Nagy Ferót hagyták őszintének lenni az X-faktorban

- Valami isteni érzés töltött el, amikor beleharaptam - idézi fel. - Az ízlelőbimbóim valódi csodát kaptak, ilyen finomat előtte még soha nem kóstoltam. Ugyanakkor belém hasított a tudat, ha ez a csokoládé, akkor mit ettünk eddig? Nálunk ilyet miért nem lehet kapni? Ez volt nálam az öntudatra ébredésem pillanata, s bizonyára ezért van, hogy máig csokoládérajongó vagyok. A következő pofont akkor kaptam, amikor 1960-ban Erdélybe szerettünk volna hazautazni. Nem engedték, mert apámról kiderítették, hogy 1944 végén beállt a csendőrséghez, amit az életrajzában persze nem szerepeltetett. Apám ezt követően kezdte el mondogatni: vigyázz fiam, mert ezek mindenre képesek. Ha egyszer elvisznek, soha nem jutsz haza többé.

A fiatal Nagy Feróra azonban nem hatott a tiltás. Jó képességű gyermekként gimnáziumba került, ahol megfertőzte a rock and roll. Megalapította első zenekarát, amelyet a Rolling Stones nyomán Richmond Heads-nek neveztek el, Mick Jaggerék ugyanis a Richmondi kerületből indultak. Ezt a Zárvatermők és a Próféta követte, melyek tulajdonképpen már a Beatrice közvetlen elődjeinek tekinthetőek.

- A gimnáziumot az általános iskolai osztályfőnököm javasolta - sorolja. - Ezen az egész család csodálkozott, mert a gimnázium nekünk, szegény menekült erdélyieknek valami elérhetetlen álomnak tűnt. Nagyon jó tanulóéveim voltak, hiszen még a nagy tanárgenerációk tagjaival kerültem kapcsolatba, akikről nagyon sok hasznos ismeret ragadt rám. A mai napig rengeteget tudok meríteni az ő tudásukból, szemléletükből, a világ történéseihez való hozzáállásukból. Nem véletlen, hogy mindig is a marginális értelmiség felé sodródom, ez ennek az időszaknak köszönhető. A gimnáziumi és főiskolai tanáraim voltak azok, akik mindig is keresték a létezés határait. Akik rávilágítottak arra, hogy lehet a dagonyában élni, s ha sokat nem pofázol, akkor békén is hagynak, de biztos, hogy erre az életre vágysz? Nem vagy kíváncsi arra, hogy mi található a dagonya szélén vagy akár azon is túl? Én kíváncsi voltam, ami abban mutatkozott meg, hogy feszegettem a határokat. Meddig mehetek el, meddig provokálhatom a mindenkori hatalmat a szövegeimmel? Így lett a Beatrice-legenda.

A zenekar története ma már ismert tény, könyvek, televíziós műsorok foglalkoznak vele. Az eleinte csupa hölgy tagokból álló együttesbe Nagy Feró akkori felesége, Csuka Mónika révén került be. A Beatrice tulajdonképpen a Suzi Quattro magyar alteregójának számító basszusgitáros-énekest favorizálta. Amikor Mónika és Feró között megszakadt a kapcsolat, utóbbi vette át az irányítást.

- Mónika azzal köszönt el, hogy sajnálja a történteket, s nem tudja, mi lesz belőlem nélküle - folytatta a történetet Nagy Feró. - Én viszont boldog voltam, mert megcsinálhattam a saját zenekaromat. Egy klubzenekart akartam, de a klubokat hamar kinőttük. Rengetegen jöttek a koncertjeinkre, köztük a marginális értelmiség képviselői is. Ezért is lettünk a rendszer szemében szálka, meg az olyan dalaink miatt, mint a Jerikó, a Nagyvárosi farkas vagy a Támadás. Álltam a színpad szélén, s azt kiáltottam: egy, kettő, három, támadás! Erre berontottak a rendőrök, hogy majd adunk mi nektek támadást, s szétvertek mindent. Másnap reggel mehettünk kihallgatásra. Így volt ez éveken keresztül, mégis nagyon élveztem az egészet. Volt egy szabadságérzete a történetnek, játszhattál a rendszerrel, amitől a funkcionáriusok rendre begőzöltek.

Volt neki egy lila kendője, ami az aktuális barátnőjének nem tetszett, ő cseréltette le vele pöttyösre. A koncertjeik koreográfiájához az akkori rendszert kifigurázó zászlófelvonás is hozzátartozott, s miután éppen a babos kendő volt kéznél, az került fel a rúdra. Ebből megint rendőrségi ügy lett, ahol az énekes azzal vágta ki magát, hogy a piros szín a kommunizmust szimbolizálja, s ha az összes fehér pötty eltűnik róla, akkor jön majd a Kánaán. A hatalom bevette a mesét, így maradhatott a ruhadarab, amit aztán a rajongóik is hordani kezdtek.

A Beatrice után a Bikini következett, de Ferót hívták a Révész Sándor kiválása miatt énekes nélkül maradt Piramisba is. Nem fogadta el. Később az István, a király révén szerzett hírnevet magának, majd Shakespeare Hamletjét adaptálta színpadra, amivel saját bevallása szerint is megbukott. A rendszerváltás környékén aztán megtalálta a politika, érdekes módon éppen szülőhelyéhez kapcsolódóan.

- Letenyei fiatalok felkértek országgyűlési képviselőjelöltnek - sorolja. - Én nem akartam politikus lenni, zenélni akartam, így próbáltam azzal visszautasítani őket, hogy nem élek ott, ezért nem lenne szabad elvállalnom. Azt hittem, megértették, de ők nem foglalkoztak a kifogásaimmal, aláírtak helyettem valami papírt, így hivatalosan is jelölt lettem. El kellett döntenem, hogy feljelentem őket okirat-hamisításért vagy belemegyek a játékba. Utóbbit választottam. Elmentem Letenyére, tartottam egy lakossági fórumot, ahol azt kértem az ott élőktől: nehogy rám szavazzanak, olyat válasszanak, akit ismernek, és akiben megbíznak. Végül az ötödik vagy hatodik helyen futottam be. Azt hittem, ezzel vége, de később köztársasági elnöknek is jelöltek. Az szívesen lettem volna, mert az államfő egy szabad és független személy, aminek én is tartom magam. Szoktam is mondani pofátlanul, talán attól féltek, hogy én nyerem meg a választást, ezért vonta saját hatáskörbe a köztársasági elnök kinevezésének jogát a parlament.

Családjáról is rengeteget mesél, egyik fia, Hunor az apai örökség folytatója, ma már a Beatrice dobosaként tisztelhetjük őt, Botond azonban mindössze egy évig bírta a zenélést, a lágy szívű apa engedett kérésének, s hagyta, hogy letegye a hegedűt. Nem kerülhetőek meg rádiós és televíziós szereplései sem, melyek új dimenziót hoztak életébe.

- Magam döntöttem el, hogy celeb leszek, bár ezt a kifejezést nem kedvelem - árulja el. - Amikor elvállaltam a korcsolyás műsorban való közreműködést, az azért történt, mert láttam: nincs más útja annak, hogy megismerjenek, minthogy beásod magad a bulvárba. Ennek persze vannak árnyoldalai is, de ahogy a mondás tartja, aki utcalánynak áll, az ne csodálkozzon, ha időnként... Az X-faktor azonban igazolta az elmúlt öt évet. Velük egy nagyon jó családot kaptam, sokat köszönhetek nekik. Elsősorban azt, hogy hagytak őszintének lenni. Nem kellett megjátszanom magam. Ezáltal megismert egy teljesen új közönségréteg, olyanok, akik eddig utáltak, vagy ami még rosszabb, egyáltalán nem foglalkoztak velem. Most készül az új lemezem, aminek Kollektív elhülyülés lesz a címe. A legjobbkor jön ki, hiszen az elutasítottságom most nagyon alacsony. Talán most kellene köztársasági elnöknek jelöltetnem magam, de az a hajó elúszott, s már amúgy sem érdekel...