Szeremley Huba: A legnagyobb baj, hogy elszakadtunk a földtől

- Hogyne, folyton honvágyam van. Afrika iránt, Ausztria iránt, de a legerősebb honvágy mindig a szülőföldemre húzott vissza. A civilizációról és az értékekről van három történetem. Nigériában a szolgám, aki mindenben segített, egy alkalommal megkérdezte tőlem, hogy lehet, hogy három pár cipőm van mindössze, ennél neki is több van, karórám, ami ugyancsak a jólét jele, meg éppenséggel egy sincs. Mondtam, nekem semmiből nem kell több, mint amennyire szükségem van, nem vagyok boldog, ha felesleges dolgokkal vehetem körül magamat. Egy alkalommal az 1980-as évek elején egy afrikai városban az autónkkal elsodortunk egy kilencéves gyereket. Nem sérült meg, de nagyon megijedt és kiabált. Bár a kocsiban én voltam az egyetlen fehér bőrű, kiszálltam és próbáltam megnyugtatni az embereket. Hamarosan megérkezett a rendőrség is, és azonnal odarendelték a gyerek szüleit és tanítóját. Az apát és a tanítót a szemünk láttára eltángálták, mert nem tanították meg a gyereket a helyes közlekedésre. Nálunk hol vannak a bűnösnek talált gyermekek mellől a szülők, a tanítók, a társak, akik ugyancsak vétkesek lehetnek a történtekben?

És végül a harmadik: egy alkalommal találkoztam egy beduinnal, akinek összes vagyona elfért a hátán cipelt zsákban, megértettem, engem kicsit sem érdekel, szerepelek-e a gazdagok listáján. Én egy olyan inget viseltem, amilyent a kanadai favágók szoktak. Egyik kedvenc ruhadarabom volt, hordtam már vagy húsz éve. A beduin azt mondta: tetszik neki a ruhám. Levetettem és odaadtam neki. Alaposan megnézte a varrásokat, a gombokat, felpróbálta, tett néhány lépést, aztán megfordult, levetette és visszaadta. Bizonyára rájött, hogy ezt majd mosni kell. Mi lesz, ha leesik egy gombja, honnan tudja pótolni? Egyáltalán szüksége van-e neki egy ilyen ruhadarabra? És még mi akarunk civilizációt vinni ezeknek az embereknek!

Próbálom megtudni Szeremley Huba pontos születési dátumát, de nem hajlandó elárulni.

- A születés nem a mi érdemünk, ezért nem ünneplem meg senkinek a születésnapját, viszont arra törekszem, hogy amikor véget ér a földi pályafutásom, az emberek értékelhessék azt, amit elértem, és az utódaim jól tudjanak sáfárkodni mindazzal, amit örökül hagyok rájuk. Azt mondom: a teljes életem, a céljaim beteljesedése legyen az ünnep.

- Hogyne, folyton honvágyam van. Afrika iránt, Ausztria iránt, de a legerősebb honvágy mindig a szülőföldemre húzott vissza. A civilizációról és az értékekről van három történetem. Nigériában a szolgám, aki mindenben segített, egy alkalommal megkérdezte tőlem, hogy lehet, hogy három pár cipőm van mindössze, ennél neki is több van, karórám, ami ugyancsak a jólét jele, meg éppenséggel egy sincs. Mondtam, nekem semmiből nem kell több, mint amennyire szükségem van, nem vagyok boldog, ha felesleges dolgokkal vehetem körül magamat. Egy alkalommal az 1980-as évek elején egy afrikai városban az autónkkal elsodortunk egy kilencéves gyereket. Nem sérült meg, de nagyon megijedt és kiabált. Bár a kocsiban én voltam az egyetlen fehér bőrű, kiszálltam és próbáltam megnyugtatni az embereket. Hamarosan megérkezett a rendőrség is, és azonnal odarendelték a gyerek szüleit és tanítóját. Az apát és a tanítót a szemünk láttára eltángálták, mert nem tanították meg a gyereket a helyes közlekedésre. Nálunk hol vannak a bűnösnek talált gyermekek mellől a szülők, a tanítók, a társak, akik ugyancsak vétkesek lehetnek a történtekben?

És végül a harmadik: egy alkalommal találkoztam egy beduinnal, akinek összes vagyona elfért a hátán cipelt zsákban, megértettem, engem kicsit sem érdekel, szerepelek-e a gazdagok listáján. Én egy olyan inget viseltem, amilyent a kanadai favágók szoktak. Egyik kedvenc ruhadarabom volt, hordtam már vagy húsz éve. A beduin azt mondta: tetszik neki a ruhám. Levetettem és odaadtam neki. Alaposan megnézte a varrásokat, a gombokat, felpróbálta, tett néhány lépést, aztán megfordult, levetette és visszaadta. Bizonyára rájött, hogy ezt majd mosni kell. Mi lesz, ha leesik egy gombja, honnan tudja pótolni? Egyáltalán szüksége van-e neki egy ilyen ruhadarabra? És még mi akarunk civilizációt vinni ezeknek az embereknek!

Próbálom megtudni Szeremley Huba pontos születési dátumát, de nem hajlandó elárulni.

- A születés nem a mi érdemünk, ezért nem ünneplem meg senkinek a születésnapját, viszont arra törekszem, hogy amikor véget ér a földi pályafutásom, az emberek értékelhessék azt, amit elértem, és az utódaim jól tudjanak sáfárkodni mindazzal, amit örökül hagyok rájuk. Azt mondom: a teljes életem, a céljaim beteljesedése legyen az ünnep.

És végül a harmadik: egy alkalommal találkoztam egy beduinnal, akinek összes vagyona elfért a hátán cipelt zsákban, megértettem, engem kicsit sem érdekel, szerepelek-e a gazdagok listáján. Én egy olyan inget viseltem, amilyent a kanadai favágók szoktak. Egyik kedvenc ruhadarabom volt, hordtam már vagy húsz éve. A beduin azt mondta: tetszik neki a ruhám. Levetettem és odaadtam neki. Alaposan megnézte a varrásokat, a gombokat, felpróbálta, tett néhány lépést, aztán megfordult, levetette és visszaadta. Bizonyára rájött, hogy ezt majd mosni kell. Mi lesz, ha leesik egy gombja, honnan tudja pótolni? Egyáltalán szüksége van-e neki egy ilyen ruhadarabra? És még mi akarunk civilizációt vinni ezeknek az embereknek!

Próbálom megtudni Szeremley Huba pontos születési dátumát, de nem hajlandó elárulni.

- A születés nem a mi érdemünk, ezért nem ünneplem meg senkinek a születésnapját, viszont arra törekszem, hogy amikor véget ér a földi pályafutásom, az emberek értékelhessék azt, amit elértem, és az utódaim jól tudjanak sáfárkodni mindazzal, amit örökül hagyok rájuk. Azt mondom: a teljes életem, a céljaim beteljesedése legyen az ünnep.

És végül a harmadik: egy alkalommal találkoztam egy beduinnal, akinek összes vagyona elfért a hátán cipelt zsákban, megértettem, engem kicsit sem érdekel, szerepelek-e a gazdagok listáján. Én egy olyan inget viseltem, amilyent a kanadai favágók szoktak. Egyik kedvenc ruhadarabom volt, hordtam már vagy húsz éve. A beduin azt mondta: tetszik neki a ruhám. Levetettem és odaadtam neki. Alaposan megnézte a varrásokat, a gombokat, felpróbálta, tett néhány lépést, aztán megfordult, levetette és visszaadta. Bizonyára rájött, hogy ezt majd mosni kell. Mi lesz, ha leesik egy gombja, honnan tudja pótolni? Egyáltalán szüksége van-e neki egy ilyen ruhadarabra? És még mi akarunk civilizációt vinni ezeknek az embereknek!

Próbálom megtudni Szeremley Huba pontos születési dátumát, de nem hajlandó elárulni.

- A születés nem a mi érdemünk, ezért nem ünneplem meg senkinek a születésnapját, viszont arra törekszem, hogy amikor véget ér a földi pályafutásom, az emberek értékelhessék azt, amit elértem, és az utódaim jól tudjanak sáfárkodni mindazzal, amit örökül hagyok rájuk. Azt mondom: a teljes életem, a céljaim beteljesedése legyen az ünnep.

Próbálom megtudni Szeremley Huba pontos születési dátumát, de nem hajlandó elárulni.

- A születés nem a mi érdemünk, ezért nem ünneplem meg senkinek a születésnapját, viszont arra törekszem, hogy amikor véget ér a földi pályafutásom, az emberek értékelhessék azt, amit elértem, és az utódaim jól tudjanak sáfárkodni mindazzal, amit örökül hagyok rájuk. Azt mondom: a teljes életem, a céljaim beteljesedése legyen az ünnep.

Próbálom megtudni Szeremley Huba pontos születési dátumát, de nem hajlandó elárulni.

- A születés nem a mi érdemünk, ezért nem ünneplem meg senkinek a születésnapját, viszont arra törekszem, hogy amikor véget ér a földi pályafutásom, az emberek értékelhessék azt, amit elértem, és az utódaim jól tudjanak sáfárkodni mindazzal, amit örökül hagyok rájuk. Azt mondom: a teljes életem, a céljaim beteljesedése legyen az ünnep.

- A születés nem a mi érdemünk, ezért nem ünneplem meg senkinek a születésnapját, viszont arra törekszem, hogy amikor véget ér a földi pályafutásom, az emberek értékelhessék azt, amit elértem, és az utódaim jól tudjanak sáfárkodni mindazzal, amit örökül hagyok rájuk. Azt mondom: a teljes életem, a céljaim beteljesedése legyen az ünnep.

- A születés nem a mi érdemünk, ezért nem ünneplem meg senkinek a születésnapját, viszont arra törekszem, hogy amikor véget ér a földi pályafutásom, az emberek értékelhessék azt, amit elértem, és az utódaim jól tudjanak sáfárkodni mindazzal, amit örökül hagyok rájuk. Azt mondom: a teljes életem, a céljaim beteljesedése legyen az ünnep.