Díjjal ismerték el oktatói munkáját

A dékán a szombathelyi felsőoktatásban végzett több évtizedes munkája, szaklétesítő, szakfejlesztő és tanszéképítő, tanszék- és intézetvezetői tevékenysége, a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Berzsenyi Dániel Főiskola egyesülése során kifejtett munkája, valamint az egyesülést követően végzett dékáni tevékenysége okán részesült az elismerésben.

– A családunkban sok a tanár – mondta a dékán –, mindkét nagyszülőm hivatása ez volt. Ha le kellene írnom őket, akkor csak annyit mondanék, hogy Gárdonyi lámpásai voltak. Ez mindent elárul róluk. Falusi tanítók voltak, de nem csak tanítottak, hanem a közösségi életet is szervezték. Nagyapám például kántor is volt, s előadásokat is szervezett. Igazi népművelőként ténykedett a településen. A családban szinte mindenki követte a példájukat, s a tanári hivatást választottuk. Mindenképpen magyart szerettem volna oktatni, a tantárgy iránti szeretetet édesanyámtól örököltem, ő tanított az általános iskolában. Emellett a zene határozta meg életemet, 16 éves koromig zenetanár szerettem volna lenni. Ám ez idő tájt beleszerettem az angolba, s már nem volt kétség, hogy mit viszek tovább.

A dékán elárulta, hogy a családi tradíció tovább folytatódik, a rokonságban többen is ezt a hivatást választották.

– Amikor megtudtam, hogy ekkora megtiszteltetésben lesz részem, végiggondoltam, mikor kezdtem el kutatni – folytatta a dékán. – Szegeden a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanultam magyar, angol, általános és alkalmazott nyelvészet szakon. Nagy hatással volt rám Károly Sándor nyelvészprofesszor, akinek az óráit mindig nagy élvezettel hallgattam. Azóta foglalkozom kiemelten a nem verbális kommunikációval és a nyelvoktatással.

A dékán tanulmányai befejezése után 1984-től 86-ig a Nagy Lajos Gimnáziumban tanított, majd részt vett a szombathelyi főiskolán az angol nyelv és irodalom tanszék megalapításában. 2005 óta a Bölcsészettudományi Kar dékánja, megélt több változást a felsőoktatásban. Úgy véli, óriási lehetőségek rejlenek a szombathelyi felsőoktatásban, melyeket mindenképpen ki kell használni. Folyamatosan meg kell újítani a bölcsészettudományi kar képzéseit is.

– Az oktatáson és a vezetői feladatok elvégzésén túl ma is foglalkozom kutatással – tette hozzá Horváthné dr. Molnár Katalin. – Folyamatosan tágítjuk a kutatási projektjeinket. Egyre többször keresnek meg cégek bennünket, hogy segítsük őket abban, miképp tudnának eredményesebben kommunikálni az eltérő anyanyelvű munkatársak. Manapság legtöbbet az elektronikus kommunikáció szépségeivel foglalkozunk, valamint az elektronikus levelezést vizsgáljuk nyelvhasználati szempontból. Sokszor hallani, hogy ez a fajta kommunikáció rontja az élő nyelvet, ám én úgy gondolom, a változó világban változnia kell a nyelvnek is. A változást mindig egy beszélő közösség indítja el, s a szakemberek dolga az, hogy finoman irányítsák a változást a háttérből.