Hétvége

2008.08.19. 02:26

Esti szivárvány a Fő téren

Ritka tüneményben volt része a közönségnek a Fő téren vasárnap este: a Duna Művészegyüttes a Savaria Nyár programjában érkezett Szombathelyre.

Ölbei Lívia

A programszervezők jól választottak, akkor is, ha a Nomád szenvedély - Kígyóballada (kicsit talán bombasztikus) című előadást 2005 decemberében kőszínházi körülmények között - a Nemzeti Táncszínházban - mutatta be a nagy múltú, professzionális néptáncosokat foglalkoztató Duna Művészegyüttes; igaz, a premier után több szabadtéri előadás is következett. A Nomád szenvedélynek mindent összevetve jól áll a szabad tér, és nem csak azért, mert a cigány folklórhoz - amelyből a történet és alapjában véve a produk- ció zenei világa vétetett - szívesen társítjuk a tágasságot, a szabad lélegzetet. Olyan volt ez az előadás a szombathelyi vasárnap estében, mint valami szépen föl-ívelő, aztán jó egy óra múlva szertefoszló szivárvány, amelynek irizáló emléke valahol mélyen még sokáig bennünk lappang, kitapinthatatlanul. Akár anélkül, hogy gondolnánk rá.

A nagy tágasságban szükségképpen nagyon erős, összebújó és összezáró közösség - és a közösségnek alárendelődő egyén; kiválás és odatartozás, kötődés és elszakadás, hűség és hűtlenség ezer szálon összebonyolódó viszonya áll a Nomád szenvedély középpontjában, átszűrve egy tragikus szerelmiháromszög-történeten , amelyben a lány végül megöli a bátyját, hogy elhárítsa az akadályt szerelmének beteljesülése elől. Mintha gyilkossággal (bűnnel) megváltható volna a szerelem. A Kalyi Jag két muzsikusa, Künstler Ágnes és Balogh József szerzett gyönyörű és színekben, árnyalatokban tobzódó zenét a Kígyóballadához, amelynek a Fő téren elsősorban gazdag, mégis áttetsző, pontosan megrajzolt szépsége és (közösségi) sodrása érvényesült. A mélyből inkább csak fölsejlő, artisztikusan megfogalmazott szenvedély. A mindig halálpontosan elhelyezett, szépen kitartott, pisszenést sem tűrő drámai csöndekbe - vagy a szintén szükségképpen halk lírai pillanatokba azért be-beúszott egy kis taps-zápor, vagy hangosabb háttérbeszélgetés. De hát ilyenkor ezzel nyilván számolni kell.

Mindenestül azt a mégis csak megfogalmazható, kitapintható érzést hagyta hátra a Duna Művészegyüttes vasárnap esti előadása, hogy abban az ámulatban, amit a mozdulatok méltósága, az emberi testek hihetetlenül finom kifejezőkészsége, az átlelkesített profizmus - a táncszínház - nyújthat, ha lehet, minél többször kellene részesülnünk. Mert szép, mert jó, mert megérint. Mert aztán eltűnik: volt, nincs. Esetleg még egyszer a botok villanása - és egy föllobbanó-kihunyó szoknyasuhogás.

(A Nomád szenvedély koreográfusai: Kovács Norbert, Mihályi Gábor. Az előadás rendező-koreográfusa: Juhász Zsolt.)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!