Hétvége

2007.12.31. 03:27

Olykor nagyokat vitatkozunk...

A politikusok önmagukban és a politikai viták elhúzzák az emberek legtöbbjét a szellemtől. Tehát Mindennapi gondjainkat add meg nekünk ma; e furcsán kitekert könyörgésre ők ezt meg is adják. De ezzel együtt elrabolják az embereket az értéktől , vélekedik Nagy Bandó András. Vele és lányával, Nagy Natáliával beszélgettünk.

Szenkovits Péter

Úgy érzem, hogy a mai napig kölyök, nagy gyerek maradt. Talán amiatt irigylem, hogy nagyon sok dologban örömét leli. Ha kell, akkor nagy elánnal könyvet ír, vagy éppen ugyanilyen lelkesen teniszezik. Nagy kedvvel van az unokájával, Hannámmal, aki hamarosan négyéves lesz. Nem becsavarodott, megfáradt férfiember, tényleg olyan, mint egy nagy gyerek. A gyerekekkel is néha nehéz bánni, így olykor vele is. Megszokásai, rigolyái esetleg bosszantóak lehetnek, de a hibáival együtt szeretjük. Illetve, néha ami az erénye, az a hibája is, így alkot tökéletes, teljes egységet. Nagyon jó apa és nagyapa. Olykor nagyokat vitatkozunk, máskor meg örülünk egymás sikereinek, és annak, hogy egészségesek vagyunk, apu is tud dolgozni, unokázni, úszni, teniszezni. Nagyon sok verse született úgy, hogy a Hannával játszottak, például fürdetés közben formálódott a Szappanbuborék című. Hanna is nagyon örül ennek, sőt, már néha ő is rímel, s az a vicces, amikor már rímekben beszél. Sokszor öntudatlanul farag verseket.

Apu alapjában véve a hétköznapokban nem egy túlságosan humoros vagy vicces ember. Néha finom poénjai vannak, jókat derülünk, de ő nem az a típus, aki ontja a tréfákat, avagy a helyzetekből azokat csinál. Gondolkodóbb, mérgelődőbb, bosszankodóbb, filozofikusabb tud lenni. De, aztán amikor fölenged, nem siet, nem feszült valami miatt, akkor nagyon jókedvű. Engem is bosszantanak dolgok, az én igazságérzetem is sokszor megszólal, de talán olyan véresen komolyan nem veszem a dolgokat, mint ő. Próbálom apunál is elérni, hogy kicsit lassuljon, bár megértem azt is, amikor feszült. De szeretném, ha azért picit lazább lenne.

Natitól az ő, saját, elmúlt éveinek az összegzését is kértük.

Minden évben van szomorúság, bánat és nagy öröm is. De amióta a kislányom megszületett, folyamatosan boldog vagyok. Pótolhatatlan napjaim vannak, olyan élményeim, örömeim, amelyek máshoz nem hasonlíthatók. Anyaként teljesen új életet élek. Így eltörpülnek a mindennapos nehézségek is akár. Amióta Hanna megvan, én jó éveket zárok. A mostani talán azért adott még egy pluszt, mert megjelent első és eddig egyetlen mesekönyvem, A Nap születésnapja. Csodálatos visszajelzéseket kapok. Rajzokat gyerekektől, illetve szülők jönnek gratulálni. Ennyi pozitív visszajelzést talán utoljára a Csinibaba idején kaptam, csak akkor más generációtól.

2008? Akinek kisgyereke van, annak eleve optimistának kell lennie. Szeretnék az lenni, bár néha szorongok, aggódom; úgy minden miatt. A gyerekem miatt; magam miatt, természetesen elsősorban azért, mert felelősséggel tartozom Hannának, azon szeretnék lenni, hogy minél többet tudjon kapni belőlem, minél kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb életet tudjak neki nyújtani lelkileg, mindenhogy. Emiatt néha szorongok, de alapvetően úgy érzem, hogy minden rendben van és lesz is. Szeretnék gyerekműsort összehozni, nem a Hanna miatt; az, hogy a gyerekek felé fordultam, nem elsősorban neki köszönhető, már a megszületése előtt megírtam A Nap születésnapja vázlatát, a gyerekműsor ötletét is dédelgettem. Most, hogy óvodás, a gyerekműsort szeretném létrehozni. Egy-két színházi felkérésem is van, de ezekről még nem beszélnék.

Reggelente, amikor Hanna áll a kiságyban, szokta mondani: Anya, ma jobb lábbal keltem!seket, hogy ők a szépre lehessenek vevők; novellakötetem készül, amelynek az lesz a címe, hogy Egy életem, több halálom. Vagy (és ezt még majd tesztelem): Több életem, több halálom. Mert ez az igazibb. Száz-százötven történetet írok meg a meghaló ember szemszögéből nézve, amit eddig senki nem tudott megírni, vagy nem írt meg. Mert mindig egy másik ember haláláról írunk. De most annak a szemszögéből akarom ezeket megírni - tízegynéhány elkészült - , aki elveszett.

Megírtam a Négy évszak című, hatvannégy (annyi, mint a sakktábla négyzetei) időmértékes versből álló négyetűdös kötetemet. Úgy néz ki, Kass János vállalja, hogy illusztrálja. A most nyolcvanéves Kass János hajdan szegedi volt, mint én is. S ha vele összekapaszkodunk... A régi Hungária Szálló Kass Szállóként az övéké volt, még gyerekként Móricz Zsigmond kabátjába kapaszkodott, Juhász Gyulával üldögélhetett egy szobában. Az én szándékom az: szebbé, jobbá, értékesebbé tegyük a jövő nemzedéket és magunkat is. S ha az teljesül - politikusok ide, vagy oda -, akkor azt mondom: nem éltem hiába.

Bandó Ludas Matyiként figyel a világra, nem érdekli, hogy Döbrögi jobbos vagy balos

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!