Madarak és kisgyerekek

Ez az enteriőr is - akárcsak a nagyon személyes Forrai-szoba - az óvónő-óvodai szakértő Padosné Edit kezdeményezésére jött létre, sok odaadással, valódi összefogással, a település támogatásával; pályázati források okos felhasználásával. Nem véletlen, hogy Táplánszentkereszten jól működik az óvodai nevelés a művészet eszközeivel program, amelynek ráadásul itt van a tíz közül az egyik - az egyetlen falusi - bázisóvodája az országban. Az óvodások gyakran benéznek a retro-csoportba és a Forrai Katalin-múzeumba - ahol a személyes tárgyak mellett (szintén személyes) bábok, a hajdani gyerekfoglalkozásokon alkalmazott eszközök, hangszerek is láthatók.

Nincs illőbb és alkalmasabb hely Forrai Katalin (1926-2004) emlékének megidézésére, mint egy óvodai csoport: a világszerte ismert és elismert zenepedagógus - mindazoknak, akik találkozhattak vele, Kati néni - több mint ötven éven át foglalkozott óvodás korú gyerekekkel, miközben a legkülönbözőbb egyetemeken tartott kurzusokat. Neve összeforrt a kisgyermekkori zenei nevelés ügyével, szoros összefüggésben az óvodás korra lefordított Kodály-módszerrel. Világszerte ismert, több nyelven megjelent munkája a Zene az óvodában című módszertani útmutató és dalgyűjtemény, valamint a Kodály-koncepció hazai gyakorlatát bemutató videó-sorozat. A Zenei Nevelés Nemzetközi Társaság (ISME: International Society of Music Education) az ő kezdeményezésére és vezetésével alakította meg a Kisgyermekkori Zenei Nevelés Szekcióját (Early Childhood Commission). Gazdag szakkönyv- és dokumentum-gyűjteményét a Kodály Intézet Zenepedagógiai Archívumában őrzik.

Hogy a 20. század második felének sokféle zenepedagógiai dokumentumát tartalmazó gyűjtemény az érdeklődő szakemberek és zenepedagógusok számára hozzáférhetővé, kutathatóvá vált, éppen a nyílt, gyermeki mosolyú amerikai zeneprofesszor, Elizabeth Moll érdeme: az elmúlt néhány évben ő dolgozta fel a hagyatékot. Most - egyébként már nem először - éppen az utolsó simítások elvégzése érdekében jött el Táplánszentkeresztre. Ajándékot is hozott: hét régi MTI-fotót, amelyeket a 60-as évek végén ő maga vásárolt meg, hogy Amerikában kiállítást rendezhessen - a Kodály nyomdokain haladó Forrai Katalin munkásságát bemutatandó.

A fénylő fekete-fehér felvételek mosolyok, gesztusok által fednek fel valamit Forrai Katalin titkából : szakmai felkészültség, elmélet és gyakorlat összhangja, minőségérzék, rátermettség - és vonzó, derűs, a másikhoz odafordulni képes személyiség. Katalin és Elizabeth találgatják, melyik fotó pontosan hol készülhetett. Az egyik például minden bizonnyal a budapesti Csobánc utcai óvodában - Katalin azt mondja, édesanyja kifejezetten Kodály Zoltán tanácsára választotta ezt a nyolcadik kerületi óvodát -, a másik Kodály születésnapján. Tizenöt éven át köszöntöttük őt óvodásokkal a születésnapján. Eleinte csak a Zeneakadémián, az ünnepi koncerten, ahol a kicsinyek játéka nyitotta meg a gyerekkórusok sorát. Később kedves hagyománnyá vált a legkisebbek külön köszöntője. Születésnapja reggelén a köröndre néző ablaka alá álltunk százötven-kétszáz óvodással és felcsendült az ének , írja Forrai Katalin a 94-es Kodály-emlékkönyvben.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

Ez az enteriőr is - akárcsak a nagyon személyes Forrai-szoba - az óvónő-óvodai szakértő Padosné Edit kezdeményezésére jött létre, sok odaadással, valódi összefogással, a település támogatásával; pályázati források okos felhasználásával. Nem véletlen, hogy Táplánszentkereszten jól működik az óvodai nevelés a művészet eszközeivel program, amelynek ráadásul itt van a tíz közül az egyik - az egyetlen falusi - bázisóvodája az országban. Az óvodások gyakran benéznek a retro-csoportba és a Forrai Katalin-múzeumba - ahol a személyes tárgyak mellett (szintén személyes) bábok, a hajdani gyerekfoglalkozásokon alkalmazott eszközök, hangszerek is láthatók.

Nincs illőbb és alkalmasabb hely Forrai Katalin (1926-2004) emlékének megidézésére, mint egy óvodai csoport: a világszerte ismert és elismert zenepedagógus - mindazoknak, akik találkozhattak vele, Kati néni - több mint ötven éven át foglalkozott óvodás korú gyerekekkel, miközben a legkülönbözőbb egyetemeken tartott kurzusokat. Neve összeforrt a kisgyermekkori zenei nevelés ügyével, szoros összefüggésben az óvodás korra lefordított Kodály-módszerrel. Világszerte ismert, több nyelven megjelent munkája a Zene az óvodában című módszertani útmutató és dalgyűjtemény, valamint a Kodály-koncepció hazai gyakorlatát bemutató videó-sorozat. A Zenei Nevelés Nemzetközi Társaság (ISME: International Society of Music Education) az ő kezdeményezésére és vezetésével alakította meg a Kisgyermekkori Zenei Nevelés Szekcióját (Early Childhood Commission). Gazdag szakkönyv- és dokumentum-gyűjteményét a Kodály Intézet Zenepedagógiai Archívumában őrzik.

Hogy a 20. század második felének sokféle zenepedagógiai dokumentumát tartalmazó gyűjtemény az érdeklődő szakemberek és zenepedagógusok számára hozzáférhetővé, kutathatóvá vált, éppen a nyílt, gyermeki mosolyú amerikai zeneprofesszor, Elizabeth Moll érdeme: az elmúlt néhány évben ő dolgozta fel a hagyatékot. Most - egyébként már nem először - éppen az utolsó simítások elvégzése érdekében jött el Táplánszentkeresztre. Ajándékot is hozott: hét régi MTI-fotót, amelyeket a 60-as évek végén ő maga vásárolt meg, hogy Amerikában kiállítást rendezhessen - a Kodály nyomdokain haladó Forrai Katalin munkásságát bemutatandó.

A fénylő fekete-fehér felvételek mosolyok, gesztusok által fednek fel valamit Forrai Katalin titkából : szakmai felkészültség, elmélet és gyakorlat összhangja, minőségérzék, rátermettség - és vonzó, derűs, a másikhoz odafordulni képes személyiség. Katalin és Elizabeth találgatják, melyik fotó pontosan hol készülhetett. Az egyik például minden bizonnyal a budapesti Csobánc utcai óvodában - Katalin azt mondja, édesanyja kifejezetten Kodály Zoltán tanácsára választotta ezt a nyolcadik kerületi óvodát -, a másik Kodály születésnapján. Tizenöt éven át köszöntöttük őt óvodásokkal a születésnapján. Eleinte csak a Zeneakadémián, az ünnepi koncerten, ahol a kicsinyek játéka nyitotta meg a gyerekkórusok sorát. Később kedves hagyománnyá vált a legkisebbek külön köszöntője. Születésnapja reggelén a köröndre néző ablaka alá álltunk százötven-kétszáz óvodással és felcsendült az ének , írja Forrai Katalin a 94-es Kodály-emlékkönyvben.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

Nincs illőbb és alkalmasabb hely Forrai Katalin (1926-2004) emlékének megidézésére, mint egy óvodai csoport: a világszerte ismert és elismert zenepedagógus - mindazoknak, akik találkozhattak vele, Kati néni - több mint ötven éven át foglalkozott óvodás korú gyerekekkel, miközben a legkülönbözőbb egyetemeken tartott kurzusokat. Neve összeforrt a kisgyermekkori zenei nevelés ügyével, szoros összefüggésben az óvodás korra lefordított Kodály-módszerrel. Világszerte ismert, több nyelven megjelent munkája a Zene az óvodában című módszertani útmutató és dalgyűjtemény, valamint a Kodály-koncepció hazai gyakorlatát bemutató videó-sorozat. A Zenei Nevelés Nemzetközi Társaság (ISME: International Society of Music Education) az ő kezdeményezésére és vezetésével alakította meg a Kisgyermekkori Zenei Nevelés Szekcióját (Early Childhood Commission). Gazdag szakkönyv- és dokumentum-gyűjteményét a Kodály Intézet Zenepedagógiai Archívumában őrzik.

Hogy a 20. század második felének sokféle zenepedagógiai dokumentumát tartalmazó gyűjtemény az érdeklődő szakemberek és zenepedagógusok számára hozzáférhetővé, kutathatóvá vált, éppen a nyílt, gyermeki mosolyú amerikai zeneprofesszor, Elizabeth Moll érdeme: az elmúlt néhány évben ő dolgozta fel a hagyatékot. Most - egyébként már nem először - éppen az utolsó simítások elvégzése érdekében jött el Táplánszentkeresztre. Ajándékot is hozott: hét régi MTI-fotót, amelyeket a 60-as évek végén ő maga vásárolt meg, hogy Amerikában kiállítást rendezhessen - a Kodály nyomdokain haladó Forrai Katalin munkásságát bemutatandó.

A fénylő fekete-fehér felvételek mosolyok, gesztusok által fednek fel valamit Forrai Katalin titkából : szakmai felkészültség, elmélet és gyakorlat összhangja, minőségérzék, rátermettség - és vonzó, derűs, a másikhoz odafordulni képes személyiség. Katalin és Elizabeth találgatják, melyik fotó pontosan hol készülhetett. Az egyik például minden bizonnyal a budapesti Csobánc utcai óvodában - Katalin azt mondja, édesanyja kifejezetten Kodály Zoltán tanácsára választotta ezt a nyolcadik kerületi óvodát -, a másik Kodály születésnapján. Tizenöt éven át köszöntöttük őt óvodásokkal a születésnapján. Eleinte csak a Zeneakadémián, az ünnepi koncerten, ahol a kicsinyek játéka nyitotta meg a gyerekkórusok sorát. Később kedves hagyománnyá vált a legkisebbek külön köszöntője. Születésnapja reggelén a köröndre néző ablaka alá álltunk százötven-kétszáz óvodással és felcsendült az ének , írja Forrai Katalin a 94-es Kodály-emlékkönyvben.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

Nincs illőbb és alkalmasabb hely Forrai Katalin (1926-2004) emlékének megidézésére, mint egy óvodai csoport: a világszerte ismert és elismert zenepedagógus - mindazoknak, akik találkozhattak vele, Kati néni - több mint ötven éven át foglalkozott óvodás korú gyerekekkel, miközben a legkülönbözőbb egyetemeken tartott kurzusokat. Neve összeforrt a kisgyermekkori zenei nevelés ügyével, szoros összefüggésben az óvodás korra lefordított Kodály-módszerrel. Világszerte ismert, több nyelven megjelent munkája a Zene az óvodában című módszertani útmutató és dalgyűjtemény, valamint a Kodály-koncepció hazai gyakorlatát bemutató videó-sorozat. A Zenei Nevelés Nemzetközi Társaság (ISME: International Society of Music Education) az ő kezdeményezésére és vezetésével alakította meg a Kisgyermekkori Zenei Nevelés Szekcióját (Early Childhood Commission). Gazdag szakkönyv- és dokumentum-gyűjteményét a Kodály Intézet Zenepedagógiai Archívumában őrzik.

Hogy a 20. század második felének sokféle zenepedagógiai dokumentumát tartalmazó gyűjtemény az érdeklődő szakemberek és zenepedagógusok számára hozzáférhetővé, kutathatóvá vált, éppen a nyílt, gyermeki mosolyú amerikai zeneprofesszor, Elizabeth Moll érdeme: az elmúlt néhány évben ő dolgozta fel a hagyatékot. Most - egyébként már nem először - éppen az utolsó simítások elvégzése érdekében jött el Táplánszentkeresztre. Ajándékot is hozott: hét régi MTI-fotót, amelyeket a 60-as évek végén ő maga vásárolt meg, hogy Amerikában kiállítást rendezhessen - a Kodály nyomdokain haladó Forrai Katalin munkásságát bemutatandó.

A fénylő fekete-fehér felvételek mosolyok, gesztusok által fednek fel valamit Forrai Katalin titkából : szakmai felkészültség, elmélet és gyakorlat összhangja, minőségérzék, rátermettség - és vonzó, derűs, a másikhoz odafordulni képes személyiség. Katalin és Elizabeth találgatják, melyik fotó pontosan hol készülhetett. Az egyik például minden bizonnyal a budapesti Csobánc utcai óvodában - Katalin azt mondja, édesanyja kifejezetten Kodály Zoltán tanácsára választotta ezt a nyolcadik kerületi óvodát -, a másik Kodály születésnapján. Tizenöt éven át köszöntöttük őt óvodásokkal a születésnapján. Eleinte csak a Zeneakadémián, az ünnepi koncerten, ahol a kicsinyek játéka nyitotta meg a gyerekkórusok sorát. Később kedves hagyománnyá vált a legkisebbek külön köszöntője. Születésnapja reggelén a köröndre néző ablaka alá álltunk százötven-kétszáz óvodással és felcsendült az ének , írja Forrai Katalin a 94-es Kodály-emlékkönyvben.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

Hogy a 20. század második felének sokféle zenepedagógiai dokumentumát tartalmazó gyűjtemény az érdeklődő szakemberek és zenepedagógusok számára hozzáférhetővé, kutathatóvá vált, éppen a nyílt, gyermeki mosolyú amerikai zeneprofesszor, Elizabeth Moll érdeme: az elmúlt néhány évben ő dolgozta fel a hagyatékot. Most - egyébként már nem először - éppen az utolsó simítások elvégzése érdekében jött el Táplánszentkeresztre. Ajándékot is hozott: hét régi MTI-fotót, amelyeket a 60-as évek végén ő maga vásárolt meg, hogy Amerikában kiállítást rendezhessen - a Kodály nyomdokain haladó Forrai Katalin munkásságát bemutatandó.

A fénylő fekete-fehér felvételek mosolyok, gesztusok által fednek fel valamit Forrai Katalin titkából : szakmai felkészültség, elmélet és gyakorlat összhangja, minőségérzék, rátermettség - és vonzó, derűs, a másikhoz odafordulni képes személyiség. Katalin és Elizabeth találgatják, melyik fotó pontosan hol készülhetett. Az egyik például minden bizonnyal a budapesti Csobánc utcai óvodában - Katalin azt mondja, édesanyja kifejezetten Kodály Zoltán tanácsára választotta ezt a nyolcadik kerületi óvodát -, a másik Kodály születésnapján. Tizenöt éven át köszöntöttük őt óvodásokkal a születésnapján. Eleinte csak a Zeneakadémián, az ünnepi koncerten, ahol a kicsinyek játéka nyitotta meg a gyerekkórusok sorát. Később kedves hagyománnyá vált a legkisebbek külön köszöntője. Születésnapja reggelén a köröndre néző ablaka alá álltunk százötven-kétszáz óvodással és felcsendült az ének , írja Forrai Katalin a 94-es Kodály-emlékkönyvben.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

Hogy a 20. század második felének sokféle zenepedagógiai dokumentumát tartalmazó gyűjtemény az érdeklődő szakemberek és zenepedagógusok számára hozzáférhetővé, kutathatóvá vált, éppen a nyílt, gyermeki mosolyú amerikai zeneprofesszor, Elizabeth Moll érdeme: az elmúlt néhány évben ő dolgozta fel a hagyatékot. Most - egyébként már nem először - éppen az utolsó simítások elvégzése érdekében jött el Táplánszentkeresztre. Ajándékot is hozott: hét régi MTI-fotót, amelyeket a 60-as évek végén ő maga vásárolt meg, hogy Amerikában kiállítást rendezhessen - a Kodály nyomdokain haladó Forrai Katalin munkásságát bemutatandó.

A fénylő fekete-fehér felvételek mosolyok, gesztusok által fednek fel valamit Forrai Katalin titkából : szakmai felkészültség, elmélet és gyakorlat összhangja, minőségérzék, rátermettség - és vonzó, derűs, a másikhoz odafordulni képes személyiség. Katalin és Elizabeth találgatják, melyik fotó pontosan hol készülhetett. Az egyik például minden bizonnyal a budapesti Csobánc utcai óvodában - Katalin azt mondja, édesanyja kifejezetten Kodály Zoltán tanácsára választotta ezt a nyolcadik kerületi óvodát -, a másik Kodály születésnapján. Tizenöt éven át köszöntöttük őt óvodásokkal a születésnapján. Eleinte csak a Zeneakadémián, az ünnepi koncerten, ahol a kicsinyek játéka nyitotta meg a gyerekkórusok sorát. Később kedves hagyománnyá vált a legkisebbek külön köszöntője. Születésnapja reggelén a köröndre néző ablaka alá álltunk százötven-kétszáz óvodással és felcsendült az ének , írja Forrai Katalin a 94-es Kodály-emlékkönyvben.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

A fénylő fekete-fehér felvételek mosolyok, gesztusok által fednek fel valamit Forrai Katalin titkából : szakmai felkészültség, elmélet és gyakorlat összhangja, minőségérzék, rátermettség - és vonzó, derűs, a másikhoz odafordulni képes személyiség. Katalin és Elizabeth találgatják, melyik fotó pontosan hol készülhetett. Az egyik például minden bizonnyal a budapesti Csobánc utcai óvodában - Katalin azt mondja, édesanyja kifejezetten Kodály Zoltán tanácsára választotta ezt a nyolcadik kerületi óvodát -, a másik Kodály születésnapján. Tizenöt éven át köszöntöttük őt óvodásokkal a születésnapján. Eleinte csak a Zeneakadémián, az ünnepi koncerten, ahol a kicsinyek játéka nyitotta meg a gyerekkórusok sorát. Később kedves hagyománnyá vált a legkisebbek külön köszöntője. Születésnapja reggelén a köröndre néző ablaka alá álltunk százötven-kétszáz óvodással és felcsendült az ének , írja Forrai Katalin a 94-es Kodály-emlékkönyvben.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

A fénylő fekete-fehér felvételek mosolyok, gesztusok által fednek fel valamit Forrai Katalin titkából : szakmai felkészültség, elmélet és gyakorlat összhangja, minőségérzék, rátermettség - és vonzó, derűs, a másikhoz odafordulni képes személyiség. Katalin és Elizabeth találgatják, melyik fotó pontosan hol készülhetett. Az egyik például minden bizonnyal a budapesti Csobánc utcai óvodában - Katalin azt mondja, édesanyja kifejezetten Kodály Zoltán tanácsára választotta ezt a nyolcadik kerületi óvodát -, a másik Kodály születésnapján. Tizenöt éven át köszöntöttük őt óvodásokkal a születésnapján. Eleinte csak a Zeneakadémián, az ünnepi koncerten, ahol a kicsinyek játéka nyitotta meg a gyerekkórusok sorát. Később kedves hagyománnyá vált a legkisebbek külön köszöntője. Születésnapja reggelén a köröndre néző ablaka alá álltunk százötven-kétszáz óvodással és felcsendült az ének , írja Forrai Katalin a 94-es Kodály-emlékkönyvben.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

Újabb kincsekkel gazdagodott tehát a Forrai-múzeum, amely pont olyan lett, mint amilyennek Edit megálmodta: Emberközeli, mint Kati néni volt. Tanított, énekeltem vele. Életreszóló, meghatározó élmények ezek.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

Hogy egy-egy jelentős személyiséggel való találkozás fenekestül fölforgathatja az ember életét, arra Elizabeth Moll pályafutása a legszebb példa. 1967-ben elnyert egy kéthetes nyári ösztöndíjat a Stanford Egyetemen. A kurzusra Kodályt várták - de ő már nem érkezhetett meg. Szőnyi Erzsébet jött helyette, ő tanított engem. Nem ebédeltem, csak gyakoroltam. A tanítványává fogadott, és megkérdezte, ha volna rá lehetőségem, szívesen tanulnék-e Magyarországon. Az utazáshoz sikerült támogatót találnom, így aztán 1967. októberében megérkeztem Budapestre, a Zeneakadémiára. Katalin azt mondja, Elizabeth volt az első amerikai diák, aki a háború után diákvízummal utazott Magyarországra. Hamar megérkezett a meghívás Vikáréktól is: Az első látogatás olyan volt nekem, mint a friss levegő. Attól fogva két évig minden szombatot ott töltöttem. Katalin mosolyogva megjegyzi: Testvérekként szeretjük egymást. Megnyugtató, hogy sosem kell magyarázkodni: Betsy azonnal tudja, miről beszélek.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

A személyes tárgyakat - itt minden: az íróasztalról való szárított virág, a gyertya, de még a gombostűvel teleszórt kerámiatálka is eredeti - a család bocsátotta a múzeum rendelkezésére; a Forrai Katalin népes bagoly-gyűjteményéből való madarakkal együtt. Valahogy érezték, hogy jó helyen lesznek itt. Edit gyorsan hozzáfűzi a fontos vasi szálat : Forrai Katalin férje, Vikár László - neves népzenekutató, az MTA doktora - Szombathelyen született. A Forrai Katalin emlékére külön berendezett, tényleg elmélkedésre való kis szentélyben kapott helyet az a kézzel írt levél, amelyet Vikár László személyesen Padosné Editnek címzett - köszönetképpen.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.

A Forrai-múzeum bejelentkezéssel látogatható. De ha pl. a vonaton váratlanul mondogatni kezdjük, hogy megy a vonat, fut a vonat: zúgó robogás , akkor is Forrai Katalin - és Kodály meg Weöres - örökségét működtetjük. Olyan, mint a szívdobogás.