Hétvége

2008.01.26. 03:27

Közös érdekünk Geszti Péter kreatív matematikája ekként fest: Egy meg egy az végtelen

A Nemzeti Vágta megálmodója és főszervezője, új szórakoztató-kulturális központ tartalmi és kommunikációs részének kidolgozója, a leendő Médiaunió Alapítvány bábája, Az ezeregyéjszaka című musical (várható ősbemutató 2010) egyik alkotója.

Vas Népe

Mint mindig, most is rendesen lekö-ti vegyértékeit Geszti Péter (1964), akit a nagyközönség gyerekszínészként ismert meg. Televíziós és rádiós műsorokat vezetett, dal- és reklámszövegeket, forgatókönyveket írt, zenét szerkesztett, az Akciónxs Reklámügynökség kreatív vezetője. Popzenész. Nélküle nincs Első Emelet, Rapülők, JazzAz. Februárban hétszázadszor adják elő a Pesti Színházban A dzsungel könyve című musicalt (1996), amelynek a dalszövegírója.

Imádtam az apámat. Sokszor cipelt magával a Magyar Rádióba és Televízióba, amikor dolgozott, mert nem volt, aki vigyázott volna rám. Négy-öt éves lehettem, amikor egyszer az egyik vasárnapi műsor gyerekszereplője nem érkezett meg a felvétel-re, s akkor beküldtek, hogy matchboxtologatás helyett, mondjam el én a szövegét. A véletlen beugrás sikeresnek nyilváníttatott, így hívtak máskor is, máshová is , idézi a múltat a jelen budapesti belvárosának nyüzsgő, elegáns olasz éttermében Geszti Péter, akit a pincérek törzsvendégnek kijáró figyelmességgel vesznek körül. Egy amerikai mondás szerint a siker az, amikor a lehetőség kézen fogja a tehetséget. Szerintem minden embernek van tehetsége valamihez, a kérdés az, hogy észrevesszük-e, hogy lehetőség van. Én mindig úgy éreztem, hogy velem szembe jönnek a dolgok. Mint amikor mész az utcán, ahol rengeteg ember jön veled szemben, vagy megy veled egy irányba, és nyújtják a kezüket. Neked kell eldöntened, hogy kiét ragadod meg, kivel haladsz, kivel működsz együtt. Meghatározó munkakapcsolataim és barátságaim születtek a kézfogásokból. Korábban inkább megérzések szerint, ma már tudatosabban választok munkatársat. Bevezettem házi használatra egy kifejezést: kreatív matematika. Ennek alaptétele így szól: egy meg egy az végtelen. Két ember ambíciója, tehetsége, vágya, energiája, jó esetben nem összeadódik csupán, hanem sokadik hatványra emelkedik, s a végtelenbe tart, így szinte mindent meg tudnak oldani.

A matematikában 112. Nem tud más lenni, s engem untat ennek a szabálynak a statikus igazsága. Szeretem az emberi viszonyok egyediségét és szabálytalan ritmusát, alapélményem az, hogy dalszöveget is zenére írok, vagyis mindig egy társsal együtt teremtek kis világokat.

Ez a kategória a Nemzeti Vágta is? , vetem közbe, de a hosszú vágta fogalma is akaratlanul belém villan...

Igen. Nagy erőkkel dolgozunk Tamás Istvánnal (az IBS rektora) a Nemzeti Vágtán, amelyet idén május végén rendezünk meg. Jelenleg a nevezőket és a támogatókat gyűjtjük be, nehéz és sokféle irányú munka, de nagyon izgalmas. Már elkészültek a látványtervek, gyönyörűen földíszítjük a Hősök terét, és fölépítünk egy ötszáz méter hosszú, kör alakú pályát, ahol két kört kell majd vágtatniuk a lovasoknak, akik egy-egy magyar települést képviselnek. Stilizált huszárruhában versenyeznek majd a látvány és a történelmi hangulat kedvéért, a hátukon az általuk képviselt város vagy falu nevével és címerével. A Vágta különleges, újszerű esemény lesz, amely örömteli és méltó együttlétet teremt a magyar közösségek, az ország egésze számára. Hiszek benne, hogy léteznek olyan lokálpatrióták, akik bátran és büszkén vállalják egy tiszta szellemű versenyben saját településük megmérettetését és bemutatását, hiszen a hagyományőrző lovas versenyt, mint főattrakciót kulináris fesztivál és vásár öleli körül. Magánszemélyek és önkormányzatok is nevezhetnek, a verseny fődíja 30 millió forint. Régi szép hagyományaink megerősítése mellett újakat is megalapozhatunk, mindenki azt hozhatja, ami az ő megyéjének, városának, falujának, közösségének jellemző értéke. Nagyszerű bemutatkozási lehetőség a vidéknek, amely rendszerint elhalványulni látszik a főváros mellett. Az előfutamok utáni döntőt közvetíti az egyik televízió. Nagy lovas parádét is rendezünk, melynek során megelevenednek a Hősök terén álló szobrok, a Hét vezértől Kossuth Lajosig bezárólag. Vas megyéből már vannak benevezett településeink, sok szeretettel várjuk a többieket is!

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Imádtam az apámat. Sokszor cipelt magával a Magyar Rádióba és Televízióba, amikor dolgozott, mert nem volt, aki vigyázott volna rám. Négy-öt éves lehettem, amikor egyszer az egyik vasárnapi műsor gyerekszereplője nem érkezett meg a felvétel-re, s akkor beküldtek, hogy matchboxtologatás helyett, mondjam el én a szövegét. A véletlen beugrás sikeresnek nyilváníttatott, így hívtak máskor is, máshová is , idézi a múltat a jelen budapesti belvárosának nyüzsgő, elegáns olasz éttermében Geszti Péter, akit a pincérek törzsvendégnek kijáró figyelmességgel vesznek körül. Egy amerikai mondás szerint a siker az, amikor a lehetőség kézen fogja a tehetséget. Szerintem minden embernek van tehetsége valamihez, a kérdés az, hogy észrevesszük-e, hogy lehetőség van. Én mindig úgy éreztem, hogy velem szembe jönnek a dolgok. Mint amikor mész az utcán, ahol rengeteg ember jön veled szemben, vagy megy veled egy irányba, és nyújtják a kezüket. Neked kell eldöntened, hogy kiét ragadod meg, kivel haladsz, kivel működsz együtt. Meghatározó munkakapcsolataim és barátságaim születtek a kézfogásokból. Korábban inkább megérzések szerint, ma már tudatosabban választok munkatársat. Bevezettem házi használatra egy kifejezést: kreatív matematika. Ennek alaptétele így szól: egy meg egy az végtelen. Két ember ambíciója, tehetsége, vágya, energiája, jó esetben nem összeadódik csupán, hanem sokadik hatványra emelkedik, s a végtelenbe tart, így szinte mindent meg tudnak oldani.

A matematikában 112. Nem tud más lenni, s engem untat ennek a szabálynak a statikus igazsága. Szeretem az emberi viszonyok egyediségét és szabálytalan ritmusát, alapélményem az, hogy dalszöveget is zenére írok, vagyis mindig egy társsal együtt teremtek kis világokat.

Ez a kategória a Nemzeti Vágta is? , vetem közbe, de a hosszú vágta fogalma is akaratlanul belém villan...

Igen. Nagy erőkkel dolgozunk Tamás Istvánnal (az IBS rektora) a Nemzeti Vágtán, amelyet idén május végén rendezünk meg. Jelenleg a nevezőket és a támogatókat gyűjtjük be, nehéz és sokféle irányú munka, de nagyon izgalmas. Már elkészültek a látványtervek, gyönyörűen földíszítjük a Hősök terét, és fölépítünk egy ötszáz méter hosszú, kör alakú pályát, ahol két kört kell majd vágtatniuk a lovasoknak, akik egy-egy magyar települést képviselnek. Stilizált huszárruhában versenyeznek majd a látvány és a történelmi hangulat kedvéért, a hátukon az általuk képviselt város vagy falu nevével és címerével. A Vágta különleges, újszerű esemény lesz, amely örömteli és méltó együttlétet teremt a magyar közösségek, az ország egésze számára. Hiszek benne, hogy léteznek olyan lokálpatrióták, akik bátran és büszkén vállalják egy tiszta szellemű versenyben saját településük megmérettetését és bemutatását, hiszen a hagyományőrző lovas versenyt, mint főattrakciót kulináris fesztivál és vásár öleli körül. Magánszemélyek és önkormányzatok is nevezhetnek, a verseny fődíja 30 millió forint. Régi szép hagyományaink megerősítése mellett újakat is megalapozhatunk, mindenki azt hozhatja, ami az ő megyéjének, városának, falujának, közösségének jellemző értéke. Nagyszerű bemutatkozási lehetőség a vidéknek, amely rendszerint elhalványulni látszik a főváros mellett. Az előfutamok utáni döntőt közvetíti az egyik televízió. Nagy lovas parádét is rendezünk, melynek során megelevenednek a Hősök terén álló szobrok, a Hét vezértől Kossuth Lajosig bezárólag. Vas megyéből már vannak benevezett településeink, sok szeretettel várjuk a többieket is!

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Imádtam az apámat. Sokszor cipelt magával a Magyar Rádióba és Televízióba, amikor dolgozott, mert nem volt, aki vigyázott volna rám. Négy-öt éves lehettem, amikor egyszer az egyik vasárnapi műsor gyerekszereplője nem érkezett meg a felvétel-re, s akkor beküldtek, hogy matchboxtologatás helyett, mondjam el én a szövegét. A véletlen beugrás sikeresnek nyilváníttatott, így hívtak máskor is, máshová is , idézi a múltat a jelen budapesti belvárosának nyüzsgő, elegáns olasz éttermében Geszti Péter, akit a pincérek törzsvendégnek kijáró figyelmességgel vesznek körül. Egy amerikai mondás szerint a siker az, amikor a lehetőség kézen fogja a tehetséget. Szerintem minden embernek van tehetsége valamihez, a kérdés az, hogy észrevesszük-e, hogy lehetőség van. Én mindig úgy éreztem, hogy velem szembe jönnek a dolgok. Mint amikor mész az utcán, ahol rengeteg ember jön veled szemben, vagy megy veled egy irányba, és nyújtják a kezüket. Neked kell eldöntened, hogy kiét ragadod meg, kivel haladsz, kivel működsz együtt. Meghatározó munkakapcsolataim és barátságaim születtek a kézfogásokból. Korábban inkább megérzések szerint, ma már tudatosabban választok munkatársat. Bevezettem házi használatra egy kifejezést: kreatív matematika. Ennek alaptétele így szól: egy meg egy az végtelen. Két ember ambíciója, tehetsége, vágya, energiája, jó esetben nem összeadódik csupán, hanem sokadik hatványra emelkedik, s a végtelenbe tart, így szinte mindent meg tudnak oldani.

A matematikában 112. Nem tud más lenni, s engem untat ennek a szabálynak a statikus igazsága. Szeretem az emberi viszonyok egyediségét és szabálytalan ritmusát, alapélményem az, hogy dalszöveget is zenére írok, vagyis mindig egy társsal együtt teremtek kis világokat.

Ez a kategória a Nemzeti Vágta is? , vetem közbe, de a hosszú vágta fogalma is akaratlanul belém villan...

Igen. Nagy erőkkel dolgozunk Tamás Istvánnal (az IBS rektora) a Nemzeti Vágtán, amelyet idén május végén rendezünk meg. Jelenleg a nevezőket és a támogatókat gyűjtjük be, nehéz és sokféle irányú munka, de nagyon izgalmas. Már elkészültek a látványtervek, gyönyörűen földíszítjük a Hősök terét, és fölépítünk egy ötszáz méter hosszú, kör alakú pályát, ahol két kört kell majd vágtatniuk a lovasoknak, akik egy-egy magyar települést képviselnek. Stilizált huszárruhában versenyeznek majd a látvány és a történelmi hangulat kedvéért, a hátukon az általuk képviselt város vagy falu nevével és címerével. A Vágta különleges, újszerű esemény lesz, amely örömteli és méltó együttlétet teremt a magyar közösségek, az ország egésze számára. Hiszek benne, hogy léteznek olyan lokálpatrióták, akik bátran és büszkén vállalják egy tiszta szellemű versenyben saját településük megmérettetését és bemutatását, hiszen a hagyományőrző lovas versenyt, mint főattrakciót kulináris fesztivál és vásár öleli körül. Magánszemélyek és önkormányzatok is nevezhetnek, a verseny fődíja 30 millió forint. Régi szép hagyományaink megerősítése mellett újakat is megalapozhatunk, mindenki azt hozhatja, ami az ő megyéjének, városának, falujának, közösségének jellemző értéke. Nagyszerű bemutatkozási lehetőség a vidéknek, amely rendszerint elhalványulni látszik a főváros mellett. Az előfutamok utáni döntőt közvetíti az egyik televízió. Nagy lovas parádét is rendezünk, melynek során megelevenednek a Hősök terén álló szobrok, a Hét vezértől Kossuth Lajosig bezárólag. Vas megyéből már vannak benevezett településeink, sok szeretettel várjuk a többieket is!

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

A matematikában 112. Nem tud más lenni, s engem untat ennek a szabálynak a statikus igazsága. Szeretem az emberi viszonyok egyediségét és szabálytalan ritmusát, alapélményem az, hogy dalszöveget is zenére írok, vagyis mindig egy társsal együtt teremtek kis világokat.

Ez a kategória a Nemzeti Vágta is? , vetem közbe, de a hosszú vágta fogalma is akaratlanul belém villan...

Igen. Nagy erőkkel dolgozunk Tamás Istvánnal (az IBS rektora) a Nemzeti Vágtán, amelyet idén május végén rendezünk meg. Jelenleg a nevezőket és a támogatókat gyűjtjük be, nehéz és sokféle irányú munka, de nagyon izgalmas. Már elkészültek a látványtervek, gyönyörűen földíszítjük a Hősök terét, és fölépítünk egy ötszáz méter hosszú, kör alakú pályát, ahol két kört kell majd vágtatniuk a lovasoknak, akik egy-egy magyar települést képviselnek. Stilizált huszárruhában versenyeznek majd a látvány és a történelmi hangulat kedvéért, a hátukon az általuk képviselt város vagy falu nevével és címerével. A Vágta különleges, újszerű esemény lesz, amely örömteli és méltó együttlétet teremt a magyar közösségek, az ország egésze számára. Hiszek benne, hogy léteznek olyan lokálpatrióták, akik bátran és büszkén vállalják egy tiszta szellemű versenyben saját településük megmérettetését és bemutatását, hiszen a hagyományőrző lovas versenyt, mint főattrakciót kulináris fesztivál és vásár öleli körül. Magánszemélyek és önkormányzatok is nevezhetnek, a verseny fődíja 30 millió forint. Régi szép hagyományaink megerősítése mellett újakat is megalapozhatunk, mindenki azt hozhatja, ami az ő megyéjének, városának, falujának, közösségének jellemző értéke. Nagyszerű bemutatkozási lehetőség a vidéknek, amely rendszerint elhalványulni látszik a főváros mellett. Az előfutamok utáni döntőt közvetíti az egyik televízió. Nagy lovas parádét is rendezünk, melynek során megelevenednek a Hősök terén álló szobrok, a Hét vezértől Kossuth Lajosig bezárólag. Vas megyéből már vannak benevezett településeink, sok szeretettel várjuk a többieket is!

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

A matematikában 112. Nem tud más lenni, s engem untat ennek a szabálynak a statikus igazsága. Szeretem az emberi viszonyok egyediségét és szabálytalan ritmusát, alapélményem az, hogy dalszöveget is zenére írok, vagyis mindig egy társsal együtt teremtek kis világokat.

Ez a kategória a Nemzeti Vágta is? , vetem közbe, de a hosszú vágta fogalma is akaratlanul belém villan...

Igen. Nagy erőkkel dolgozunk Tamás Istvánnal (az IBS rektora) a Nemzeti Vágtán, amelyet idén május végén rendezünk meg. Jelenleg a nevezőket és a támogatókat gyűjtjük be, nehéz és sokféle irányú munka, de nagyon izgalmas. Már elkészültek a látványtervek, gyönyörűen földíszítjük a Hősök terét, és fölépítünk egy ötszáz méter hosszú, kör alakú pályát, ahol két kört kell majd vágtatniuk a lovasoknak, akik egy-egy magyar települést képviselnek. Stilizált huszárruhában versenyeznek majd a látvány és a történelmi hangulat kedvéért, a hátukon az általuk képviselt város vagy falu nevével és címerével. A Vágta különleges, újszerű esemény lesz, amely örömteli és méltó együttlétet teremt a magyar közösségek, az ország egésze számára. Hiszek benne, hogy léteznek olyan lokálpatrióták, akik bátran és büszkén vállalják egy tiszta szellemű versenyben saját településük megmérettetését és bemutatását, hiszen a hagyományőrző lovas versenyt, mint főattrakciót kulináris fesztivál és vásár öleli körül. Magánszemélyek és önkormányzatok is nevezhetnek, a verseny fődíja 30 millió forint. Régi szép hagyományaink megerősítése mellett újakat is megalapozhatunk, mindenki azt hozhatja, ami az ő megyéjének, városának, falujának, közösségének jellemző értéke. Nagyszerű bemutatkozási lehetőség a vidéknek, amely rendszerint elhalványulni látszik a főváros mellett. Az előfutamok utáni döntőt közvetíti az egyik televízió. Nagy lovas parádét is rendezünk, melynek során megelevenednek a Hősök terén álló szobrok, a Hét vezértől Kossuth Lajosig bezárólag. Vas megyéből már vannak benevezett településeink, sok szeretettel várjuk a többieket is!

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Ez a kategória a Nemzeti Vágta is? , vetem közbe, de a hosszú vágta fogalma is akaratlanul belém villan...

Igen. Nagy erőkkel dolgozunk Tamás Istvánnal (az IBS rektora) a Nemzeti Vágtán, amelyet idén május végén rendezünk meg. Jelenleg a nevezőket és a támogatókat gyűjtjük be, nehéz és sokféle irányú munka, de nagyon izgalmas. Már elkészültek a látványtervek, gyönyörűen földíszítjük a Hősök terét, és fölépítünk egy ötszáz méter hosszú, kör alakú pályát, ahol két kört kell majd vágtatniuk a lovasoknak, akik egy-egy magyar települést képviselnek. Stilizált huszárruhában versenyeznek majd a látvány és a történelmi hangulat kedvéért, a hátukon az általuk képviselt város vagy falu nevével és címerével. A Vágta különleges, újszerű esemény lesz, amely örömteli és méltó együttlétet teremt a magyar közösségek, az ország egésze számára. Hiszek benne, hogy léteznek olyan lokálpatrióták, akik bátran és büszkén vállalják egy tiszta szellemű versenyben saját településük megmérettetését és bemutatását, hiszen a hagyományőrző lovas versenyt, mint főattrakciót kulináris fesztivál és vásár öleli körül. Magánszemélyek és önkormányzatok is nevezhetnek, a verseny fődíja 30 millió forint. Régi szép hagyományaink megerősítése mellett újakat is megalapozhatunk, mindenki azt hozhatja, ami az ő megyéjének, városának, falujának, közösségének jellemző értéke. Nagyszerű bemutatkozási lehetőség a vidéknek, amely rendszerint elhalványulni látszik a főváros mellett. Az előfutamok utáni döntőt közvetíti az egyik televízió. Nagy lovas parádét is rendezünk, melynek során megelevenednek a Hősök terén álló szobrok, a Hét vezértől Kossuth Lajosig bezárólag. Vas megyéből már vannak benevezett településeink, sok szeretettel várjuk a többieket is!

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Ez a kategória a Nemzeti Vágta is? , vetem közbe, de a hosszú vágta fogalma is akaratlanul belém villan...

Igen. Nagy erőkkel dolgozunk Tamás Istvánnal (az IBS rektora) a Nemzeti Vágtán, amelyet idén május végén rendezünk meg. Jelenleg a nevezőket és a támogatókat gyűjtjük be, nehéz és sokféle irányú munka, de nagyon izgalmas. Már elkészültek a látványtervek, gyönyörűen földíszítjük a Hősök terét, és fölépítünk egy ötszáz méter hosszú, kör alakú pályát, ahol két kört kell majd vágtatniuk a lovasoknak, akik egy-egy magyar települést képviselnek. Stilizált huszárruhában versenyeznek majd a látvány és a történelmi hangulat kedvéért, a hátukon az általuk képviselt város vagy falu nevével és címerével. A Vágta különleges, újszerű esemény lesz, amely örömteli és méltó együttlétet teremt a magyar közösségek, az ország egésze számára. Hiszek benne, hogy léteznek olyan lokálpatrióták, akik bátran és büszkén vállalják egy tiszta szellemű versenyben saját településük megmérettetését és bemutatását, hiszen a hagyományőrző lovas versenyt, mint főattrakciót kulináris fesztivál és vásár öleli körül. Magánszemélyek és önkormányzatok is nevezhetnek, a verseny fődíja 30 millió forint. Régi szép hagyományaink megerősítése mellett újakat is megalapozhatunk, mindenki azt hozhatja, ami az ő megyéjének, városának, falujának, közösségének jellemző értéke. Nagyszerű bemutatkozási lehetőség a vidéknek, amely rendszerint elhalványulni látszik a főváros mellett. Az előfutamok utáni döntőt közvetíti az egyik televízió. Nagy lovas parádét is rendezünk, melynek során megelevenednek a Hősök terén álló szobrok, a Hét vezértől Kossuth Lajosig bezárólag. Vas megyéből már vannak benevezett településeink, sok szeretettel várjuk a többieket is!

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Igen. Nagy erőkkel dolgozunk Tamás Istvánnal (az IBS rektora) a Nemzeti Vágtán, amelyet idén május végén rendezünk meg. Jelenleg a nevezőket és a támogatókat gyűjtjük be, nehéz és sokféle irányú munka, de nagyon izgalmas. Már elkészültek a látványtervek, gyönyörűen földíszítjük a Hősök terét, és fölépítünk egy ötszáz méter hosszú, kör alakú pályát, ahol két kört kell majd vágtatniuk a lovasoknak, akik egy-egy magyar települést képviselnek. Stilizált huszárruhában versenyeznek majd a látvány és a történelmi hangulat kedvéért, a hátukon az általuk képviselt város vagy falu nevével és címerével. A Vágta különleges, újszerű esemény lesz, amely örömteli és méltó együttlétet teremt a magyar közösségek, az ország egésze számára. Hiszek benne, hogy léteznek olyan lokálpatrióták, akik bátran és büszkén vállalják egy tiszta szellemű versenyben saját településük megmérettetését és bemutatását, hiszen a hagyományőrző lovas versenyt, mint főattrakciót kulináris fesztivál és vásár öleli körül. Magánszemélyek és önkormányzatok is nevezhetnek, a verseny fődíja 30 millió forint. Régi szép hagyományaink megerősítése mellett újakat is megalapozhatunk, mindenki azt hozhatja, ami az ő megyéjének, városának, falujának, közösségének jellemző értéke. Nagyszerű bemutatkozási lehetőség a vidéknek, amely rendszerint elhalványulni látszik a főváros mellett. Az előfutamok utáni döntőt közvetíti az egyik televízió. Nagy lovas parádét is rendezünk, melynek során megelevenednek a Hősök terén álló szobrok, a Hét vezértől Kossuth Lajosig bezárólag. Vas megyéből már vannak benevezett településeink, sok szeretettel várjuk a többieket is!

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Igen. Nagy erőkkel dolgozunk Tamás Istvánnal (az IBS rektora) a Nemzeti Vágtán, amelyet idén május végén rendezünk meg. Jelenleg a nevezőket és a támogatókat gyűjtjük be, nehéz és sokféle irányú munka, de nagyon izgalmas. Már elkészültek a látványtervek, gyönyörűen földíszítjük a Hősök terét, és fölépítünk egy ötszáz méter hosszú, kör alakú pályát, ahol két kört kell majd vágtatniuk a lovasoknak, akik egy-egy magyar települést képviselnek. Stilizált huszárruhában versenyeznek majd a látvány és a történelmi hangulat kedvéért, a hátukon az általuk képviselt város vagy falu nevével és címerével. A Vágta különleges, újszerű esemény lesz, amely örömteli és méltó együttlétet teremt a magyar közösségek, az ország egésze számára. Hiszek benne, hogy léteznek olyan lokálpatrióták, akik bátran és büszkén vállalják egy tiszta szellemű versenyben saját településük megmérettetését és bemutatását, hiszen a hagyományőrző lovas versenyt, mint főattrakciót kulináris fesztivál és vásár öleli körül. Magánszemélyek és önkormányzatok is nevezhetnek, a verseny fődíja 30 millió forint. Régi szép hagyományaink megerősítése mellett újakat is megalapozhatunk, mindenki azt hozhatja, ami az ő megyéjének, városának, falujának, közösségének jellemző értéke. Nagyszerű bemutatkozási lehetőség a vidéknek, amely rendszerint elhalványulni látszik a főváros mellett. Az előfutamok utáni döntőt közvetíti az egyik televízió. Nagy lovas parádét is rendezünk, melynek során megelevenednek a Hősök terén álló szobrok, a Hét vezértől Kossuth Lajosig bezárólag. Vas megyéből már vannak benevezett településeink, sok szeretettel várjuk a többieket is!

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Az itáliai Sienában 1621-től tartják meg a Palio nevű lovasversenyeket. Amikor erre hivatkozom, sokan kétkedve kérdezik, miért gondolom, hogy lehet új hagyományt teremteni, vagy hogy egyáltalán miért van erre szükség? Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: tudjátok, miként keletkezik a hagyomány? Úgy, hogy emberek valamit elkezdenek együtt csinálni, és új keretekbe rendezik a világot. Az ARC-kiállítás a Felvonulási téren kilencedik éve immár hagyománynak tekinthető, bár senki sem tüntetett ér-te előtte, hogy megszülessen. Két barátommal elhatároz-tuk, sokat dolgoztunk érte, és megteremtettük.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Más módokon is keresem a maradandó értékek megteremtésének lehetőségét. Felkérést kaptam, hogy tartalmi és kommunikációs vezetője legyek egy készülőben lévő új, kulturális-szórakoztató központnak. A Duna partján, a Közgazdasági Egyetem melletti Közraktárak ügyének rendezése régi tartozása volt a fővárosnak, s a nyertes ingatlanfejlesztő cég pályázati anyagának megírásában sikerült friss és érdekes ötleteket megjelenítenünk.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Emellett, úgy tűnik, sikerül összekalapálni a Médiaunió nevű szervezetet, hogy átütő erejű társadalmi tudatformáló kampányokat szervezzen a jövőben. A lehető legszélesebb társadalmi csoportok fontos ügyeit jeleníti majd meg a médiában, a közösségi együttélést könnyítendő vagy ha úgy tetszik, a polgárosodást elősegítendő. A cél, hogy az ország minél több médiumát összefogva évente egy stratégiai módon megtervezett megakampányt indítsunk. A Médiaunió Alapítvány alapítói által felajánlott médiahelyeket összesítjük - akár a Vas Népétől kezdve a kereskedelmi televíziókig, rádiókig, óriásplakát cégekig - és összejön egy milliárdos nagyságrendű reklámfelület. Hatalmas kommunikációs erő tud lenni. A témához kapcsolódó civil szervezetekkel együtt megpályáztatjuk a reklámügynökségeket, hogy társadalmi ügyként kezelve a munkát, térítésmentesen dolgozzanak, így lehetőségük lesz egy presztízsében óriási értékű kampányt készíteni. Földobjuk a témát januárban, megpörgetjük márciusban, még feljebb csavarjuk júniusban, szeptemberben megfejeljük, és decemberben összefoglaljuk. Az emberek egész évben mindenhol találkoznak az üzeneteinkkel, beszédtémává avatjuk közös dolgainkat, mi civilek. Így nem az állam, nem a kormány, nem a politikai vagy a gazdasági szféra, hanem tisztán a társadalom közös érdeke jelenik meg.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Nem hallgathatunk egy másik nagy dobásról sem.

Megállapodtunk a Madách Színházzal, hogy jövő év januárjára le kell tennünk az asztalra Az ezeregyéjszaka meséiből írt musicalt Dés Lászlóval és Tasnádi Istvánnal együtt. Eredetileg A lovakat lelövik, ugye? lett volna, de nem kaptuk meg rá a jogot. Így jártunk sajnos, A Pál utcai fiúkkal is... Déssel rég-óta tervezzük, hogy új zenés darabot írunk. Nagy öröm, hogy A dzsungel könyve című musicalünket február 8-án hétszázadszor játsszák a Pesti Színházban. Sokat jelent számomra, ez már komoly kulturális nyomot hagy maga után, mélyebbet és fontosabbat, mint reklámkampányok vagy kvízműsorok, melyek gyorsan korrodáló produktumok.

Nem h

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!