A lejtőn felfelé

Az út oda persze nem nyílegyenesen vezet, némi kanyargás után egy y-elágazást találunk, és a bal oldalit választva a domb tövében hagyhatjuk az autót. Életünk egyik legemlékezetesebb parkolása lehet, ha nemcsak befordulunk a jelentéktelennek tűnő pince elé, hanem közelebb megyünk a rácsos ajtóhoz. Egy emléktáblát találunk fölötte: Ezen a helyen őrizték 1945. március 18-27. között utoljára a Magyar Szent Koronát 33 éves száműzetése előtt. Kőszeg városa 1993-ban tette ide az emléktáblát. Ahogy az ereklye (és a hozzá tartozó drágaságok ) Vas megyei tartózkodását feltáró, 90-es évek elején született tanulmányok, cikkek egyike fogalmaz: ez tehát a Korona által megszentelt hely .

Talán kevésbé közismert ez a pince, mint a velemi koronabunker , amelyet a Népművészeti Stúdió tagjai már 1985-ben kopjafával és emléktáblával jelöltek meg. A faragott fatáblán ez olvasható: Itt őrizték a Magyar Koronát 1944. december 29-től 1945. március 19-ig. Később ezt a koronaőrző emlékhelyet parkosították, bejárati részét kiépítették. A koronát és a koronázási ékszereket őrző láda hiteles másolatát a Magyar Nemzeti Múzeum engedélye alapján kézikovácsolással elkészítették 8/10-es kicsinyített arányban. A ládát a bunker bejárati előterében egy letakart asztalkán helyezték el. A bejárati részt kovácsolt vaskapuval zárták le. A koronaőrző emlékhelyet, az alkotóudvart és a kosárfonó műhelyt együtt avatták 1996-ban. Az alkotóház környékén rendezett rendszeres programoknak köszönhetően széles közönség látogat ide, amint legközelebb a Gesztenyeünnepen. Talán ennek köszönhető, hogy a velemi őrzőhely, mint a Szent Korona külföldre utazása előtti egyik (ezek szerint utolsó előtti) állomás ismertebb, mint a kőszegi.

Van, aki mégis tud az egykori kőszegi pincerendszerről, amit a Kálvária-hegy lábánál direkt koronaőrzési célra alakítottak ki, hiszen magyar zászlócsíkok, koszorúk vannak rajta. Nemcsak kirándulók fedezik fel, akadnak csoportok, akik tudatosan látogatják. Köztük a Vitézi Rend és Honvéd Hagyományőrző Egyesület, illetve a 61 Vármegye Ifjúsági Mozgalom a nevét is ráíratta arany betűkkel az itt hagyott, vasrácsra kötött szalagokra.

A napokban Egerből kapott levelet szerkesztőségünk: egy hölgy méltatlankodik az emlékhely elhanyagoltsága miatt. Az ország különböző pontjairól összesereglett kirándulótársaival Kőszegen járt egy vasárnapon, és felsétált a Kálváriára. Csodálatos időben és abban a nagy örömben, hogy milyen szép tiszta turistaúton mehetnek. Azt írja továbbá: A templom, a kápolna környéke is tiszta volt. Folyamatosan jöttek-mentek a turisták, fiatalok, idősebbek, kisgyerekesek, szóval minden korosztály. De egy dolog igen keserű ízt hagyott maga után: az indulás és az érkezés, vagyis a Korona őrzési helyének látványa... Ilyen ellentmondásos képet sehol máshol nem láttam Kőszegen és környékén. Ha jól emlékszem, alig tizenhat éve (1992-ben?) került oda az emléktábla, de csak egy hirtelen fellángolás volt a megemlékezés, netán egy feladat kipipálása ? A nyomok alapján nem egy alkalmi szemetelőről van szó, hanem sok éves elhanyagoltság eredményével szembesültünk. Szóval, azt az emlékhelyet mindenképpen rendezni kell, hogy a sok kiránduló (helybeli és ide zarándokló) emelkedett lélekkel járhassa meg a stációk övezte utat!

A kereszténységet felvett magyarság ősibb időkre is visszamutató szimbólumait 33 év után 1978-ban adta vissza Jimmy Carter amerikai elnök. Ez éppen harminc éve volt. A jubileum talán jó alkalmat szolgáltathat a Korona által megszentelt hely rendbetételéhez.

Amikor a korona hazatért, először kiállítási tárgy volt a Magyar Nemzeti Múzeumban, műtárgyként nézegethette a modern ember. Később mégis úgy gondolták, hogy a Parlamentben jobb helye volna, hiszen amint a 19. században Kölcsey Ferenc fogalmazott: A Szent Korona a magyar államnak megszentelt jelvénye, jelenti azt a közhatalmat, amely a népben van, jelenti az alkotmányos uralmat, az alkotmányosan megosztott közhatalmat, jelenti a Szent Korona ennek a nemzetnek az életét, életének folytonosságát.

Az újabb szemlélet a Koronára nem mint műtárgyra tekint, hanem mint működő, működésbe hozható szakrális eszközre, amelynek révén a felsőbb hatalommal való kapcsolat megteremthető. Talán nem véletlen, hogy a háborús viszontagságok elől itt, egy Kálvária lábánál (szent táj ) próbálták elrejteni. Utolsó hazai stációja szimbolikusan első stációja volt Magyarország egyik időszakos kálváriájának. 1990 óta a Szent Korona ismét a szuverén magyar államhatalom jelképe, a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklye. Talán nem túlzás az a pártfüggetlenül, mondjuk így, egyszerű kirándulók részéről megfogalmazódó igény, hogy jó volna, ha nemcsak egyes csoportok, hanem a magyar emberek gondja volna a Korona-kultusz emlékhelyeinek ápolása. (Amint irodalmi berkekben kultusza van Kőszegen például Ottlik Gézának az Iskola a határon című regénye okán: az ebben szereplő Medve Gábor kézirata is azzal a gondolattal kezdődik, mint a fent idézett latin nyelvű, régi házfelirat szól.)

A Korona utolsó hazai stációja szimbolikusan első stációja a kőszegi Kálvária-sétának: az indulás és az érkezés.

Elindulunk felfelé a lejtőn. Terhelő gondjainkról, mindennapi küzdelmeinkről lassan megfeledkezünk, ahogy kapaszkodunk a meredélyen, fújtatva, meg-megállva. Fizikai erőfeszítéseinket a természet jutalmazza csodálatos jelenségeivel: a lombok közt szűrt fényben a stációk közé mintha odaguggolna egy-egy különleges fa, egyik-másik pedig azzal lep meg minket, hogy a gyökereit mutatja (a szépség rettentő is tud lenni), feltárja általunk láthatatlannak megszokott életét; talán még a földből is kilépne, ha úgy hozná a szükség. (Gyerek útitársainknak elmesélhetjük, hogy így tettek az entek is ama híres megfilmesített legendában: megtanácskozták, hogy a nehéz háborús helyzetben, nekik is lépni kell, a Jó oldalára álltak, és láss csodát, megindultak a Gonosz ellen.)

A Kálváriák szabadban felállított 14 stációból állnak, képeken, domborműveken mutatják be Jézus útját Poncius Pilátus házától a keresztrefeszítés helyéig. Természetes vagy mesterséges magaslatra vezető úton építették meg őket, a szenvedéstörténetet úgy jelenítették meg, hogy szent lépcső , szent táj keletkezett. A Kálvária-építés Magyarországon a jezsuiták által alapított Agónia-társulatok kezdeményezésére terjedt el. A kőszegi Kálvária egy a sorban a selmecbányai, eperjesi, kismartoni, szombathelyi, pécsi, pápai, győri, esztergomi, szentendrei, kassai rozsnyói, gyöngyösi Kálváriák között. A szent tájlépcső -nek nemcsak különleges atmoszférateremtő ereje van, de a tüdőnk kitisztulásával párhuzamosan a lélek, a tudat is tisztul: a lejtő valóban megemeli az embert, mire felér. A keresztáldozat eredeti helyét is Kálváriának hívták, kálvária a Golgota értelmező fordítása: a koponyák helye (a felszín koponya alakjára utal), a latin calva - koponya szóból. Jeruzsálem falain kívül volt a hegy, Jézus idejében általában a keresztrefeszítések helye. Jézus 33 éves volt, amikor kereszthalált halt. Útjának szakrális kisemlékei a kápolnácskák, az emberek rendszeresen virágot hoznak rájuk. Mindenki járja a maga kálváriáját, és sokan bíznak a Gondviselésben.

A dombtető felé már elég magasra jutva magunk is megérezhetünk valamicskét a kínszenvedésből. Ám érdekes módon, amennyi erőt kivesz belőlünk az út, annyit legalább vissza is ad a dombtetőn a látvány, az érzés, a létezés gyönyörűsége, a megújuló remény. Megjárva a szimbolikus keresztutat, a Via Dolorosát, már elég tisztult a bensőnk ahhoz, hogy megsejtsük a Szent Pál-i gondolat értelmét: Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Jó mondat, nem lehet hozzátenni semmit. Csak az éltető napfény ereje, a környező természet megnyilvánulása fogható hozzá. A felfelé kapcsolódás élménye.