Hétvége

2008.10.11. 02:27

Válasz Kodály Zoltánnak

Kodály Zoltán emlékének ajánlja a Nádasdy-várban megnyílt kiállítását a sárvári képzőművész, <em>Lakatos József.</em> Az egész életműből válogató tárlat válasz egy elfeledett levélre, amelyet Kodály írt, és ami nemrégiben került elő a könyvtárosnő jóvoltából.

Merklin Tímea

- Az ötvenes években a mozi bűvöletében éltünk. A sárvári művelődési házba jártunk, és elhatároztuk, hogy mi magunk is fogunk filmet csinálni, méghozzá a szüretről. Elképzeltem, hogy forgatunk, a film a badacsonyi hegy oldalában játszódik, ahonnan rálátni az egész Balatonra... Gondoltam, Kodály Zoltán tudja, hol találnék szüreti énekeket, ezért írtam neki levelet. Ő válaszolt, de én megfeledkeztem róla, és a filmből sem lett semmi - meséli Lakatos József. A levelet most találta meg Sulyokné Matócza Eleonóra, zenei könyvtáros, véletlenül, miközben a Kodály-irodalomban búvárkodott. Valami mást keresett, de ez is a kezébe akadt: abban a Kodály Zoltán levelei című kötetben lapozgatott, ami 1982-ben jelent meg Legány Dezső zenetörténész szerkesztésében.

Az akkor 72 éves zeneszerző ezt írta a gimnazista Lakatos Józsefnek: Kedves Józsi! Nem szolgálhatok a kívánt dolgokkal, szüreti énekünk alig van, a népszokásokról pedig csak az Ethnographia évfolyamai adhatnak némi felvilágosítást. De hát nem is ez a módja: ügyes fiú elmegy egy-két jó szüretre, és a maga tapasztalatai, megfigyelései alapján dolgozik. Sőt tán talál új, ismeretlen éneket, s azt ide küldi. Üdvözöl: Kodály Zoltán (Budapest, 1954.)

- Úgy cselekedtem, ahogy Kodály tanácsolta - mondja most, ötven év múltán, Lakatos József, miközben a kiállításán szemléljük a dozmati regösénekhez faragott táblákat, a fehér szarvast az életfával, a szkíta griffet, az élőlényszerű kárpátaljai fatemplomot, az avarkori nagyszentmiklósi kincsek (ma már Bécsben őrzött aranyedények) kiemelt motívumait... Káplár Miklós emlékezetére olyan kép készült, aminek alkotóelemei eredeti hortobágyi kerítésdarabok. 



                      Tárlat Kodály Zoltán emlékének ajánljva

- Az egész életem egy nagy gyűjtés, válasz az ő levelére. Írtam - így utólag, több mint ötven év múltán - egy konkrét válaszlevelet is a tisztesség kedvéért; kiállításmegnyitón felolvastam. Kodály arra buzdított, hogy menjek el helyszínekre, gyűjtsek, és bátran merítsek abból a hatalmas kincsből, ami a magyar népművészet, a magyar kultúra legrégebbi, legértékesebb része. Ha visszatekintek az elmúlt ötven évre, a helyzet az, hogy hol tudatosan, hol ösztönösen azt tettem, amit ő javasolt, az ő atyai tanácsai szerint gyűjtöttem - a Szigetközben, a Rábaközben, a Nyírségben, a Beregben és Szatmárban. Gyűjtöttem Erdélyben, a Kárpátalján, a Hortobágyon, és Sárvár környékén a mai napig. Talán még folytatom a jövőben is, mert befejezni amúgy sem lehet, csak abbahagyni. Még egyszer is nagyon köszönöm, hogy válaszra méltatott, és életre szóló jótanácsokkal látott el, melyek nélkül nem tudom, merre tévelyegtem volna. Így a levél, immár visszatekintésként, számadásként, válaszként Kodály elfeledett (tudat alá merült), életprogramot adó levelére.

A kiállításon konkrétan a zenére utal a Dallam című fa-munka: ha sokáig nézzük a hegedű-, lant- és babaformákat, olyan, mintha mozogni kezdenének, tán meg is szólalnának, ha elég hosszan figyelnénk rá. Lakatos József festett Kodály-portrét, amikor a zeneszerző meghalt, a századik születésnapjára pedig egy kalotaszegi ágyvéget festett meg. A Kodály-táblára rovásírással azt véste (idézet a zeneszerzőtől): Az általános emberit minden nép csak a saját nemzeti sajátosságain keresztül közelítheti meg. Láthatunk a kiállításon Ady-táblát, Kölcsey emlékére készített míves táblát a híres epigrammával. Kőrösi Csoma emlékére megintcsak rovásírással készült a tábla: Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar az ősi indiai kultúra tárházában.

A rovásírást Lakatos József nemcsak írja, olvasni is tudja. Huszonöt könyvet gyűjtött e témában; a 60-as évek óta foglalkozik vele. Van egy faragott műve a kiállításon: középen kereszt, rovásírással körbe az van írva: Uram, irgalmazz! - Olyan, mint egy pecsét, mondom. - Ühüm - válaszolja. - Mindenkibe bele kéne ütni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!