Hétvége

2009.09.12. 02:25

Pap, költő, nagy szónok volt

Apátplébános volt, és író, költő, műfordító is. A kőszegiek egy sokoldalúan tehetséges, kiváló papjuknak állítottak emléket csütörtökön. Dr. Székely László ezen a napon újra megelevenedett szeretett városában.

Vas Népe

Dr. Székely László bátor, szókimondó ember volt. Azért kellett Kőszegről elmennie, mert szenvedélyesen tiltakozott a barokk városháza - akkor már tanács - homlokzatán lévő szép freskók bemeszelése ellen.

Milyennek látták őt azok, akik ismerték?

Lakatos Ferenc kollégám ilyennek írta le: Nem volt szinte olyan ház, ahova be ne kopogtatott volna röpke ismerkedésre, bemutatkozásra. Istent és embert egyaránt jött ide szolgálni dr. Székely László. És hogy milyen eredménnyel? Nos, a templomi padsorok rövid idő alatt roskadásig teltek. Kiváló szónok volt (ennek híre máig él), s aki egyszer hallotta szentbeszédét, az minden vasárnap igényelte. Olyan hitélet alakult ki, mint előtte soha. Gyarapodott, szépült a főtemplom környéke, a plébánia, a katolikus egyletek épületei, aztán a temető, ahol gyönyörű platánsorok nőttek ki a sírok mentén. Iskolák, üzemek, közintézmények voltak gyakori látogatásainak helyszínei, számos egyesület vezetőségébe beválasztották. Így teltek az első évek, miközben egyre érezhetőbben zajlott a világháború.

Humanizmusa, karakán jelleme, segítőkészsége, irodalmi munkássága révén gyorsan kivívta a kőszegi polgárok szeretetét, tiszteletét. Elnöke volt a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságnak, munkatársa a Vasi Szemle, az Írott Kő című folyóiratnak.

A háborúban is helytállt. Lakatos Ferenc így emlékezik erre a korszakra: Hátrált a front, sűrűsödtek a bevonulások. Mind több család maradt apa nélkül. Nőtt a szegénység, nyomorenyhítő akciók szerveződtek, beindult a karitász. Nagyobb szükség volt a közös cselekvésre, mint valaha. A plébános úr ezt felismerve koordinálta az összes felekezetet. Jöttek a menekültek, a sebesültek, a munkaszolgálatosok. Adni kellett. Anyagi és lelki segítséget egyaránt. A plébánia és a szomszédos bencés székház minden talpalatnyi helyét megtöltötték a távolból érkezők. Életeket kellett menteni minden lehetséges módon. Sok zsidó elhurcolását váltotta meg az apát úr azzal, hogy katolikus menlevelet adott számukra. Káplánjaival együtt fáradhatatlanul járta a táborokat... Éber figyelem kísérte ezeket az akciókat. Ahogy erősödött a fegyverek zaja, úgy lett egyre hangosabb a Volksbund és a nyilas fenyegetettség. Nem csak barátokra, ellenségekre is lelt szép számmal. Már híre ment a városban, hogy elvitték a plébános urat... Szálka volt az autokrata szélsőségek szemében. Ezért tartotta már jó ideje menetkészen összepakolva legszemélyesebb dolgait. Készen a letartóztatásra és az internálásra. Fenték rá a fogukat előbb a nyilasok, később az ÁVÓ.

1952-ben Győrvárra került, ott volt plébános több évtizeden keresztül. Azután Gasztonyba ment. Életének utolsó éveit Székesfehérváron, a papi otthonban töltötte. 1992. december 27-én hunyt el. Kőszegen hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára.

Most csütörtökön is nagyon sokan gyűltek össze Kőszegen, érkeztek Szombathelyről is. A Kőszegi Polgári Kaszinó kezdeményezésére elkészült dr. Székely László emléktáblája. Ezt avatták fel a Jézus Szíve Plébániatemplomban, majd irodalmi esten idézték fel műveit a kőszegiek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!