Másodrendű katolikusoknak érzik magukat a felsőőri magyarok hívők

Vasárnap Felsőőrben (Oberwartban) két misén is voltunk. Először a német nyelvű misén fent a templomban. Majdnem tele volt. Azután lementünk az alsó részbe, a Mária-kápolnába, ahol a magyarok magyar nyelvű misén vettek részt úgy harmincan. Fent dr. Erich Seifner oberwarti plébános misézett, lent az alagsorban az alsóőri (unterwarti) magyar plébános, Keresztfalvi Péter bencés szerzetes.

Seifner atya néhány hónapja közölte a magyarokkal: nem tarthatnak többé magyar misét a nagyobb egyházi ünnepeken.

- Ennek előzménye is volt - meséli dr. Radics Éva, a gráci zeneakadémia tanára, aki vasárnaponként édesanyjával együtt Tarcsafürdőről (Bad Tatzmannsdorf) jár rendszeresen a magyar misére.

- Látogatóba jött a püspök úr Oberwartba, és Seifner atya üzent nekünk, hogy aznap vegyünk részt a német nyelvű misén. Ezt az üzenetet azonban nem a szószékről hallottuk, a hirdetések között, hanem informálisan, valakivel üzente. Ezért többen csak utólag szereztünk róla tudomást. A megszokott időben mentünk a magyar misére, de zárva találtuk az altemplom ajtaját. Megdöbbentünk.

Seifner atya azután közölte: új évtized kezdődik, új rend is: a magyarok a nagyobb egyházi ünnepeken együtt miséznek az osztrákokkal.

- Nekünk jogunk van a magyar miséhez. Ha húsvétkor nem engedi meg a magyar misét Seifner atya, akkor nem megyünk misére. Nekem nem parancsolhatja meg, milyen nyelvű misén vehetek részt, demokráciában élünk - jelenti ki Csoknyai Vilma, aki 1961 óta lakik Oberwartban.

Seifner atyától a vasárnapi mise után próbáltuk megtudni: miért határozott így? Először nem akart nyilatkozni, aztán azt firtatta: a helyi magyarok fordultak-e a Vas Népéhez panasszal? Nemleges válaszunk után németül és tört magyarsággal többször is kijelentette - kezének öt ujjával mutatta is -: az évben csak öt alkalomról van szó, de aki ragaszkodik a magyar nyelvű miséhez, az menjen át Alsóőrbe (Unterwartba). Kérdezzük: miért nem maradhat minden a régi rend szerint? Válasz helyett kezünkbe adja az egyházközség lapját azzal: Abban minden benne van.

Rosszabb helyzetbe kerültünk a magyar pappal, aki bemutatkozásunk után azonnal kijelentette: ő soha nem nyilatkozik a médiának.

Tehát maradnak a megjelent cikkek. Ezekből kiderül: Erich Seifner atya 1992-ben került az egyházközségbe. Nem sokkal ezután megszüntette a 40 éves múltra visszatekintő magyar nyelvű misét a templomban, az alagsori Mária-kápolnába helyezte. Seifner plébános szerint ez közös megegyezés volt, túl kevesen látogatták a magyar misét. A magyarok viszont állítják: átlagosan 130-an jártak rá.

- Másodrendű katolikusoknak érezzük magunkat - jelenti ki dr. Radics Éva. - Mi nem akartuk ezt a vitát. Csak hitünket és kulturális örökségünket akarjuk megélni, és ehhez hozzátartozik, hogy magyar misén énekelhessük a gyönyörű, nagyon régi egyházi énekeinket.

Az ügy felkorbácsolta az indulatokat. Változásokat is hozott a magyarok életében. Seifner plébános intézkedése nyomán megszűnt egy rendszeres összejövetelük. Korábban ugyanis a templom mellett, a Kontaktzentrum egyik termében, ahol a kóruspróbák is zajlanak, mise után összetoltak néhány asztalt, köré székeket húztak, s a maguk főzte neszkávé és sütemény elfogyasztása közben beszélgettek. Hihetetlen összetartó ereje volt ezeknek az alkalmaknak. Itt derült ki, miben tudnak segíteni egymásnak, kit kell látogatniuk, mert éppen beteg. A 90-es évek elején az erdélyi menekülteknek ruhát, anyagi támogatást szereztek a kávézóban, ami mostanra megszűnt.

Változás az is: január 1. óta az orgonistát a magyar hívők fizetik (ez évente 2500 euróba került az osztrákoknak, olvassuk, s ezt a pénzt most másra fordítják). Egy nyilatkozatból még az is kiderül: az osztrák egyházközség nem akar két plébániát egy plébánián, erősen kifogásolják, hogy a körülbelül 30 magyarnak több mint a kétharmada egyáltalán nem felsőőri, más plébániához tartoznak.

Szomorú tény: az ügy megosztotta a magyar katolikusokat. Ellenségeskedést is elindított körükben. Eleinte még egységesen felháborítónak tartották a kialakult helyzetet, Seifner atya intézkedését meg zsarnokinak. Majd amikor a sajtóban napvilágot látott a konfliktus, akkortól megosztottak: van, aki szerint a katolikus egyház belső ügyeként kellett volna kezelni az egészet. Egy pinkafői (pinkafeldi) magyar hölgy egyenesen odáig megy el: valójában a magyarok közül mindenki megegyezésre törekszik, csak három-négy temperamentumos nő szítja az egész ügyet.

Mindenestre a magyar hívők levelet is írtak Paul Iby kismartoni/eisenstadti püspöknek, de nem kaptak választ. Illetve megjelent egy cikk az egyházmegyei lapban, a Martinusban, amelyben az áll: a cikkek hátráltatták a megegyezést, kommunikációs probléma van a felek között, asztalhoz kellene ülniük.

Seifner atya és köre úgy véli: durva, nem igaz dolgok jelentek meg a cikkekben, a magyaroknak túl sok a kívánalmuk, s Felsőőrben (Oberwartban) nem szétválasztva, hanem egységesen, együtt kell lenniük a katolikusoknak.

- Fáj nagyon, hogy a magyar pap magára hagyta a nyájat, nem áll ki értünk - hallom dr. Radics Évától. Meglep, amikor még azt is hozzáfűzi: a két pap évek óta nincs beszélő viszonyban egymással.

Ezek után mi történhet a magyar hívőkkel húsvétkor?

Nyilván lesznek, akik a német misére mennek majd el, mások átautóznak Alsóőrbe (Unterwartba) a magyar misére, vagy éppen Szombathelyre jönnek. S lesznek néhányan olyanok is, akik nem mennek semmilyen misére sem, mert nincs autójuk, és ragaszkod(ná)nak a magyar szóhoz, a magyar dalokhoz. Ahogyan volt eddig minden húsvétkor.