Hétvége

2010.03.06. 07:34

Tompos Kátya néha besokall

Mostanában gyakran ingázik Budapest és Székesfehérvár között. Decemberben volt ugyanis a Kabaré című musical premierje Fehérváron, mellette négy darabban is játszik a fővárosi Nemzeti Színházban. Áprilisban új bemutatóra készül, és két filmje is szerepelt a 41. Magyar Filmszemlén.

Varga Zsuzsa


- Hogyan érintik a kritikák? Odafigyel rájuk, vagy inkább a saját mércéje, és az ön számára kiválasztottak véleménye dominál a színészi önértékelésében?

- Negatív kritikát többféle hangnemben is lehet közvetíteni. A rosszindulatból eredő kritika nem építő jellegű. Ha másfajta indíttatású, azt végig lehet gondolni, le lehet vezetni, az segítő jellegű, és hálás is vagyok érte. Mostanában inkább azoknak a véleményére hagyatkozom, akik fontosak, akiket elismerek. Nem szabad mindenkit meghallgatni, mert akkor darabokra hull az ember. Nekem kell kiválasztanom az utat, amelyiken végig szeretnék haladni.

- A Bárka Színház családias légköréből került Alföldi Róbert hívására a Nemzetibe, amelynek társulata sok helyről verbuválódott össze. Így érthetően nincs meg az az érzelmi és közösségi védőernyő, az a szinte tapintható intimitás, amely biztonságot és elfogadást nyújt. Székesfehérváron mit tapasztalt?

- Játszottam egyetemista koromban Zalaegerszegen, később Kecskeméten, Egerben, most pedig Székesfehérváron. A vidéki színházakban általában másfél hónapot tölt el a vendégszínész, utána már csak az előadásokra jár le. Ennyi idő kevés a kollégák megismerésére. Ettől függetlenül bensőségesebb légkörben dolgozunk együtt, már csak azért is, mert kisebb a külső és a belső tér, a távolság, nem tudunk benne elveszni, és jobban össze is vagyunk zárva. Talán ebből adódik, hogy sokkal barátságosabb mindenki. Nekem úgy tűnik, hogy egy kisebb városban zsugorodnak a problémák is. Persze az is lehet, hogy tévedek, hiszen én átutazó voltam és vagyok vidéken, mégis hamar otthon érzem magam. Ugyanakkor a Nemzetiben játszani óriási felelősség és nagy megtiszteltetés minden színész számára.

- Fontos önnek, hogy elfogadja, szeresse a környezete, a kollégái?

- Persze! Hát ki nem igényli, pláne a mi szakmánkban? Ahhoz viszont, hogy elnyerjük mások szeretetét, elsősorban adnunk kell. Csak így van értelme dolgozni.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Hogyan érintik a kritikák? Odafigyel rájuk, vagy inkább a saját mércéje, és az ön számára kiválasztottak véleménye dominál a színészi önértékelésében?

- Negatív kritikát többféle hangnemben is lehet közvetíteni. A rosszindulatból eredő kritika nem építő jellegű. Ha másfajta indíttatású, azt végig lehet gondolni, le lehet vezetni, az segítő jellegű, és hálás is vagyok érte. Mostanában inkább azoknak a véleményére hagyatkozom, akik fontosak, akiket elismerek. Nem szabad mindenkit meghallgatni, mert akkor darabokra hull az ember. Nekem kell kiválasztanom az utat, amelyiken végig szeretnék haladni.

- A Bárka Színház családias légköréből került Alföldi Róbert hívására a Nemzetibe, amelynek társulata sok helyről verbuválódott össze. Így érthetően nincs meg az az érzelmi és közösségi védőernyő, az a szinte tapintható intimitás, amely biztonságot és elfogadást nyújt. Székesfehérváron mit tapasztalt?

- Játszottam egyetemista koromban Zalaegerszegen, később Kecskeméten, Egerben, most pedig Székesfehérváron. A vidéki színházakban általában másfél hónapot tölt el a vendégszínész, utána már csak az előadásokra jár le. Ennyi idő kevés a kollégák megismerésére. Ettől függetlenül bensőségesebb légkörben dolgozunk együtt, már csak azért is, mert kisebb a külső és a belső tér, a távolság, nem tudunk benne elveszni, és jobban össze is vagyunk zárva. Talán ebből adódik, hogy sokkal barátságosabb mindenki. Nekem úgy tűnik, hogy egy kisebb városban zsugorodnak a problémák is. Persze az is lehet, hogy tévedek, hiszen én átutazó voltam és vagyok vidéken, mégis hamar otthon érzem magam. Ugyanakkor a Nemzetiben játszani óriási felelősség és nagy megtiszteltetés minden színész számára.

- Fontos önnek, hogy elfogadja, szeresse a környezete, a kollégái?

- Persze! Hát ki nem igényli, pláne a mi szakmánkban? Ahhoz viszont, hogy elnyerjük mások szeretetét, elsősorban adnunk kell. Csak így van értelme dolgozni.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Hogyan érintik a kritikák? Odafigyel rájuk, vagy inkább a saját mércéje, és az ön számára kiválasztottak véleménye dominál a színészi önértékelésében?

- Negatív kritikát többféle hangnemben is lehet közvetíteni. A rosszindulatból eredő kritika nem építő jellegű. Ha másfajta indíttatású, azt végig lehet gondolni, le lehet vezetni, az segítő jellegű, és hálás is vagyok érte. Mostanában inkább azoknak a véleményére hagyatkozom, akik fontosak, akiket elismerek. Nem szabad mindenkit meghallgatni, mert akkor darabokra hull az ember. Nekem kell kiválasztanom az utat, amelyiken végig szeretnék haladni.

- A Bárka Színház családias légköréből került Alföldi Róbert hívására a Nemzetibe, amelynek társulata sok helyről verbuválódott össze. Így érthetően nincs meg az az érzelmi és közösségi védőernyő, az a szinte tapintható intimitás, amely biztonságot és elfogadást nyújt. Székesfehérváron mit tapasztalt?

- Játszottam egyetemista koromban Zalaegerszegen, később Kecskeméten, Egerben, most pedig Székesfehérváron. A vidéki színházakban általában másfél hónapot tölt el a vendégszínész, utána már csak az előadásokra jár le. Ennyi idő kevés a kollégák megismerésére. Ettől függetlenül bensőségesebb légkörben dolgozunk együtt, már csak azért is, mert kisebb a külső és a belső tér, a távolság, nem tudunk benne elveszni, és jobban össze is vagyunk zárva. Talán ebből adódik, hogy sokkal barátságosabb mindenki. Nekem úgy tűnik, hogy egy kisebb városban zsugorodnak a problémák is. Persze az is lehet, hogy tévedek, hiszen én átutazó voltam és vagyok vidéken, mégis hamar otthon érzem magam. Ugyanakkor a Nemzetiben játszani óriási felelősség és nagy megtiszteltetés minden színész számára.

- Fontos önnek, hogy elfogadja, szeresse a környezete, a kollégái?

- Persze! Hát ki nem igényli, pláne a mi szakmánkban? Ahhoz viszont, hogy elnyerjük mások szeretetét, elsősorban adnunk kell. Csak így van értelme dolgozni.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Negatív kritikát többféle hangnemben is lehet közvetíteni. A rosszindulatból eredő kritika nem építő jellegű. Ha másfajta indíttatású, azt végig lehet gondolni, le lehet vezetni, az segítő jellegű, és hálás is vagyok érte. Mostanában inkább azoknak a véleményére hagyatkozom, akik fontosak, akiket elismerek. Nem szabad mindenkit meghallgatni, mert akkor darabokra hull az ember. Nekem kell kiválasztanom az utat, amelyiken végig szeretnék haladni.

- A Bárka Színház családias légköréből került Alföldi Róbert hívására a Nemzetibe, amelynek társulata sok helyről verbuválódott össze. Így érthetően nincs meg az az érzelmi és közösségi védőernyő, az a szinte tapintható intimitás, amely biztonságot és elfogadást nyújt. Székesfehérváron mit tapasztalt?

- Játszottam egyetemista koromban Zalaegerszegen, később Kecskeméten, Egerben, most pedig Székesfehérváron. A vidéki színházakban általában másfél hónapot tölt el a vendégszínész, utána már csak az előadásokra jár le. Ennyi idő kevés a kollégák megismerésére. Ettől függetlenül bensőségesebb légkörben dolgozunk együtt, már csak azért is, mert kisebb a külső és a belső tér, a távolság, nem tudunk benne elveszni, és jobban össze is vagyunk zárva. Talán ebből adódik, hogy sokkal barátságosabb mindenki. Nekem úgy tűnik, hogy egy kisebb városban zsugorodnak a problémák is. Persze az is lehet, hogy tévedek, hiszen én átutazó voltam és vagyok vidéken, mégis hamar otthon érzem magam. Ugyanakkor a Nemzetiben játszani óriási felelősség és nagy megtiszteltetés minden színész számára.

- Fontos önnek, hogy elfogadja, szeresse a környezete, a kollégái?

- Persze! Hát ki nem igényli, pláne a mi szakmánkban? Ahhoz viszont, hogy elnyerjük mások szeretetét, elsősorban adnunk kell. Csak így van értelme dolgozni.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Negatív kritikát többféle hangnemben is lehet közvetíteni. A rosszindulatból eredő kritika nem építő jellegű. Ha másfajta indíttatású, azt végig lehet gondolni, le lehet vezetni, az segítő jellegű, és hálás is vagyok érte. Mostanában inkább azoknak a véleményére hagyatkozom, akik fontosak, akiket elismerek. Nem szabad mindenkit meghallgatni, mert akkor darabokra hull az ember. Nekem kell kiválasztanom az utat, amelyiken végig szeretnék haladni.

- A Bárka Színház családias légköréből került Alföldi Róbert hívására a Nemzetibe, amelynek társulata sok helyről verbuválódott össze. Így érthetően nincs meg az az érzelmi és közösségi védőernyő, az a szinte tapintható intimitás, amely biztonságot és elfogadást nyújt. Székesfehérváron mit tapasztalt?

- Játszottam egyetemista koromban Zalaegerszegen, később Kecskeméten, Egerben, most pedig Székesfehérváron. A vidéki színházakban általában másfél hónapot tölt el a vendégszínész, utána már csak az előadásokra jár le. Ennyi idő kevés a kollégák megismerésére. Ettől függetlenül bensőségesebb légkörben dolgozunk együtt, már csak azért is, mert kisebb a külső és a belső tér, a távolság, nem tudunk benne elveszni, és jobban össze is vagyunk zárva. Talán ebből adódik, hogy sokkal barátságosabb mindenki. Nekem úgy tűnik, hogy egy kisebb városban zsugorodnak a problémák is. Persze az is lehet, hogy tévedek, hiszen én átutazó voltam és vagyok vidéken, mégis hamar otthon érzem magam. Ugyanakkor a Nemzetiben játszani óriási felelősség és nagy megtiszteltetés minden színész számára.

- Fontos önnek, hogy elfogadja, szeresse a környezete, a kollégái?

- Persze! Hát ki nem igényli, pláne a mi szakmánkban? Ahhoz viszont, hogy elnyerjük mások szeretetét, elsősorban adnunk kell. Csak így van értelme dolgozni.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Játszottam egyetemista koromban Zalaegerszegen, később Kecskeméten, Egerben, most pedig Székesfehérváron. A vidéki színházakban általában másfél hónapot tölt el a vendégszínész, utána már csak az előadásokra jár le. Ennyi idő kevés a kollégák megismerésére. Ettől függetlenül bensőségesebb légkörben dolgozunk együtt, már csak azért is, mert kisebb a külső és a belső tér, a távolság, nem tudunk benne elveszni, és jobban össze is vagyunk zárva. Talán ebből adódik, hogy sokkal barátságosabb mindenki. Nekem úgy tűnik, hogy egy kisebb városban zsugorodnak a problémák is. Persze az is lehet, hogy tévedek, hiszen én átutazó voltam és vagyok vidéken, mégis hamar otthon érzem magam. Ugyanakkor a Nemzetiben játszani óriási felelősség és nagy megtiszteltetés minden színész számára.

- Fontos önnek, hogy elfogadja, szeresse a környezete, a kollégái?

- Persze! Hát ki nem igényli, pláne a mi szakmánkban? Ahhoz viszont, hogy elnyerjük mások szeretetét, elsősorban adnunk kell. Csak így van értelme dolgozni.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Játszottam egyetemista koromban Zalaegerszegen, később Kecskeméten, Egerben, most pedig Székesfehérváron. A vidéki színházakban általában másfél hónapot tölt el a vendégszínész, utána már csak az előadásokra jár le. Ennyi idő kevés a kollégák megismerésére. Ettől függetlenül bensőségesebb légkörben dolgozunk együtt, már csak azért is, mert kisebb a külső és a belső tér, a távolság, nem tudunk benne elveszni, és jobban össze is vagyunk zárva. Talán ebből adódik, hogy sokkal barátságosabb mindenki. Nekem úgy tűnik, hogy egy kisebb városban zsugorodnak a problémák is. Persze az is lehet, hogy tévedek, hiszen én átutazó voltam és vagyok vidéken, mégis hamar otthon érzem magam. Ugyanakkor a Nemzetiben játszani óriási felelősség és nagy megtiszteltetés minden színész számára.

- Fontos önnek, hogy elfogadja, szeresse a környezete, a kollégái?

- Persze! Hát ki nem igényli, pláne a mi szakmánkban? Ahhoz viszont, hogy elnyerjük mások szeretetét, elsősorban adnunk kell. Csak így van értelme dolgozni.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Fontos önnek, hogy elfogadja, szeresse a környezete, a kollégái?

- Persze! Hát ki nem igényli, pláne a mi szakmánkban? Ahhoz viszont, hogy elnyerjük mások szeretetét, elsősorban adnunk kell. Csak így van értelme dolgozni.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Fontos önnek, hogy elfogadja, szeresse a környezete, a kollégái?

- Persze! Hát ki nem igényli, pláne a mi szakmánkban? Ahhoz viszont, hogy elnyerjük mások szeretetét, elsősorban adnunk kell. Csak így van értelme dolgozni.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- A 41. Magyar Filmszemlén két alkotásban is szerepelt. A Poligamyt már bemutatták, a Köntörfalak premierje viszont a filmes mustrán volt. Izgul a listás helyezésért?

- A Dyga Zsombor rendezte Köntörfalak számomra és az egész stáb számára is szívügy. Ez egy háromszereplős, nagyon izgalmas, dialógusokra épülő történet, amelyben fokozatosan bontakozik ki három ember titokzatos összefonódása egy sajátos világban. Nagy várakozással tekintek a film fogadtatása elé.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Nem lehet oka panaszra, hiszen a színházaknak és a filmrendezőknek, így a közönségnek is folyamatosan a látóterében van. Talán övön aluli kérdés, de mégis, melyik a kedvesebb a szívének?

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Nem hiszem, hogy egymás nélkül kellene elképzelni a kettőt. Igaz, színházban kezdtem el játszani, és sokkal többet vagyok színpadon. Ritka az a színész, akinél ez fordítva van. Nekem kell mind a kettő, segítik egymást. Nagyon sok mindent kipróbálunk a színpadon, de borzalmasan érdekel, hogy a filmben mennyit kell abból megcsinálni, pláne közeliben. Egészen más technikákat igényel, és persze ez fordítva is így van. Ami elég például a nagyvásznon, kevés lehet a Nemzeti Nagyszínpadán, ahol könnyű elveszni. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, hogyan lehet egyiket a másikba átvinni, használni.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Kivételes hangja van - szeretne önálló albumot készíteni?

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

- Sokan várják tőlem. Rengeteg viszont a színházi munkám, és sokat lépek fel koncerteken is. Bennem még nem alakult ki igazából, hogy milyen stílusban szeretnék énekelni. Egyelőre az szerez örömöt, ha többfélét csinálhatok, az én CD-mnek pedig saját arculatot szeretnék. Még csapongok, rengeteg elképzelésem van, és nem tudom, melyik zenei utat válasszam. Imádom a népdalokat, a jazzt, a bluest, az operát, a sanzonokat és más műdalokat. Mindegyikben hihetetlenül megfog valami, de ha ráállnék egy műfajra, nem szívesen hagynám ki a másikat sem. Most úgy tudnám megfogalmazni, hogy színésznőként szeretek énekes lenni, benne lenni minden dalban. A többi számomra is meglepetés.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!