Egyre kevesebb a magyar a horvát tengerparton

Az Isztriai-félszigetre hajtva, majd Porecs-Porenzonál letérve a már megint vadonatúj autópályáról (tényleg: hogyan és miből csinálják ezt a rengeteg, jó minőségű utat egykori országtársaink?) már érzékeljük: magyarszűke lesz az idén a nagy víznél. Igaz, tavaly sem tomboltak éppen honfitársaink, de még csak-csak futotta a dugipénzből egy-egy hétre. Most már nem nagyon, vagy sehogysem. A korábbi, 3-400 ezres magyar turistatábor zömét a középosztály adta. Ez a középosztály mostanra eltűnt, maradékát pedig éppen darálják. Ez a közposztály az, amely szavakban mindenkinek, valójában senkinek sem kellett: értelmiségi, szakmunkás, paraszt. Ma nem ilyen világ járja, a "rébenes-napszemüveges", terepjárós hadaké a pálya. Az új osztályé, amely szívesen meg is mutatja magát.

De hát akkor kik vannak a helyünkön? A Materada szálló egyszerre ezer embert fogad, rajzik is a nép. Legtöbbjük kisgyermekes család, amely a köves parton aztán rendesen szenved. Így marad a szállodai úszómedence, állítólag az is tengervizes. Reggeli után irány a kerti napfürdő, vacsora költésével meg a belvárosi séta. Ami napközben azért sem célszerű, mert a többség nem igazán bírja a nagymértékben megnövekedett horvát árakat.

De vannak, akik bírják, azok, akik a helyünkre léptek. A néhai szegény keleti rokonok. Tele a plázs lengyelekkel, oroszokkal." Le kellett szednem az eligazító, magyar nyelvű táblát, mert senki sem olvasta már. Most oroszul hirdetem, hogy bérelhetnek csónakot, vagy akár hajót , mondja Ante, aki szerint a válság átrendezte a piacot."

Átrendezte; azzal kell szembesülnünk, hogy a húsz éve még nálunk piacozó, sufnizó lengyelek most simán kifizetik a középkategóriájú szállodákat. Meg azzal, hogy a Putyin előtti, részben mesterségesen tönkretett orosz gazdaság, vele a rubel, most a a fogyasztói kosár közepében üldögél. Ez még akkor is látványosan demonstratív a horvát tengerparton, ha tudjuk: a többség azért nem a nyaralással van elfoglalva ezekben az országokban sem. Tény, amíg mi lazán az éljünk jól a más hiteléből politkáját folytattuk, addíg a lengyelek megkoplalták a jelent. És az oroszok is. Vigasz, hogy szintén eltűntek a csehek, a szlovákok, sokkal kevesebb a német? Persze, hogyne. De mégis nehéz a szívünk, ha a nem is oly távoli magyar-dömpingre gondolunk az Adrián...

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

Az Isztriai-félszigetre hajtva, majd Porecs-Porenzonál letérve a már megint vadonatúj autópályáról (tényleg: hogyan és miből csinálják ezt a rengeteg, jó minőségű utat egykori országtársaink?) már érzékeljük: magyarszűke lesz az idén a nagy víznél. Igaz, tavaly sem tomboltak éppen honfitársaink, de még csak-csak futotta a dugipénzből egy-egy hétre. Most már nem nagyon, vagy sehogysem. A korábbi, 3-400 ezres magyar turistatábor zömét a középosztály adta. Ez a középosztály mostanra eltűnt, maradékát pedig éppen darálják. Ez a közposztály az, amely szavakban mindenkinek, valójában senkinek sem kellett: értelmiségi, szakmunkás, paraszt. Ma nem ilyen világ járja, a "rébenes-napszemüveges", terepjárós hadaké a pálya. Az új osztályé, amely szívesen meg is mutatja magát.

De hát akkor kik vannak a helyünkön? A Materada szálló egyszerre ezer embert fogad, rajzik is a nép. Legtöbbjük kisgyermekes család, amely a köves parton aztán rendesen szenved. Így marad a szállodai úszómedence, állítólag az is tengervizes. Reggeli után irány a kerti napfürdő, vacsora költésével meg a belvárosi séta. Ami napközben azért sem célszerű, mert a többség nem igazán bírja a nagymértékben megnövekedett horvát árakat.

De vannak, akik bírják, azok, akik a helyünkre léptek. A néhai szegény keleti rokonok. Tele a plázs lengyelekkel, oroszokkal." Le kellett szednem az eligazító, magyar nyelvű táblát, mert senki sem olvasta már. Most oroszul hirdetem, hogy bérelhetnek csónakot, vagy akár hajót , mondja Ante, aki szerint a válság átrendezte a piacot."

Átrendezte; azzal kell szembesülnünk, hogy a húsz éve még nálunk piacozó, sufnizó lengyelek most simán kifizetik a középkategóriájú szállodákat. Meg azzal, hogy a Putyin előtti, részben mesterségesen tönkretett orosz gazdaság, vele a rubel, most a a fogyasztói kosár közepében üldögél. Ez még akkor is látványosan demonstratív a horvát tengerparton, ha tudjuk: a többség azért nem a nyaralással van elfoglalva ezekben az országokban sem. Tény, amíg mi lazán az éljünk jól a más hiteléből politkáját folytattuk, addíg a lengyelek megkoplalták a jelent. És az oroszok is. Vigasz, hogy szintén eltűntek a csehek, a szlovákok, sokkal kevesebb a német? Persze, hogyne. De mégis nehéz a szívünk, ha a nem is oly távoli magyar-dömpingre gondolunk az Adrián...

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

De hát akkor kik vannak a helyünkön? A Materada szálló egyszerre ezer embert fogad, rajzik is a nép. Legtöbbjük kisgyermekes család, amely a köves parton aztán rendesen szenved. Így marad a szállodai úszómedence, állítólag az is tengervizes. Reggeli után irány a kerti napfürdő, vacsora költésével meg a belvárosi séta. Ami napközben azért sem célszerű, mert a többség nem igazán bírja a nagymértékben megnövekedett horvát árakat.

De vannak, akik bírják, azok, akik a helyünkre léptek. A néhai szegény keleti rokonok. Tele a plázs lengyelekkel, oroszokkal." Le kellett szednem az eligazító, magyar nyelvű táblát, mert senki sem olvasta már. Most oroszul hirdetem, hogy bérelhetnek csónakot, vagy akár hajót , mondja Ante, aki szerint a válság átrendezte a piacot."

Átrendezte; azzal kell szembesülnünk, hogy a húsz éve még nálunk piacozó, sufnizó lengyelek most simán kifizetik a középkategóriájú szállodákat. Meg azzal, hogy a Putyin előtti, részben mesterségesen tönkretett orosz gazdaság, vele a rubel, most a a fogyasztói kosár közepében üldögél. Ez még akkor is látványosan demonstratív a horvát tengerparton, ha tudjuk: a többség azért nem a nyaralással van elfoglalva ezekben az országokban sem. Tény, amíg mi lazán az éljünk jól a más hiteléből politkáját folytattuk, addíg a lengyelek megkoplalták a jelent. És az oroszok is. Vigasz, hogy szintén eltűntek a csehek, a szlovákok, sokkal kevesebb a német? Persze, hogyne. De mégis nehéz a szívünk, ha a nem is oly távoli magyar-dömpingre gondolunk az Adrián...

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

De hát akkor kik vannak a helyünkön? A Materada szálló egyszerre ezer embert fogad, rajzik is a nép. Legtöbbjük kisgyermekes család, amely a köves parton aztán rendesen szenved. Így marad a szállodai úszómedence, állítólag az is tengervizes. Reggeli után irány a kerti napfürdő, vacsora költésével meg a belvárosi séta. Ami napközben azért sem célszerű, mert a többség nem igazán bírja a nagymértékben megnövekedett horvát árakat.

De vannak, akik bírják, azok, akik a helyünkre léptek. A néhai szegény keleti rokonok. Tele a plázs lengyelekkel, oroszokkal." Le kellett szednem az eligazító, magyar nyelvű táblát, mert senki sem olvasta már. Most oroszul hirdetem, hogy bérelhetnek csónakot, vagy akár hajót , mondja Ante, aki szerint a válság átrendezte a piacot."

Átrendezte; azzal kell szembesülnünk, hogy a húsz éve még nálunk piacozó, sufnizó lengyelek most simán kifizetik a középkategóriájú szállodákat. Meg azzal, hogy a Putyin előtti, részben mesterségesen tönkretett orosz gazdaság, vele a rubel, most a a fogyasztói kosár közepében üldögél. Ez még akkor is látványosan demonstratív a horvát tengerparton, ha tudjuk: a többség azért nem a nyaralással van elfoglalva ezekben az országokban sem. Tény, amíg mi lazán az éljünk jól a más hiteléből politkáját folytattuk, addíg a lengyelek megkoplalták a jelent. És az oroszok is. Vigasz, hogy szintén eltűntek a csehek, a szlovákok, sokkal kevesebb a német? Persze, hogyne. De mégis nehéz a szívünk, ha a nem is oly távoli magyar-dömpingre gondolunk az Adrián...

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

De vannak, akik bírják, azok, akik a helyünkre léptek. A néhai szegény keleti rokonok. Tele a plázs lengyelekkel, oroszokkal." Le kellett szednem az eligazító, magyar nyelvű táblát, mert senki sem olvasta már. Most oroszul hirdetem, hogy bérelhetnek csónakot, vagy akár hajót , mondja Ante, aki szerint a válság átrendezte a piacot."

Átrendezte; azzal kell szembesülnünk, hogy a húsz éve még nálunk piacozó, sufnizó lengyelek most simán kifizetik a középkategóriájú szállodákat. Meg azzal, hogy a Putyin előtti, részben mesterségesen tönkretett orosz gazdaság, vele a rubel, most a a fogyasztói kosár közepében üldögél. Ez még akkor is látványosan demonstratív a horvát tengerparton, ha tudjuk: a többség azért nem a nyaralással van elfoglalva ezekben az országokban sem. Tény, amíg mi lazán az éljünk jól a más hiteléből politkáját folytattuk, addíg a lengyelek megkoplalták a jelent. És az oroszok is. Vigasz, hogy szintén eltűntek a csehek, a szlovákok, sokkal kevesebb a német? Persze, hogyne. De mégis nehéz a szívünk, ha a nem is oly távoli magyar-dömpingre gondolunk az Adrián...

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

De vannak, akik bírják, azok, akik a helyünkre léptek. A néhai szegény keleti rokonok. Tele a plázs lengyelekkel, oroszokkal." Le kellett szednem az eligazító, magyar nyelvű táblát, mert senki sem olvasta már. Most oroszul hirdetem, hogy bérelhetnek csónakot, vagy akár hajót , mondja Ante, aki szerint a válság átrendezte a piacot."

Átrendezte; azzal kell szembesülnünk, hogy a húsz éve még nálunk piacozó, sufnizó lengyelek most simán kifizetik a középkategóriájú szállodákat. Meg azzal, hogy a Putyin előtti, részben mesterségesen tönkretett orosz gazdaság, vele a rubel, most a a fogyasztói kosár közepében üldögél. Ez még akkor is látványosan demonstratív a horvát tengerparton, ha tudjuk: a többség azért nem a nyaralással van elfoglalva ezekben az országokban sem. Tény, amíg mi lazán az éljünk jól a más hiteléből politkáját folytattuk, addíg a lengyelek megkoplalták a jelent. És az oroszok is. Vigasz, hogy szintén eltűntek a csehek, a szlovákok, sokkal kevesebb a német? Persze, hogyne. De mégis nehéz a szívünk, ha a nem is oly távoli magyar-dömpingre gondolunk az Adrián...

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

Átrendezte; azzal kell szembesülnünk, hogy a húsz éve még nálunk piacozó, sufnizó lengyelek most simán kifizetik a középkategóriájú szállodákat. Meg azzal, hogy a Putyin előtti, részben mesterségesen tönkretett orosz gazdaság, vele a rubel, most a a fogyasztói kosár közepében üldögél. Ez még akkor is látványosan demonstratív a horvát tengerparton, ha tudjuk: a többség azért nem a nyaralással van elfoglalva ezekben az országokban sem. Tény, amíg mi lazán az éljünk jól a más hiteléből politkáját folytattuk, addíg a lengyelek megkoplalták a jelent. És az oroszok is. Vigasz, hogy szintén eltűntek a csehek, a szlovákok, sokkal kevesebb a német? Persze, hogyne. De mégis nehéz a szívünk, ha a nem is oly távoli magyar-dömpingre gondolunk az Adrián...

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

Átrendezte; azzal kell szembesülnünk, hogy a húsz éve még nálunk piacozó, sufnizó lengyelek most simán kifizetik a középkategóriájú szállodákat. Meg azzal, hogy a Putyin előtti, részben mesterségesen tönkretett orosz gazdaság, vele a rubel, most a a fogyasztói kosár közepében üldögél. Ez még akkor is látványosan demonstratív a horvát tengerparton, ha tudjuk: a többség azért nem a nyaralással van elfoglalva ezekben az országokban sem. Tény, amíg mi lazán az éljünk jól a más hiteléből politkáját folytattuk, addíg a lengyelek megkoplalták a jelent. És az oroszok is. Vigasz, hogy szintén eltűntek a csehek, a szlovákok, sokkal kevesebb a német? Persze, hogyne. De mégis nehéz a szívünk, ha a nem is oly távoli magyar-dömpingre gondolunk az Adrián...

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

A halételek ára szerencsére nem emelkedett. Egyre több a hazai vendég, ez is új elem. A horvát belföldi turisták magabiztosak, tehetősek. Azért ők is irigylik a németeket, akik nagyot kurjongatnak az angolveréskor. Mi inkább a kurjongatást, vagyis az összefogást, a közösségi élményt irigyeljük, nem a focisikert. Úgy is mondhatnánk, hogy a teljesítményt és annak morált teremtő erejét irigyeljük tőlük.

A porecsi kikötő teraszán Boban, a pincér felderül, amint megtudja, hogy magyarok vagyunk. "Imádom azt az országot, igazán csodálatos városa Karlovy Vary", mondja elképedésünkre, de lelkesedését látva nem igazítjuk helyre. Ha mi lettünk volna az angolverők abban a kifőzdében, akkor is ezt mondaná Boban? Azért a borravalót a tévedés mértékével csökkentjük, ezen meg ő néz egy nagyot. A pár napos kiruccanás leginkább arra jó, hogy élvezzük a sós vizet, meg a stabil hullámzást és a masszív, jugoszláv védművek látványát.

Aztán felkerekedünk, két újabb nap Opatijában (Abbáza). Itt is váltás történt: a korábbi, magyarbarát polgármestert, dr. Muzurt egy hajózó háborús veteránra cserélték. Azért a Markusovszky tábla maradt, s mint halljuk, a kapcsolatokat sem nyírbálta meg (annyira) a volt kapitány. A sétányon csinos sokaság, igaz, a harmadik körnél már sok az ismerős arc. Kerengünk hűsre várva, ábrándozva: milyen lehetett itt a K. u. K. időkben? Amikor pár méterre, egy nagyobb villában szolgált a kis Csermanek (Kádár János) édesanyja? Gondolták volna az akkoriak, hogy mára az Aranyborjú mindent visz? De ne törődjünk vele: a tenger zsongása időtlen és újabb vágyakat kelt.