Hétvége

2007.12.15. 03:28

Nemzetközi bevásárlás a Sparban

Év végén többet költünk. De nemcsak az ünnepek közeledése nyitja tágabbra a hazai pénztárcákat. A többletkiadásokban szerepet játszik idén a hazai élelmiszerárak emelkedése is. Vajon hogyan állunk e tekintetben a szomszédos országokhoz viszonyítva?

Vas Népe

Egyes vélemények szerint a magyrországi élelmiszerárak esetenként elérték, illetve közelítik a szomszédos ausztriai, szlovéniai árakat. Ennek igyekeztünk utánanézni a hét közepén a szomszédos két országban is. Azonos termékféleségek árait néztük meg a Spar-lánc négy üzletében, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Oberwartban és a szlovéniai Lendván, érdeklődve a vásárlók tapasztalatairól is szerdán.

Zalaegerszegen, az Interspar előterében egy kifelé igyekvő asszony bevásárlókocsijában viszonylag kevés az áru, csak a következő néhány napra szükséges élelmiszer és háztartási cikk került kocsiba. Kovács Ottóné nyugdíjas, s amikor a havi élelmiszer-szükségletük ára iránt faggatózom, egyedül abban biztos, hogy sok.

- Mennyi megy ennivalóra? Jobb, ha az ember nem számolja, mert csak mérgelődne. Belegondolva úgy becsülöm, hogy körülbelül a nyugdíjam fele elmegy havonta élelmiszerre. Számomra ezen belül is a hús és a gyümölcs az, aminek az ára nagyon érzékenyen érint. Szerintem ezek emelkedtek leginkább - említette.

- Igaz, hogy sokat jártam át Szlovéniába az elmúlt években, többször jó ideig dolgoztam ott vállalkozóként, de itthon vásároltuk meg a napi szükségletet. Pontos információm nincs az árak arányáról, de nincsenek már nagyon messze egymástól. Hamarosan utolérjük élelmiszerárakban a szlovén árakat. Többnyire én vásárolok hazafelé, most is azért ugrottam be az áruházba. Havonta körülbelül 60 ezer forintot költünk élelmiszerre. Aminek az áremelkedését elsősorban megérezzük, az a hús és a kenyér. Kedvenc kenyerünkből egy kiló már háromszáz forint, pontosabban 299 forint egy kiló - mondta Geráth György vállalkozó, majd hozzátette még: országon belül is vannak akkora árkülönbségek, mintha a határon túli árakhoz viszonyítanánk. - Nem egyformán magas az áremelkedés. Csak a kenyérnél maradva, a fővárosban például jóval olcsóbb, mint mifelénk. Ott egyébként szinte minden olcsóbb, ez így volt mindig - osztotta meg vásárlási tapasztalatait a férfi.

Az élelmiszerárak alakulására egy váratlan, utcai érdeklődés során Zalaegerszegen a legtöbb vásárló elsősorban ugyanazt az árukört említette legtöbbször: a húst, kenyeret, tejet, étolajat, burgonyát. Nyilván amiből rendszeresen, minden héten vagy hetente többször is beszerzésre indulnak. Az áremelkedés azonban jóval szélesebb körű, gyakorlatilag valamennyi élelmiszerre kiterjed. Legészrevehetőbb az idei mezőgazdasági termékekhez szorosan kötődő árucikkek esetében, mint a napraforgó étolaj, a liszt.

A szupermarketben nem látszik a háttér, a takarmányok, amelyek továbbadták a drágulást a húsféleségeknek, ezen belül is elsősorban a baromfihúsnak. A sertéshús mai, 800-1100 forint körül alakuló ára még nem is tükrözi igazán a mezőgazdasági termények, a takarmányok, tápok árának emelkedését. A sertéshúsárakat egyelőre féken tartja a rendkívüli túlkínálat, de kétségtelen, hogy jövő tavasztól folytatódik a térség (beleértve a szomszédos országokat is) árainak további közeledése, és nem lefelé.

Szombathelyen, a Körmendi úti Interspar a város legdrágább bevásárlóközpontjai közé tartozik. Nem csoda tehát, mondhatnánk, hogy egy átlagos hétköznap délelőttjén parkolójában alig néhány autó várakozik. A következtetés azonban elhamarkodott lenne, ezt az üzletet ugyanis a szomszédos lakótelepen élők tartják el.

- Itt lakom nem messze, választék is van, dehogy utazom át a város másik végére, csak hogy néhány forintot spóroljak! - legyint Kovács Jánosné. - Ilyenkor különben is csak kis adagokat veszek. A nagybevásárlást egy raktáráruházban szoktuk elintézni, havonta egyszer.

Persze van, aki másképpen gondolkodik.

- Minden héten végigböngészem a katalógusokat, aztán elkerekezek abba az üzletbe, ahol a legolcsóbban kapható az, ami nekem kell - mondja Bokor Endre. - Muszáj, hiszen nem dúskálok a pénzben. Ez az áruház szerintem közepesen drága, de hát Magyarországon, ugye, ele-ve sokba kerül sajnos az élelmiszer.

Bokor Endre akkor tejet például nem vásárolt, hiszen még a legolcsóbbnak is 179 forintba került literje. Természetesen minden viszonyítás kérdése, láttunk 369 forintos áron is ugyanott úgynevezett biotejet. A mi anyagi lehetőségeinkhez képest persze nagynak tűnnek ezek az összegek, de tudnunk kell, hogy néhány tíz kilométernyire, a határ másik oldalán élők még többet fizetnek például a tejért. Az oberwarti Intersparban aznap 0,85 és 2,29 euró között kínálták, azaz 251-es szorzóval átszámolva 213 és 574 forint között, s míg a legolcsóbb tojásért nálunk 25 forintot kértek, odaát 70 forint volt a minimum. A tartós élelmiszerek árviszonyaiban valamivel kisebb a szakadék, sőt, időnként átbillent a mérleg, s a magyar piac bizonyult drágábbnak. Olcsóbb volt (igaz, akcióban) a liszt is: itthon 124-137 forint között vásárolhattunk volna, odaát 0,45 euróért (113 forintért) adtak. Ezek persze csak érdekes kivételek, Ausztria, ahol az életszínvonal is jóval magasabb, rendszerint drágább nálunk.

Korábban magyar bevásárlóturizmusról szóltak a hírek, ma már inkább a sógorok jönnek hozzánk. Megéri. Amikor nálunk a karaj 799 forint/kilogramm volt, Oberwartban már kétezerért adták. A sertéscombbal hasonló a helyzet: 869-1500 a javunkra. Ennek ellenére szerdán délelőtt az oberwarti Intersparban gyakrabban lehetett magyar szót hallani, mint németet. Némethné Poór Marianna és barátnője kikapcsolódásként utazott ki, s éppen boltjáró körútjuk során találkoztam velük, de voltak ott Ausztriában dolgozó vendégmunkások, átutazók is.

- Szerintem drága ez az áruház, ahogy általában az élelmiszerek is különösen drágák nálunk - vélte Maria Schneider, aki az egyik szomszédos faluból jött bevásárolni. - Én mindenesetre legfeljebb hetente egyszer járok itt. Most is csak húst vettem. Amire még szükségem van, az megterem otthon, vagy van a kisboltban.

Lendván, Szlovéniában az utóbbi időben több szupermarket és diszkontáruház is nyílt, ami a kereslet növekedését mutatja. A mintegy kétmillió lakosú ország ez évben csatlakozott az euró-övezethez, a lakosok ennek előnyét is, hátrányát is érzik.

Tomka György, aki közel egy évtizeden keresztül volt a muravidéki magyar kisebbség érdekvédelmi szervezetének elnöke, úgy látja, hogy az euró bevezetése némi drágulást hozott magával, de ezt a véleményt mások is alátámasztják.

- Óvatosan kell kezelni az árakat, hiszen euróban jóval kisebb összeget fizetünk, mint korábban tolárban. Ha viszont vesszük a fáradságot az átszámításra, rá kell döbbennünk, hogy valójában drágulást hozott az új pénznem - mondja Lazar Magda. - Én a fizetésemnek körülbelül harmadát költöm el a család étkeztetésére. Igaz, a bevásárlást mindig egyedül intézem.

A szlovéniai magyarok hetilapja, a Népújság munkatársa, Király Meszelics Jutka szerint ennél kevesebből is ki lehet jönni. Úgy látja, hogy az élelmiszerek árai közel azonosak a magyarországival, bár a kenyér Szlovéniában már most is többe kerül. Információi szerint januártól a tej és a tejtermékek ára is emelkedni fog.

Lendvára ma is sokan járnak át a határ menti térségből vásárolni. A benzinturizmus - ha mértéke valamelyest csökkent is, de - tovább tart, egy új textildiszkont megnyitásának köszönhetően vannak, akik ott is ruházkodnak, de arra is van példa, hogy élelmiszerért is át-átruccannak a vásárlók.

- Elsősorban a jobb minőség miatt kedvelem a szlovéniai boltokat - mondja Cseke József. - Nagyon finom teákat lehet kapni, kiváló a vákuumfóliázott parasztsonkájuk, illetve kimondottam szeretem az itt kapható félbarna kerek parasztkenyeret. Igaz, ez utóbbi átszámítva ezer forintba kerül, de három kiló, és nem szárad be, sokáig fogyasztható. A vágott zsírt is itt szerzem be, az odahaza ugyanis nem kapható.

Az újudvari férfi szerint tökmagolajat érdemes még vásárolni, illetve a kétliteres kiszerelésű német sört kínálják jó áron. Más magyarországi vásárlók az édességeket keresik, a csokoládék és a nápolyik minőségben és árban is verik az otthon kaphatót. Igaz, azt is hozzáteszik, hogy ezek nem szlovén, hanem osztrák, svájci és horvát termékek.

Ha csak az élelmiszerárakat nézzük, kiderül, vannak még különbségek a javunkra, bár egyre kisebb a magyar árelőny. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mi vásárolunk olcsóbban. Sőt.

Az összeállítást készítették: Bajdó Bettina, Gyuricza Ferenc, Hajdú Péter, Rába Adrienn

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!