2008.04.26. 02:28
Érettségi tétel, kis tejföllel
Érettségi tétel lesz Egressy Zoltán. Kortárs is, drámaíró is, sőt: a Sóska, sültkrumpli című Egressy-darabból rendezett előadás hét éve ott van a Kamara Savaria műsorán; legutóbb a Csigapad-bérletes diákok láthatták. Minden összevág.
Milyen az élet: évekkel később első nagy színházi sikerét - az áttörést - éppen a Katona József Színházban (ős)bemutatott Portugál hozta meg számára. 2005-ben megjelent drámaválogatása szintén a Portugál címet viseli. (Egressy nemcsak nézve jó, hanem olvasva is!) Ebben olvasható - hét másik darab mellett - a Sóska, sültkrumpli, amelyből a Szombathelyi Színházbarátok Egyesületénél 2001-ben Széles László rendezett előadást. A szombathelyi volt a Sóska... negyedik bemutatója. Időközben ebből is készült majdnem húsz változat: itthon és külföldön. Ráadásul ezek többnyire hosszú szériák, ami azt jelzi, hogy szeretik a színészek - és szereti a közönség is. Egressy Zoltán azt mondja, ez az egyetlen darabja, amelyet egy kicsit se írt át. Az első, az 1998-as az egyetlen és hiteles változat.
A szombathelyi Sóska... hét éve él és virul, igaz, az eredeti szereposztás némiképpen módosult: a Szomorúszájú Lacikát (a Bírót) eredetileg Dömötör Tamás játszotta. Döme viszont azóta inkább rendez; megcsinálta például a Sóska... játékfilmváltozatát (állítólag kifejezetten jó lett, csak még sehol sem látni), amelyben Hujber Ferenc játssza a győztes vér FIFA-aspiráns szerepét, aztán azóta többször beugrott a színházban is. Nem is beugrás ez már, inkább szerepátvétel. Nem változott viszont a két fenomenális partjelző személye: Szappant kezdettől Bajomi Nagy György, Művészt Endrődy Krisztián játssza. Ők hárman szállingóztak be a koszlott fociöltözőbe a két Csigapad-bérletes előadáson is, az MMIK-ban.
Az ezredforduló környékén elkezdett idegesíteni, hogy ahány ember, annyifelé húz ebben az országban , mondta Egressy Zoltán, miután - a moderátor szerepét vállaló Dömötör Tamással együtt - átvette a színészek helyét a színpadon: az öltözőben. Ebből az idegességből több darab is született, idesorolható a Sóska, sültkrumpli - és női párja , a 4x100. (A szerző ragaszkodik ahhoz, hogy - az akadémiai helyesírási szabálytól eltérően - a sültkrumplit igenis egybe kell írni.) A Sóska... görögösen erős helyzetet modellez. Előbb volt meg hozzá az a gondolat, hogy néhány embert össze kell zárni: méghozzá úgy, hogy a helyszínt ne hagyhassák el - miközben együtt, egymásra utalva kell megoldaniuk, véghezvinniük valamit. A dráma tétje éppen az, hogy sikerül-e. A szerző ehhez a modell-helyzethez keresett helyszíneket. Biztos nem véletlen, hogy végül a focinál kötött ki: nemcsak kulturális, hanem sportújságíróként-szerkesztőként is dolgozott; a régi gombfoci-mániáról nem beszélve. (Bár a Kék, kék, kék például egy vándorcirkusz életét kíséri figyelemmel, mindenféle életrajzi párhuzam nélkül. De az is igaz, hogy amikor a Kék, kék, kék megírására készült, tanulmányozta a vándorcirkuszok életét. Szeret a dolgoknak utánajárni.)
Megvan a helyzet. Megvan a helyszín. Már csak a szereplők hiányoznak: Kitalálom az embereket. A szerző ilyenkor cetlik tömkelegével veszi magát körül. Bár nem szokta olyasmivel kínos helyzetbe hozni a színházakat, hogy pontos személyleírást ad a szereplőiről - írás közben nem is képzel el hús-vér embereket -, valami okból fontosnak tartja, hogy a figurák életrajzilag is kerek egészek legyenek. Amikor a Sóská...-t írtam, azt is tudtam, ki melyik megyében, milyen jegyben született. Egy-egy darab megírása általában jó egy évet vesz igénybe, nem számítva a kitalálás hosszú hónapjait. Szerinte jól hangzik, hogy az írás ösztönös tevékenység, hogy a szereplők önmagukat írják - és persze van is ebben valami -, de mindent összevetve azt tartja, hogy a drámaírás nagyrészt nem más, mint nagyon tudatos szerkesztői munka.
Szóval: megvan a helyzet (összezárva). Megvan a helyszín (öltöző). Megvannak a szereplők (egy bíró és két partjelző), megvan a közös ügy is: a meccset - történjen bármi - végig kell játszani. A szerző szerint a Sóská...-ban az azt-se-tudja-hol-van, ábrándos és dilettáns költő, a Művész szerepe a leghálásabb; a sikertelenségbe belekeseredett, csuszamlós Szappant nagyon jó játszani, a győztes vér , irigyelt, de azért sebezhető Bíró szerepe a legnehezebb. A Sóska... inkább komédia: ha elviszik bohózatba (a veszély fönn- áll), megszűnik a tragikomikus csillogásból adódó kettősség, az a síró-nevető állapot, hogy de hát itt (mint általában az Egressy-darabokban) mindenkinek megvan a maga igazsága. Szappannak megbocsátani nem kell - de legalább meg lehet érteni. Egressy Zoltán szerint a szombathelyi Sóska-előadás pont azért jó, mert nagyon finoman és ízlésesen egyensúlyoz, mondjuk akkor így, sírás és nevetés között.
A Bíró a végkifejlethez közeledve azt vágja Szappan fejéhez, hogy Milyen a szappan, mi? Ugye? Ezen még nem gondolkodtál. Csuszamlós, folyékony, mindig kicsúszik az ember kezéből. A mocsok meg ráragad. Ugye? Pont, mint te! Legutóbb Szombathelyen ez a szövegrész kicsit másképpen hangzott. Egressy Zoltán szelíd humorral ugyan szóvá tette a változtatást - de azzal, hogy ennyi még belefér. Íme, egy apró adalék a szöveg és az előadás viszonya-témakörhöz.
És mennyi minden van még. A Sóska... központi problémája, minden jó és rossz ősforrása, a Nő - aki hús-vér valójában nincs jelen, de mindenkinek köze van hozzá, és mindenki beszél róla (róla beszél). Tőle érkezik az áhított megerősítés - a sóska, sültkrumpli - ; ha érkezik. (És akkor hol van még a feltét.) Ja, és a Bittner, akire minden kudarcot rá lehet kenni, és aki - mint kiderült - létező személy : Pesten mindig megnézi az Egressy-előadásokat. Elvégre majdnem az összesben föltűnik. Ráadásul őt nem is kell kihúzni. Nem úgy, mint gyakran azt a kis párbeszéd-töredéket, amelyben Szappan azzal biztatja Művészt, hogy eszel te még spenótot sültkrumplival . Művész kiigazítja: Sóskát. (...) Spenótot mondtál, azt meg utálom. Ezek az árnyalatnyi finomságok a fordításokból többnyire eltűnnek: a külföldön ismeretlen sóskát egyszerűen a spenóttal váltják ki.
(De hát Csehov Meggyeskertje is Cseresznyéskertté változott, mire elért hozzánk. Pedig a meggy az igazi: édes is, savanyú is. Mint a sóska, kis tejföllel. Mint az élet. Egressy Zoltán darabjaiban úgyis van valami szeretnivalóan, mélyen, emberien csehovi.) Három egymásra utalt, összezárt ember. Például egy játékvezetői öltözőben