Szilárdi Béla: Oly jó nekem barátok közt

Szilárdi Béla lénye derűt, eleganciát sugároz, nem sokat árulva el azokból a küzdelmes évtizedekből, sorsviharokból, amelyből pedig bőven kijutott. Randevúnk helyszínéül a szombathelyi Pannónia Éttermet választotta, mondván: remek a konyhája, őrzi a klasszikus vendéglátás értékeit. No meg a név miatt: a Pannónia beat-együttes révén lett ismert ember a 60-as években.

- A puding próbája evéskor a leves - csipetnyi szürreállal nyitunk, és már asztalon is a forró gyomorcsináló. A Pannónia mindig is a főkonyhák egyike volt a városban. Lehetett itt korzózó kispolgár vagy mulatozó tiszt, később borvirágos szocialista brigád, munkás-paraszt esküvő, de leginkább vállalati buli, az ételekben senki sem csalódott. Kanalazva egyre nyilvánvalóbb: a szakma esszenciája sűrűsödik a metéltlevesben.


Többvágányú volt mindig is az életed, jegyzem meg, utalva filmes, fotós, festőművész, zenész, irodalmár, zeneszerzői, újságírói munkásságára. Most viszont az a vágány érdekelne, amelyen zenevonata futott. Sohse halok meg / Soha, soha / Sohse feledek / Soha, soha / Örökké élek / Mindig szeretlek - sorok a legendássá lett nótából, amelynek zenéjét Szilárdi Béla szerezte, szövegét S. Nagy István írta, s a Pannónia együttes vitte sikerre 1967-ben.

- Ajajj... De rég volt. Hétéves koromtól zongoráztam már. Budapesten, a mostani Haller utcában, nem messze a Fradi pályától laktunk. Emlékszem, a grundon sokat fociztunk, egy srác, a Szőke, válogatottságig vitte. Anyámnak volt egy ismerőse, aki étteremben játszott. Ő ismertette meg velem a könnyedebb műfajt. A Ranolder utcai suli zenei tagozatára jártam, komolyzenei pálya állt előttem. Ehhez képest gyorsan felfedeztem Kolombusszal egyetemben Amerikát, már ami a boogiee-t illeti. Ez a negyvenes évek vége. A politikáról semmi fogalmam. Kit érdekelt ez nyolcévesen, nemdebár? A komolyzene mellett majd később beszűrődött az életembe a dzsessz.

Csenget a főétel. A fogas Bélánál kitölti a kellemesség terjedelmét, minden íz a maga trónján. A harcsapaprikásnál szintúgy, a galuska különösen fenséges, már önmagában vendégfogó. Közben Béla megjegyzi, hogy ő bizony nem volt úttörő Rákosi Mátyás uralma idején. Hogy csináltad?- kérdem őszinte rémülettel, hiszen ez életveszélyes lázadás lehetett.

- Á, dehogy. A Telep utcában jártam általánosba, szélárnyékos suli volt, egész egyszerűen elfeledkeztek erről. Nem volt sem kisdobos, sem úttörőszervezet. Tehát ez egy szervezetmentes iskola volt, ebből következően én sem lettem úttörő. Később, már a középiskolában jelentkezni kellett a KISZ-be. Bementem a felvételi bizottság elé, kérdeztek, válaszoltam, megvolt. Másnap, vagy harmadnap a folyosón megszólított egy lány, és tragikus hangon azt suttogta a fülembe: Béla, téged nem vettek fel a KISZ-be... Úgy tűnik, a válaszaim nem győzték meg a grémiumot. A zene egyre többet adott, lassacskán kitöltötte napjaimat. Tanultam, játszottam, komponáltam. A nagybőgővel próbálkoztam, dzsesszeltem. Akkoriban, 1958-ban, az Astoriában volt a műfaj hazai kezdete. Itt hallhattuk a jam sessionokon Garay Attilát, vagy Szabados Gyurit, meg Fogarasi Jánost. Az utóbbi egyszer azt kérdezte tőlem: Nincs kedved haknizni? Hova? Hát, Moszkvába, Leningrádba, Kijevbe, ilyen helyekre... Volt kedvem.


Kis szünetet iktatunk be. Bár fehér bor dukálna az ételhez, kihagyjuk. Szilárdi Béla eddigi életútja annyira változatos és érdekes, hogy minden lazító percért kár. Maradva a beat útvonalán, eljutunk a Balassa együttesig. - Szörényi Leventével zenéltünk, ő gitározott, énekelt, én basszusgitároztam - hallom. Szovjetúnióbeli turnéjuk emlékezetesre sikeredett a hatvanas évek elején, majd megérintette őket az új idők új zenéje. Egy bizonyos Beatles együttes nótáit nyomták bőszen. Leventével úgy került össze, hogy Zsoldos Imre felkérte: az akkori sztárcsapat, a Stúdió 11 számára írjon zenét. Az új, bítes hangzáshoz kellett egy röcögtető gitáros is, Béla rátalált Szörényire. Behívta a stúdióba, hogy két Szilárdi számban játszon a 11 zenésszel. Miután sikeres volt az együttes zenélés, a Balassa fergeteges koncerteket adott az ORI (Országos Rendező Iroda) által. Leningrádban megtöltötték a 20 ezres sportstadiont. - Akkora volt, hogy a koncert utáni sétán eltévedtünk. Így jutottunk el egy föld alatti szintre, ahol óriási műjégpályán gyerekek koriztak. Fönt koncert, alul csendben kori - mondja Béla, nem tagadva: izgalmas évek voltak akkor, nagy-nagy sodródásokkal.

- A történelem megállíthatatlan folyamat; ennek része volt a rock and roll érzés. Ami megfoghatatlan és betilthatatlan. Csak elindul, van, mindentől függetlenül hat. Mindig van persze befolyásolás, amely ide-oda pofozgatja a dolgokat, de a főirányon nem változtat. A beatzene a huszadik század szükségszerűsége volt. Ha nem jön be a Beatles, mert teszem azt Epstein nem megy le a Covern klubba, így a banda elsikkad, akkor jön egy másik banda, és az fut be. Mert olyan volt az a kor.

Határtalan zsongás - utalok Béla életrajzi könyvére, amely az utóbbi idők egyik legizgalmasabb olvasmánya. A zsongás 1965-ben kiváltképp felerősödött. Szilárdi Balassa Tamás együttesével befut. Még ebben az évben a margitszigeti nagyszállóban együtt zenél, Vitray Tamásnak köszönhetően, Louis Amstronggal. A zseniális amerikai zenész nem sokkal előtte a Népstadionban adott koncertet 80, más hírek szerint 100 ezer ember előtt. Mivel forintban nem tudták megfizetni, dollár pedig hivatalosan nem létezett ilyen célokra, a gázsit a híres fekete muzsikus herendi porcelánban kérte. A fiatal magyar beatcsillag egyre inkább vonzódik a filmezéshez. Megismerkedik Herskó János rendezővel, az akkori értelmiségi körök egyik ismert alakjával. Szilárdi 1967 márciusban aztán nagyot dob: megalakítja a Pannónia együttest.

- Felkerestek az Echo és az Atlantisz együttesekből. Új bandát kéne alapítani, ezen agyaltunk, majd a húrok közé csaptunk. Felállt a Pannónia: Beke Zoltán basszusgitár, Rozsnyói György orgona, Pósa Ernő ének és gitár, Striczek József dob, Radics Béla gitár, Dénes Mihály szaxofon, jómagam pedig zongora, zeneszerzés, zenekarvezetés. Rövidesen kiváló szerzőtársaink akadtak, mégpedig Payer András - szegény Öcsi a napokban hunyt el - és S. Nagy István. Jöttek is a slágerek. Emlékszem, egy alkalommal S. Nagy Pista hozott egy új szöveget, ami nagyon tetszett. Ez volt a Sohse halok meg. Még aznap zenét írtam rá, másnap pedig kiraktam a kottát a próbán. Ekkor derült ki, hogy a későbbi gitárkirálynak, Radics Bélának gondjai lesznek a kottaolvasással. Mi próbáltunk, ő meg csak hallgatott, figyelt. Majd elővette a gitárt és dörögni kezdtek ujjai alatt a vékony húrok... Nem értette a kottát, de miután ráérzett a szám karakterére, mindent tudott, minden lüktetett. Végül a nóta kislemezre került, de csak 10 ezer példányban, egy hét alatt elkapkodták. Húsz forintba került.... Az 1968-as slágerlistán ezzel a számmal az Illés, a Metró és az Omega mögött a negyedik lett a Pannónia. A rádió rengetegszer játszotta dalaink, és sorakoztak az újabb slágerek. Pistával megírtuk az Egri csillagokat, a Sohasem volt, az Egy bolond százat csinál és a Busójárás című nótákat. Később összejöttem Tardos Péterrel, vele is sikerült nagy nótákat szerezni. Sláger lett a Gyere öltözz bohóc ruhába, a Tüskét szúrtál a szívembe, de fáj, a Szerelemben nincsen szimultán. Nemrég meghallgatta egy ismerősöm és azt mondta: ezek a számok ma is jók - összegez a művész-zenész és nekilátunk a desszertnek. Gundel palacsinta bőséges csokiöntettel, méltó zárása az ebédnek.

- Ma úgy mondanák, hogy nagyon pörögtünk, de tényleg, minden órát kihasználtunk. Aztán beütött a baj. Turnéra mentünk és autónkkal súlyos balesetet szenvedtünk egy kiugró kutya miatt. Nekem az orrcsontnyergem törött el, és annyi üvegszilánkot kaptam, hogy még mindig van a fejbőrömben... A baleset visszavetette a csapatot. Aztán jött egy személyes siker. A debreceni slágerszemlén bár az Omega nyert, a Pannónia a Busójárás című dalommal elvitte a legjobb hangszerelés díját.

Szilárdi ebben az évben Herskó Jánoshoz felvételizik a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára. Kétszáz jelentkezőből a felvett tizenkettőbe jut. Ám a végső szót nem Herskó János mondta ki. Ő elküldte a listát a minisztériumba, a többi között Szilárdi nevével. Aki két hét múlva elutasító levelet kap. Később megtudja, hogy a döntéshozó elvtárs a következő felkiáltással húzta ki a listáról: - Egy ilyen jól kereső beatzenész mit akar még! A Pannónia a hetvenes évek elején szétszéled, Béla fotózni kezd, bíztatja a kor jeles művésze, Balla Demeter is. Aztán elmegy a kedve, s amikor megkapja a kék útlevelet, vonatra száll: irány az NSZK.

- Ez már egy másik történet, másik regény - jegyzi meg vendégünk, aki új hazájában beilleszkedik és fényes művészi-fotóriporteri-képzőművészeti karriert fut be. Ma is fest, kiállítást rendez, dráma-tervén dolgozik: Nietzschével kapcsolatban szeretne egyet s mást megmutatni. Hazatérve a cicellei Gutatöttösön telepedik le családjával, innét figyel a világra. Végül átnyújt egy cédét, rajta a Pannónia együttes örökbecsű számaival. Otthon megszólaltatom, bömböl a zene: Oly jó nekem barátok közt...