2009.01.24. 03:26
Az állatvilág celebjeinél
Kínának és a kung-fu harcművészetnek is a szimbóluma az óriáspanda, e mérhetetlenül lusta teremtmény. Három példány található belőle Bécsben, az osztrák fővárosban. Ezeregyszázra tehető a számuk világszerte.A
A szuperhatalom - hivatalosan meg nem erősített információk szerint - bérleti díjat szokott kérni a kölcsönadott, jórészt különleges helyeken termő bambuszrügyekkel táplálkozó mackókért. Állítólag van rá példa, hogy egymillió dollárt is bekasszíroz évente egy-egy példány kihelyezéséért, más kérdés, ennek mintegy két és félszeresébe kerül egyetlenegy panda éves fenntartási költsége. Meg nem erősített hírek szerint Bécsen kívül csupán a Berlin Zooban tartanak még óriáspandákat, másutt nincs Európában. (Nagy-Britanniából származó hírek ezt mintha cáfolnák; meglehet, bulvárforrásból valók... Igaz, megbízható források is hírt adnak néha a Londonban lévő, állítólag száztíz kilós Chi nevű pandáról...)
Nem vitatható, hogy úgy tartják: a világon a legjobban marketingelt szőrös állatfaj a bambuszmedve. Kedves pofija majd mindenkit levesz a lábáról.
Rejtély, hogy a dinamikusan fejlődő Kínát (bár e mostani válság ezt a hozzávetőleg másfél milliárd lakosú országot sem kíméli, igaz, annyira - még - nem sújtja, mint más kontinensek államait) és a gyors mozgást, reagálást is megkövetelő harcművészetet, a kung-fut miért éppen ezzel a mérhetetlenül lusta, tohonya, semmirekellő, magá- nak való (amúgy a fajbéli társaságot sem kedvelő, sőt...) élőlény szimbolizálja? Kétségtelen, hogy tényleg behízelgő a pofija, van benne valami megmagyarázhatatlan báj is, de: életében - enyhén szólva - nem túl sok említésre méltót csinál. (A kölcsönbe- adásával történetesen a kínaiaknak hoz hasznot, mint azt említettük.) Ugyanis földi létezésének több mint a felében eszik, eszik és eszik, miközben rettenetesen kényes a gyomrára, amúgy meg emésztőrendszere a bevitt (tápanyagban szegény bambuszrügy, továbbá kevéske rovar, kis rágcsáló, hal; pika, ami fütyülőnyulat jelent) étkeknek csupán a tíz-húsz százalékát hasznosítja. Lehet, hogy ez (is) a magyarázata a folytonos hastömésnek? S bizony ezt a sok nyammogást ki is kell pihenni: szóval amikor nem majszol valamit, akkor ejtőzik és alszik. Egyszázaléknyi időt fordít a salakanyagok ürítésére... És mégis: jó kedélyre doppingolja a szemlélőt. S ha a földkerekség valamelyik - szerencsésnek és persze gazdagnak is mondható - állatkertjében egyik-másik egyedével történik valami, máris fölkapja a hírt a világsajtó. Szóval azt is mondhatnánk: az állatvilág egyik, ha nem a legnagyobb celebe, sztárja. (Plüssállatként, teddy maciként is a legkelendőbbek a pandák...)
A természetben csak Kínában honos, mintegy hatezer négyzetkilométernyi területen, Szecsuán, Kanszu és Sanhszi tartományok szubtrópusi erdeiben, ezerötszáz- négyezer méter magas területeken. A vadonban is egoista, nem szeret közösködni. Egy-egy példány négy-hat négyzetkilométernyi territóriumot (felségterületet) tud magáénak, amit jellegzetes szagával jelöl meg.
Szaporodási arányuk kétségbeejtően rossz. A nőstények fa odvában, illetve fatörzs üregében ellenek, többnyire a nyár végén, ősz elején. A legtöbb esetben két kicsinek adnak életet - tizenöt centisek, kilencven-száznegyven grammosak, vakok és csupaszok -; általában az egyik elpusztul. A második hét végére fekete lesz az életképes egyed bundája. A nőstény a picurkát minimum három hétig szinte folyamatosan a karjában ringatja. Úgy minden ötödik példány éli meg a felnőttkort. A bambuszpanda végtagjai különlegesek, ugyanis a hatodik ujjuk hüvelykujjszerű, amivel le tudják tépni a bambuszok friss bimbóit, hajtásait. Az eledelt többnyire ülve (fának dülleszkedve) fogyasztják el. Az óriáspanda (Ailuropoda melanolenca) fehér-fekete foltjai arra jók, hogy a hegyi fenyő- és bambuszerdők aljnövényzetének félhomályába beleolvadjon. A kifejlett példányok úgy hetvencentisek (négy lábon állva), föltápászkodva valójában másfél-két méteresek. Nyolcvan-százötven kilót nyomnak. Iskolai tankönyvekben olvasható róluk az, hogy az ember 1869-ben fedezte fel, s csak 1936-ban sikerült az első példányt fogságba ejteni. Először a pekingi állatkertben lehetett látni, ugyanitt született - fogságban - az első utód. Bambuszmedvének, bambuszrágónak, de fehér medvének is emlegetik, jóllehet a füle és a szeme környéke, valamint a négy lába fekete, a tarkóján és a hátán is van még egy-két ilyen folt.
Szabadon ezeregyszáz-ezerötszáz óriáspanda él, fogságban száz-százötven-százkilencven. (Ahány szakirodalom, anyiféle adat...) A pekingi állatkertben (Beijing Dongwuyuan) tizenegy példány található, egy bedekker szerint: Még a világszerte ismert pandákat sem kényeztetik itt azzal, hogy megfelelő helyet bocsátanak a rendelkezésükre, vagy olyan helyen tartanák őket, mely akár távolról is emlékeztet természetes lakóhelyükre. Ez persze úgy tűnik, cseppet sem izgatja a pekingieket, akik imádják az állatkertet... ) A megfelelő tengerszint feletti magasságokban termő bambuszok friss rügyeit, hajtásait időről időre repülőgéppel szállítják a fővárosba (ezt idegenvezetőtől hallottam ott), hogy a fehér medvék kényes ízlését kielégíthessék.
A kínai Wolong Természetvédelmi Parkban százötven példány él szabadon; tervszerűen szaporítják őket. Egyébként természetes körülmények között 13, fogságban 20 év az átlagéletkoruk. A legidősebb ma élő panda rá-cáfol erre: 37 esztendős...
A bécsi állatkert fehér medvéiről egyébiránt ötfős stáb gondoskodik. A két felnőtt naponta ötven-hatvan kiló bambusznádat fogyaszt el; ez hat-nyolc fajta bambuszból tevődik össze. Azért persze annyira nem megy jól sógoréknak , hogy Délnyugat-Kínából szállítsák az eledelt; speciális dél-franciaországi ültetvényről szerzik be azt.
Talán hihetetlen, de vannak pandák Budapesten, a Fővárosi Állat- és Növénykertben is. Csakhogy azok vörös pandák, hivatlos nyelven: vörös macskamedvék. (Alig hétszáz példány él belőlük a világon.) Rokonai a bambuszpandáknak, seregnyi hason- ló vonást mutatnak velük: Ázsiából származnak, fő- ként bambuszt esznek (de szeretik a zuzmót, a gyümölcsöket, a gyökereket; rovarokat, hernyókat is falnak, olykor a tojást sem vetik meg). S akárcsak a nagypandák - azon túl, hogy szeretnek úgymond punnyadni ők is - a Nemzetközi Természetvédelmi Unió vörös listáján szerepelnek, merthogy ők is kiemelten veszélyeztetett állatfajok.
Az óriáspanda szimbólum jóra, szépre, kedvességre. Még akkor is, ha olyan lusta...