Hétvége

2009.01.24. 03:26

Az állatvilág celebjeinél

Kínának és a kung-fu harcművészetnek is a szimbóluma az óriáspanda, e mérhetetlenül lusta teremtmény. Három példány található belőle Bécsben, az osztrák fővárosban. Ezeregyszázra tehető a számuk világszerte.A

Szenkovits Péter

A szuperhatalom - hivatalosan meg nem erősített információk szerint - bérleti díjat szokott kérni a kölcsönadott, jórészt különleges helyeken termő bambuszrügyekkel táplálkozó mackókért. Állítólag van rá példa, hogy egymillió dollárt is bekasszíroz évente egy-egy példány kihelyezéséért, más kérdés, ennek mintegy két és félszeresébe kerül egyetlenegy panda éves fenntartási költsége. Meg nem erősített hírek szerint Bécsen kívül csupán a Berlin Zooban tartanak még óriáspandákat, másutt nincs Európában. (Nagy-Britanniából származó hírek ezt mintha cáfolnák; meglehet, bulvárforrásból valók... Igaz, megbízható források is hírt adnak néha a Londonban lévő, állítólag száztíz kilós Chi nevű pandáról...)

Nem vitatható, hogy úgy tartják: a világon a legjobban marketingelt szőrös állatfaj a bambuszmedve. Kedves pofija majd mindenkit levesz a lábáról.

Rejtély, hogy a dinamikusan fejlődő Kínát (bár e mostani válság ezt a hozzávetőleg másfél milliárd lakosú országot sem kíméli, igaz, annyira - még - nem sújtja, mint más kontinensek államait) és a gyors mozgást, reagálást is megkövetelő harcművészetet, a kung-fut miért éppen ezzel a mérhetetlenül lusta, tohonya, semmirekellő, magá- nak való (amúgy a fajbéli társaságot sem kedvelő, sőt...) élőlény szimbolizálja? Kétségtelen, hogy tényleg behízelgő a pofija, van benne valami megmagyarázhatatlan báj is, de: életében - enyhén szólva - nem túl sok említésre méltót csinál. (A kölcsönbe- adásával történetesen a kínaiaknak hoz hasznot, mint azt említettük.) Ugyanis földi létezésének több mint a felében eszik, eszik és eszik, miközben rettenetesen kényes a gyomrára, amúgy meg emésztőrendszere a bevitt (tápanyagban szegény bambuszrügy, továbbá kevéske rovar, kis rágcsáló, hal; pika, ami fütyülőnyulat jelent) étkeknek csupán a tíz-húsz százalékát hasznosítja. Lehet, hogy ez (is) a magyarázata a folytonos hastömésnek? S bizony ezt a sok nyammogást ki is kell pihenni: szóval amikor nem majszol valamit, akkor ejtőzik és alszik. Egyszázaléknyi időt fordít a salakanyagok ürítésére... És mégis: jó kedélyre doppingolja a szemlélőt. S ha a földkerekség valamelyik - szerencsésnek és persze gazdagnak is mondható - állatkertjében egyik-másik egyedével történik valami, máris fölkapja a hírt a világsajtó. Szóval azt is mondhatnánk: az állatvilág egyik, ha nem a legnagyobb celebe, sztárja. (Plüssállatként, teddy maciként is a legkelendőbbek a pandák...)

A természetben csak Kínában honos, mintegy hatezer négyzetkilométernyi területen, Szecsuán, Kanszu és Sanhszi tartományok szubtrópusi erdeiben, ezerötszáz- négyezer méter magas területeken. A vadonban is egoista, nem szeret közösködni. Egy-egy példány négy-hat négyzetkilométernyi territóriumot (felségterületet) tud magáénak, amit jellegzetes szagával jelöl meg.

Szaporodási arányuk kétségbeejtően rossz. A nőstények fa odvában, illetve fatörzs üregében ellenek, többnyire a nyár végén, ősz elején. A legtöbb esetben két kicsinek adnak életet - tizenöt centisek, kilencven-száznegyven grammosak, vakok és csupaszok -; általában az egyik elpusztul. A második hét végére fekete lesz az életképes egyed bundája. A nőstény a picurkát minimum három hétig szinte folyamatosan a karjában ringatja. Úgy minden ötödik példány éli meg a felnőttkort. A bambuszpanda végtagjai különlegesek, ugyanis a hatodik ujjuk hüvelykujjszerű, amivel le tudják tépni a bambuszok friss bimbóit, hajtásait. Az eledelt többnyire ülve (fának dülleszkedve) fogyasztják el. Az óriáspanda (Ailuropoda melanolenca) fehér-fekete foltjai arra jók, hogy a hegyi fenyő- és bambuszerdők aljnövényzetének félhomályába beleolvadjon. A kifejlett példányok úgy hetvencentisek (négy lábon állva), föltápászkodva valójában másfél-két méteresek. Nyolcvan-százötven kilót nyomnak. Iskolai tankönyvekben olvasható róluk az, hogy az ember 1869-ben fedezte fel, s csak 1936-ban sikerült az első példányt fogságba ejteni. Először a pekingi állatkertben lehetett látni, ugyanitt született - fogságban - az első utód. Bambuszmedvének, bambuszrágónak, de fehér medvének is emlegetik, jóllehet a füle és a szeme környéke, valamint a négy lába fekete, a tarkóján és a hátán is van még egy-két ilyen folt.

Szabadon ezeregyszáz-ezerötszáz óriáspanda él, fogságban száz-százötven-százkilencven. (Ahány szakirodalom, anyiféle adat...) A pekingi állatkertben (Beijing Dongwuyuan) tizenegy példány található, egy bedekker szerint: Még a világszerte ismert pandákat sem kényeztetik itt azzal, hogy megfelelő helyet bocsátanak a rendelkezésükre, vagy olyan helyen tartanák őket, mely akár távolról is emlékeztet természetes lakóhelyükre. Ez persze úgy tűnik, cseppet sem izgatja a pekingieket, akik imádják az állatkertet... ) A megfelelő tengerszint feletti magasságokban termő bambuszok friss rügyeit, hajtásait időről időre repülőgéppel szállítják a fővárosba (ezt idegenvezetőtől hallottam ott), hogy a fehér medvék kényes ízlését kielégíthessék.

A kínai Wolong Természetvédelmi Parkban százötven példány él szabadon; tervszerűen szaporítják őket. Egyébként természetes körülmények között 13, fogságban 20 év az átlagéletkoruk. A legidősebb ma élő panda rá-cáfol erre: 37 esztendős...

A bécsi állatkert fehér medvéiről egyébiránt ötfős stáb gondoskodik. A két felnőtt naponta ötven-hatvan kiló bambusznádat fogyaszt el; ez hat-nyolc fajta bambuszból tevődik össze. Azért persze annyira nem megy jól sógoréknak , hogy Délnyugat-Kínából szállítsák az eledelt; speciális dél-franciaországi ültetvényről szerzik be azt.

Talán hihetetlen, de vannak pandák Budapesten, a Fővárosi Állat- és Növénykertben is. Csakhogy azok vörös pandák, hivatlos nyelven: vörös macskamedvék. (Alig hétszáz példány él belőlük a világon.) Rokonai a bambuszpandáknak, seregnyi hason- ló vonást mutatnak velük: Ázsiából származnak, fő- ként bambuszt esznek (de szeretik a zuzmót, a gyümölcsöket, a gyökereket; rovarokat, hernyókat is falnak, olykor a tojást sem vetik meg). S akárcsak a nagypandák - azon túl, hogy szeretnek úgymond punnyadni ők is - a Nemzetközi Természetvédelmi Unió vörös listáján szerepelnek, merthogy ők is kiemelten veszélyeztetett állatfajok.

Az óriáspanda szimbólum jóra, szépre, kedvességre. Még akkor is, ha olyan lusta...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!