...?

- A Weöres Sándor Színház és a Kamara Savaria szövetsége valóban nem kompromisszumkeresés eredménye, hanem a dolgok menetéből következő, magától értetődő lépés. Dömötör Tamást régóta kedvelem - első játékfilmje, a Premier például a Nemzetiben játszódik, magam is részt vettem benne. Akkor még sehol sem látszott a szombathelyi színházalapítás. Egyébként is mindig, mindenhol mániám volt a fiatal, kísérletező, új utakat kereső tehetségek felfedezése, támogatása. Amikor Szombathelyre kerültem, nemcsak a BDF színházművészeti tanszékére hívtam meg Dömét tanítani, hanem a Weöres Sándor Színházba is: rendezőnek. Együtt fogunk társulati tagokat szerződtetni. Tényleg van ebben valami mesebeli: magam is nagyon szeretem azokat a színészeket, akikkel ő együtt dolgozik. Olyan társulatot szeretnénk összerakni, amely - életkorban, karakterben - mindent el tud játszani. Hogy a lényegre térjek: még nincs semmi sem hivatalosan kimondva, de többekkel tárgyaltunk arról, hogy szívesen jönnének - én meg szívesen venném őket: Anger Zsoltot, Kovács Patríciát, Járó Zsuzsát, Péter Katát, Czukor Balázst, Mészáros Mátét - remélem, mindenkit fölsoroltam. Ha nem gondolják meg magukat, valamennyien a szombathelyi színház tagjai lesznek.

- Szeptember 27-én teljes egyetértésben döntött a közgyűlés a színházalapításról. Minden lehetséges fórumon elhangzott, hogy az ön rangja-személye tökéletes garanciát jelent a jövőre nézve. Érték azóta váratlanságok, kellemetlen meglepetések?

- Ahhoz, hogy pontos és érthető legyen a válaszom, ismét messzebbről kell indítanom. A Merlin 1991-ben az első olyan színházként jött létre, amely nem tagozódott be a struktúrába: mint valami csoda, berobbant a színházi életbe a maga másságával, nyitottságával. És nem volt senki a kulturális politikában, aki kapott volna utána; aki egyértelműen kimondta volna, hogy márpedig erre a színházra - mert értékes, mert jó - szükség van. Meg kellett küzdenünk minden fillérért. Előfordult, hogy kölcsönt vettem föl az OTP-től, abból tudtam bért fizetni. De előfordult az is, hogy órákon belül fizetnünk kellett volna egy produkcióért, és fogalmam nem volt, mi lesz: rohantam a kilométeres városházi folyosón Demszky főpolgármester ajtajáig - és végül nem mertem bekopogni. Kivert a verejték, máig rémületes élmény. Most is azt gondolom, hogy olyan értéket képviselt a Merlin, amit a városvezetésnek hivatalból kötelessége lett volna támogatni. Ezekből a tényekből kiindulva merem például azt állítani, hogy 1991 - a rendszerváltás - után a Katona József Színház valószínűleg nem jött volna létre. Az csak abban a diktatúrában tudott létrejönni, amelyben egyes emberek hozhattak döntéseket. Jókat és roszszakat. A Katona létrehozása jó döntés volt. A demokráciában ezt a kezdeményezést már embrionális állapotában megtámadta volna az ellenzék. Ma mindennek van ellenzéke: többnyire nem maga az ügy a fontos, hanem az, hogy éppen ki áll mögötte. A szombathelyi színházalapítás - az egységes közgyűlési döntés - számít ebben a klímában üdítő kivételnek. Most térek rá arra, hogy azóta értek-e Szombathelyen meglepetések. Nem: nem ért engem semmiféle meglepetés. Manapság az a dolga - idézőjelben persze - a két tábornak, hogy marja egymást. Nyilván a színház szeretne ezen a maga eszközeivel változtatni. Mindenesetre engem nem lep meg, ha az ellenzék ellenez . Eddig is támadtak innen-onnan - hozzáteszem: óvatosan, egyelőre kesztyűs kézzel bánnak velem, de hát még nem is tettem annyit, hogy nagyon nekem lehessen rohanni -; ezután is minden bizonnyal fognak támadások érni. Sőt, csak most jön a java. Azért remélem, hogy nem fognak túlméretezetten nagy, övön aluli ütések érni - de hogy érnek, az biztos.

- Ön nemcsak a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója, hanem a BDF színházművészeti tanszékének újonnan kinevezett vezetője is. Az utóbbi napokban - az igazgató autójának megrongálása kapcsán - az országos érdeklődés középpontjába került a tanszékhez is kötődő, jelenleg a HEMO-ban működő szombathelyi Berzsenyi Színház . Hogyan érintették ezek az események?

- Először is azt kell világosan látni, hogy a Berzsenyi Színházat azért hozta létre - állandó szombathelyi színház híján - a ReWaPro Kft., mert a színész II. képesítés megszerzésének feltétele a színházi gyakorlat. Azzal, hogy a Berzsenyi Színház emellett előadásokat tart a HEMO-ban - mindaddig, amíg a Weöres Sándor Színház meg nem kezdi működését -, nincsen semmi baj: olyan darabokat mindig talál, amelyek sikeréhez közepes színészet is elegendő. Amint a Weöres Sándor Színház megkezdi működését, alapvetően megváltozik a helyzet: a színháznak egységes arculata, filozófiája lesz, de fizikailag-technikailag is lehetetlen, hogy abban az épületben még egy csapat működjön társbérletben. Függetlenül attól, hogy miféle előadásokat hoz létre. A színházművészeti tanszék szintén a HEMO-ban - a Weöres Sándor Színházban - kap helyet, a növendékek természetszerűleg továbbra is mutatnak be vizsgaelőadásokat. Minden további nélkül megtehetik akár a Berzsenyi név alatt; csak akkor a Berzsenyi Színház kizárólag azt kell hogy jelentse, amiért létrehozták: gyakorlóhelyet a színinövendékeknek. De ha ők elköltöznek, és Berzsenyi Színház néven játszanak tovább, akkor a vizsgaelőadások helyét ezentúl nem hívhatjuk Berzsenyi Színháznak vagy Berzsenyi Színpadnak, mert azzal csak keveredést okozunk. Ezt meg kell érteni. Ami pedig most történt a Berzsenyi Színház körül, az ránk nézve is rendkívül sajnálatos: a közvélemény felületes, és nem tudja, hogy pontosan hogyan áll a színházügy Szombathelyen. Csak az jutott el hozzá, hogy a színházigazgató kocsiját leöntötték . Rengetegen kérdezték öcsémet is, anyukámat is arról, hogy mi történt a Tamás kocsijával . Természetesen azonnal mindenki rám gondolt - és nehezen is értik ezt a helyzetet. Ugye, azt senki nem gondolja, hogy meg akarták akadályozni a Páratlan páros bemutatóját? Ép ésszel ezt nem lehet fölfogni. Mindenképpen mérlegelnie kellett volna a színháznak: véleményem szerint nem volt helyes lépés akár a fenyegetést, akár a kocsileöntést ilyen nagydobra verni.

- Sokszor zaklattam már azzal, hogy miképpen lehet bírni ezt a nagy terhelést: rendezés, igazgatás, POSZT, színházalapítás stb. De megint muszáj megkérdeznem: hogy bírja? Ráadásul - kívülről legalábbis - a keleti bölcsek nyugalmával, higgadtságával.

- Alkatilag hihetetlenül szerencsés vagyok - én legalábbis szerencsének gondolom -, talán már beszéltem is róla: egyszerűen nem tudok haragudni. Elfelejtem, hogy haragszom. Előfordult, hogy társaságban kérdőre vontak: miért beszélgetek olyan kedvesen X-szel vagy Y-nal, hiszen nem vagyunk jóban. Nem is akarom nagyon elemezni, hogy ez hogyan működik. Mindenesetre lehet, hogy nem is csak alkati kérdés, hanem a színházi gyakorlatból fakad: rögtön elkezdek elemezni. Képes vagyok arra, hogy a másik helyébe képzeljem magam. Ha például egy ellenzéki képviselő feláll a közgyűlésben, akkor nem arra gondolok először, hogy a fenébe, miért akadékoskodik, hanem egyszerűen érdekelni kezd a szituáció - amelyben őt mint embert kell megértenem. Elvégre lehetne a jó barátom is. A magam eszközeivel mindent igyekszem megtenni azért, hogy a szombathelyi színház példát mutasson abban: milyennek kell lennie az emberi érintkezésnek. Azon leszek, hogy a Weöres Sándor Színház munkatársai - a ruhatárostól a jegyszedőn át a portásig - minden belépőt úgy fogadjanak, hogy egész nap rá vártunk; na végre, megérkezett .

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!