A természet és a hit kegyhelye

Az alapítvány Takó Gábor lovagias tettei között a következőket sorolja fel: a település történetének kutatója, négy helytörténeti könyv készítője, a Miród-forrás Mária kegyhelyhez kötődő hagyományok felelevenítője, közösségével a kegyhely felépítője, a megye vallási és turisztikai látványosságának létrehozója. (Csak azért nem ütötték lovaggá, mert még nem töltötte be a 35. évet.)

Takó Gábor fontosnak tartja leszögezni, hogy az elismerés nemcsak neki szól, hanem az egész lelkes közösségnek, melynek összefogásával sikerült a maguk elé tűzött terveket megvalósítani.

A történet a kilencvenes évek végén kezdődött. A fiatal történelemtanár feldolgozta faluja, Kemestaródfa krónikáját is. Egy idősebb helyi lakos, Márffy József hívta fel a figyelmét, hogy írjon a falu határában levő kegyhelyről is. A tiszta és gyógyító vizű forrást már 1248-ban említette egy földeladási bizonylat, 1864-ből pedig részletes, hi-teles leírás maradt fenn róla. Maga a forrás azonban áldozatul esett a háború utáni határvédelmi törekvéseknek. Mivel az osztrák határtól alig húsz méterre csobogott, betemették, a felette található fakápolnát lerombolták, s épp a közepén haladt át az aknazár, majd pedig a szögesdrót.

- Mellig érő akáckóró között, mocsaras talajon mentünk le Gyürki László prelátussal és a körjegyzővel a forrást megkeresni - idézi fel a kegyhellyel való első találkozását Takó Gábor. - A forrást kiástuk, vízelvezető gyűrűket raktunk le, megtisztítottuk a környéket a gaztól. A markológép a fakápolna alapjait is a felszínre hozta, de olyan rossz állapotban volt, hogy nem lett volna értelme felújítani, hát visszatemettük.

A történet teljességéhez tartozik, hogy a családi gazdaságban traktorral dolgozó fiatalembert 2001-ben súlyos baleset érte, s megfogadta, ha felépül, feléleszti a kegyhelyet. A vallásos faluban a helytörténész és a plébános hívó szavára könnyen megmozdultak az emberek. Jöttek az adományok és a munkafelajánlások, és jönnek immár hetedik éve. Összefogtak a családok, a cégek, az önkormányzat. Talán most, ezzel a szép elismeréssel érett be igazán a munkájuk gyümölcse.

A kegyhely évről évre, apránként szépült. 2002-ben elkészült maga a forrás, amit egy kápolna foglal magába, ennek aljából csobog a víz. Mellé egy hatalmas fakeresz-tet állítottak a zarándokok fogadására, valamint a miséző oltárt, elé pedig Sinkovits Imre-emléktábla került, a színész ugyanis a 40-es években járt a forrásnál cserkészeivel. 2003-ban, Batthyány boldoggá avatásának emlékére lourdes-i barlangot állítottak, majd egy év múlva elkészült az úttól a forráshoz vezető út mellett tizennégy stációi kereszt, és az utat is lekavicsozták. A falubeliek most itt járják a keresztutat, minden keresztet más-más család gondoz. 2005-ben harangot szen- teltek a kegyhelyen, majd Mindszentynek állítottak emléket. 2006-ban a háborús és forradalmi hősök emléktáblája készült el, 2007-től pedig a vértanú Brenner János emlékét is tábla őrzi.

A szépen gondozott kegyhelyet évente 2-3 ezer vendég keresi fel. Tavasztól őszig fogadják a táborozó és kiránduló csoportokat. A programokkal különös hangsúlyt helyeznek a gyerekekre, fiatalokra, hiszen itt a természet és a keresztény szellemiség tiszteletét együtt tanulhatják.

A kegyhely elvileg kész, a 2007-ben egyesületté alakult közösség most már inkább a rendezvényekre és fejlesztésekre fordítja figyelmét. Részt vettek a templom felújításában, temetői keresztet állítottak, most a ravatalozó felújítására pályáznak. Még az idén fel akarják venni a kapcsolatot egy hasonló, erdélyi zarándokhellyel. Szeretnének majd egy zarándokszállást is felépíteni.