Hétvége

2011.11.27. 03:25

Szerelem és rókakomaság

Hogyan tudjuk szeretni egymást? Mi a szerelem? Hogy lehet felemelő a szeretkezés a natúr szexen túl? Müller Péter író legutóbbi telt házas szombathelyi estjét az Agora-Savaria Moziban tartotta.

Müller Péter sokat szerepel, szavait isszák az emberek. Kibeszéli a legbensőbb dolgainkat. Kérdezni is lehet, és az író összetett, árnyalt válaszokat ad. Például: Miről gondoljuk azt, hogy szerelem?

Manapság a közhelyes gondolkodás a szerelmet a szeretkezéssel azonosítja, amely arra törekszik, hogy legyél az enyém . Másfelől a testi szerelem egy nagy trükk, hogy szaporodjunk.

A szerelem csak két emberre vonatkozik. Az angolban egy szó van: love. Mi az árnyalatokat is kifejezzük: a szer szóból kiindulva. A magyar nyelv talált egy szót arra a platóni történetre, hogy valaha egy test voltunk, szétváltunk, és a levált másikat keressük. A Biblia azt írja, nem jó az embernek egyedül . A nő kivált a férfiból. A szerelem nevű izzásban csak te vagy meg én, a belőlem kivált másikat keresem. Visszaöleljük egymást az Édenkertbe.

Régen az utódok miatt házasodtak az emberek. Nagy forradalom volt az emberiség életében, amikor azt mondták: kövesd a szíved vágyát. Házasodj szerelemből. Erről szól a Hegedűs a háztetőn. Egy zsidó közösségben játszódik, ahol évezredes tradíció, hogy a szülők keresik a gyerekeik párját. A szülők megállapodnak egymás között, és a gyerekek gyakorlatilag idegenként házasodnak. Tevje, a tejesember azzal találja magát szembe, hogy a három lánya beleszeret három akárkibe, és nem akarnak hozzámenni az apjuk által jelöltekhez. Meghasad egy több ezer éves hagyomány, és a szív parancsa uralja az embert. Szeretsz engem? - kérdezi Tevje a feleségét. A felesége azt mondja, persze, szültem neked három gyereket. De Tevje nem ezt kérdezi. Nem tud magyarul. Ha tudna, azt kérdezné: Voltál belém szerelmes valaha? Föltehető, hogy a felesége soha nem érezte azt Tevje iránt, amit mi szerelemnek nevezünk. Mélységesen, alázatosan és csodálatosan szerette a férjét mindig, de nem volt bele szerelmes. Mégis: a gyerekeik, akik szívből házasodnak, Tevje boldogságát nem fogják elérni.

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot átváltani - mondta Müller Péter. Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és nagyon nézett . Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele. Nem ismersz meg? - kérdezte a nő. Zavarban volt, nem, nem ismerte meg. Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

Manapság a közhelyes gondolkodás a szerelmet a szeretkezéssel azonosítja, amely arra törekszik, hogy legyél az enyém . Másfelől a testi szerelem egy nagy trükk, hogy szaporodjunk.

A szerelem csak két emberre vonatkozik. Az angolban egy szó van: love. Mi az árnyalatokat is kifejezzük: a szer szóból kiindulva. A magyar nyelv talált egy szót arra a platóni történetre, hogy valaha egy test voltunk, szétváltunk, és a levált másikat keressük. A Biblia azt írja, nem jó az embernek egyedül . A nő kivált a férfiból. A szerelem nevű izzásban csak te vagy meg én, a belőlem kivált másikat keresem. Visszaöleljük egymást az Édenkertbe.

Régen az utódok miatt házasodtak az emberek. Nagy forradalom volt az emberiség életében, amikor azt mondták: kövesd a szíved vágyát. Házasodj szerelemből. Erről szól a Hegedűs a háztetőn. Egy zsidó közösségben játszódik, ahol évezredes tradíció, hogy a szülők keresik a gyerekeik párját. A szülők megállapodnak egymás között, és a gyerekek gyakorlatilag idegenként házasodnak. Tevje, a tejesember azzal találja magát szembe, hogy a három lánya beleszeret három akárkibe, és nem akarnak hozzámenni az apjuk által jelöltekhez. Meghasad egy több ezer éves hagyomány, és a szív parancsa uralja az embert. Szeretsz engem? - kérdezi Tevje a feleségét. A felesége azt mondja, persze, szültem neked három gyereket. De Tevje nem ezt kérdezi. Nem tud magyarul. Ha tudna, azt kérdezné: Voltál belém szerelmes valaha? Föltehető, hogy a felesége soha nem érezte azt Tevje iránt, amit mi szerelemnek nevezünk. Mélységesen, alázatosan és csodálatosan szerette a férjét mindig, de nem volt bele szerelmes. Mégis: a gyerekeik, akik szívből házasodnak, Tevje boldogságát nem fogják elérni.

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot átváltani - mondta Müller Péter. Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és nagyon nézett . Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele. Nem ismersz meg? - kérdezte a nő. Zavarban volt, nem, nem ismerte meg. Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

Manapság a közhelyes gondolkodás a szerelmet a szeretkezéssel azonosítja, amely arra törekszik, hogy legyél az enyém . Másfelől a testi szerelem egy nagy trükk, hogy szaporodjunk.

A szerelem csak két emberre vonatkozik. Az angolban egy szó van: love. Mi az árnyalatokat is kifejezzük: a szer szóból kiindulva. A magyar nyelv talált egy szót arra a platóni történetre, hogy valaha egy test voltunk, szétváltunk, és a levált másikat keressük. A Biblia azt írja, nem jó az embernek egyedül . A nő kivált a férfiból. A szerelem nevű izzásban csak te vagy meg én, a belőlem kivált másikat keresem. Visszaöleljük egymást az Édenkertbe.

Régen az utódok miatt házasodtak az emberek. Nagy forradalom volt az emberiség életében, amikor azt mondták: kövesd a szíved vágyát. Házasodj szerelemből. Erről szól a Hegedűs a háztetőn. Egy zsidó közösségben játszódik, ahol évezredes tradíció, hogy a szülők keresik a gyerekeik párját. A szülők megállapodnak egymás között, és a gyerekek gyakorlatilag idegenként házasodnak. Tevje, a tejesember azzal találja magát szembe, hogy a három lánya beleszeret három akárkibe, és nem akarnak hozzámenni az apjuk által jelöltekhez. Meghasad egy több ezer éves hagyomány, és a szív parancsa uralja az embert. Szeretsz engem? - kérdezi Tevje a feleségét. A felesége azt mondja, persze, szültem neked három gyereket. De Tevje nem ezt kérdezi. Nem tud magyarul. Ha tudna, azt kérdezné: Voltál belém szerelmes valaha? Föltehető, hogy a felesége soha nem érezte azt Tevje iránt, amit mi szerelemnek nevezünk. Mélységesen, alázatosan és csodálatosan szerette a férjét mindig, de nem volt bele szerelmes. Mégis: a gyerekeik, akik szívből házasodnak, Tevje boldogságát nem fogják elérni.

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot átváltani - mondta Müller Péter. Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és nagyon nézett . Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele. Nem ismersz meg? - kérdezte a nő. Zavarban volt, nem, nem ismerte meg. Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

A szerelem csak két emberre vonatkozik. Az angolban egy szó van: love. Mi az árnyalatokat is kifejezzük: a szer szóból kiindulva. A magyar nyelv talált egy szót arra a platóni történetre, hogy valaha egy test voltunk, szétváltunk, és a levált másikat keressük. A Biblia azt írja, nem jó az embernek egyedül . A nő kivált a férfiból. A szerelem nevű izzásban csak te vagy meg én, a belőlem kivált másikat keresem. Visszaöleljük egymást az Édenkertbe.

Régen az utódok miatt házasodtak az emberek. Nagy forradalom volt az emberiség életében, amikor azt mondták: kövesd a szíved vágyát. Házasodj szerelemből. Erről szól a Hegedűs a háztetőn. Egy zsidó közösségben játszódik, ahol évezredes tradíció, hogy a szülők keresik a gyerekeik párját. A szülők megállapodnak egymás között, és a gyerekek gyakorlatilag idegenként házasodnak. Tevje, a tejesember azzal találja magát szembe, hogy a három lánya beleszeret három akárkibe, és nem akarnak hozzámenni az apjuk által jelöltekhez. Meghasad egy több ezer éves hagyomány, és a szív parancsa uralja az embert. Szeretsz engem? - kérdezi Tevje a feleségét. A felesége azt mondja, persze, szültem neked három gyereket. De Tevje nem ezt kérdezi. Nem tud magyarul. Ha tudna, azt kérdezné: Voltál belém szerelmes valaha? Föltehető, hogy a felesége soha nem érezte azt Tevje iránt, amit mi szerelemnek nevezünk. Mélységesen, alázatosan és csodálatosan szerette a férjét mindig, de nem volt bele szerelmes. Mégis: a gyerekeik, akik szívből házasodnak, Tevje boldogságát nem fogják elérni.

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot átváltani - mondta Müller Péter. Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és nagyon nézett . Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele. Nem ismersz meg? - kérdezte a nő. Zavarban volt, nem, nem ismerte meg. Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

A szerelem csak két emberre vonatkozik. Az angolban egy szó van: love. Mi az árnyalatokat is kifejezzük: a szer szóból kiindulva. A magyar nyelv talált egy szót arra a platóni történetre, hogy valaha egy test voltunk, szétváltunk, és a levált másikat keressük. A Biblia azt írja, nem jó az embernek egyedül . A nő kivált a férfiból. A szerelem nevű izzásban csak te vagy meg én, a belőlem kivált másikat keresem. Visszaöleljük egymást az Édenkertbe.

Régen az utódok miatt házasodtak az emberek. Nagy forradalom volt az emberiség életében, amikor azt mondták: kövesd a szíved vágyát. Házasodj szerelemből. Erről szól a Hegedűs a háztetőn. Egy zsidó közösségben játszódik, ahol évezredes tradíció, hogy a szülők keresik a gyerekeik párját. A szülők megállapodnak egymás között, és a gyerekek gyakorlatilag idegenként házasodnak. Tevje, a tejesember azzal találja magát szembe, hogy a három lánya beleszeret három akárkibe, és nem akarnak hozzámenni az apjuk által jelöltekhez. Meghasad egy több ezer éves hagyomány, és a szív parancsa uralja az embert. Szeretsz engem? - kérdezi Tevje a feleségét. A felesége azt mondja, persze, szültem neked három gyereket. De Tevje nem ezt kérdezi. Nem tud magyarul. Ha tudna, azt kérdezné: Voltál belém szerelmes valaha? Föltehető, hogy a felesége soha nem érezte azt Tevje iránt, amit mi szerelemnek nevezünk. Mélységesen, alázatosan és csodálatosan szerette a férjét mindig, de nem volt bele szerelmes. Mégis: a gyerekeik, akik szívből házasodnak, Tevje boldogságát nem fogják elérni.

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot átváltani - mondta Müller Péter. Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és nagyon nézett . Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele. Nem ismersz meg? - kérdezte a nő. Zavarban volt, nem, nem ismerte meg. Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

Régen az utódok miatt házasodtak az emberek. Nagy forradalom volt az emberiség életében, amikor azt mondták: kövesd a szíved vágyát. Házasodj szerelemből. Erről szól a Hegedűs a háztetőn. Egy zsidó közösségben játszódik, ahol évezredes tradíció, hogy a szülők keresik a gyerekeik párját. A szülők megállapodnak egymás között, és a gyerekek gyakorlatilag idegenként házasodnak. Tevje, a tejesember azzal találja magát szembe, hogy a három lánya beleszeret három akárkibe, és nem akarnak hozzámenni az apjuk által jelöltekhez. Meghasad egy több ezer éves hagyomány, és a szív parancsa uralja az embert. Szeretsz engem? - kérdezi Tevje a feleségét. A felesége azt mondja, persze, szültem neked három gyereket. De Tevje nem ezt kérdezi. Nem tud magyarul. Ha tudna, azt kérdezné: Voltál belém szerelmes valaha? Föltehető, hogy a felesége soha nem érezte azt Tevje iránt, amit mi szerelemnek nevezünk. Mélységesen, alázatosan és csodálatosan szerette a férjét mindig, de nem volt bele szerelmes. Mégis: a gyerekeik, akik szívből házasodnak, Tevje boldogságát nem fogják elérni.

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot átváltani - mondta Müller Péter. Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és nagyon nézett . Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele. Nem ismersz meg? - kérdezte a nő. Zavarban volt, nem, nem ismerte meg. Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

Régen az utódok miatt házasodtak az emberek. Nagy forradalom volt az emberiség életében, amikor azt mondták: kövesd a szíved vágyát. Házasodj szerelemből. Erről szól a Hegedűs a háztetőn. Egy zsidó közösségben játszódik, ahol évezredes tradíció, hogy a szülők keresik a gyerekeik párját. A szülők megállapodnak egymás között, és a gyerekek gyakorlatilag idegenként házasodnak. Tevje, a tejesember azzal találja magát szembe, hogy a három lánya beleszeret három akárkibe, és nem akarnak hozzámenni az apjuk által jelöltekhez. Meghasad egy több ezer éves hagyomány, és a szív parancsa uralja az embert. Szeretsz engem? - kérdezi Tevje a feleségét. A felesége azt mondja, persze, szültem neked három gyereket. De Tevje nem ezt kérdezi. Nem tud magyarul. Ha tudna, azt kérdezné: Voltál belém szerelmes valaha? Föltehető, hogy a felesége soha nem érezte azt Tevje iránt, amit mi szerelemnek nevezünk. Mélységesen, alázatosan és csodálatosan szerette a férjét mindig, de nem volt bele szerelmes. Mégis: a gyerekeik, akik szívből házasodnak, Tevje boldogságát nem fogják elérni.

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot átváltani - mondta Müller Péter. Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és nagyon nézett . Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele. Nem ismersz meg? - kérdezte a nő. Zavarban volt, nem, nem ismerte meg. Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot átváltani - mondta Müller Péter. Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és nagyon nézett . Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele. Nem ismersz meg? - kérdezte a nő. Zavarban volt, nem, nem ismerte meg. Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

- Már nincs benne a darabban, csak továbbgondoltam az életüket: zűrös, boldogtalan életet élnek. A láng elemészti őket. Mi történik a szerelemmel? Nehéz a dolgot átváltani - mondta Müller Péter. Személyes történetet hozott, miként emlékszik az ember a szerelmeire. Elmesélte, mint jött vele szembe egy nő a Madách színházban, és nagyon nézett . Gondolta, dedikáláson találkozhatott vele. Nem ismersz meg? - kérdezte a nő. Zavarban volt, nem, nem ismerte meg. Miattad hagytam el a férjemet. Miattad nem szültem gyereket.

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

- És nekem fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Valami halványan felderengett: talán egy házibuliban? De hiszen ott olyan sokan voltak... Talán volt is köztünk valami, de én már nem emlékszem. Benne meg ilyen hatalmas hullámokat vetett a mi történetünk .

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

- Soha nem öleltem meg egy nőt úgy, hogy nem voltam bele szerelmes. Akár úgy, hogy belelovaltam magamat. És ez a legravaszabb rókakomaság. Úgy nem szabad megölelni valakit, hogy nem adom oda a lelkemet - akár csak három napra.

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdöglesz! , mentem. Már majdnem odaértem, amikor lelőttek. Hat golyót kaptam. Átestem egy halálélményen. Belementem a halálba, hogy lássam Őt. A feleségem lett. Ma is vár engem, pedig már 75 éves vagyok...

A szerelem vallásos élmény a szó metafizikai értelmében. A férfi vissza akarja ölelni magába a nőt, bele akar bújni, a nő magában akarja tartani, hogy megint egyek lehessenek. Az Isten-ember viszonylat egyik legmagasabb pillanata a szerelmi érzület: a Csak Te! érzés, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintézni. Amikor a kettő eggyé olvad, az nem egy langyos érzés, hanem felfokozott összecsapás. A szeretkezés szakrális dolog, amikor nem tudjuk, hol kezdődik a lélek és hol végződik a test. A testi ölelés nem csak azért van, hogy gyerek szülessen, hanem mert két test kívánja egymást - ha kívánja -, és eggyé akar lenni. Hogyan kell a szeretkezést szakrálissá tenni? Ez az Isten-keresés egy útja lehet. Ne azt mondd, hogy gyereket akarok tőled , hanem azt, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek...

Sokszor lehet szeretni egy jó szóval, amit megfelelő időben mondunk ki. Tudunk szeretni lélekkel is. A lelkünk állandó adásban és vételben van. Sugárzik. Vagy árad, vagy nem. Ha az adó-vevő nem működik, nincs sugárzás, és a legokosabb párkapcsolati tanács sem segít. Ha szereted, minden megoldódik.

A szeretet testi szinten: úgy lehet megszelidíteni valakit, ha megsimogatom. Nem agitálom, nem térítem, nem mondogatok neki. Az érintésemmel harmonizálom. Az érintés gyógyíthat is - mérhetetlen jóság, nagy erő és hit kell hozzá -, átharmonizálhatom a diszharmonikus embert érintéssel, öleléssel, csókkal. Ezek szent dolgok - mondta Müller Péter.

Egy zaklatott lelkű, boldogtalan férfit meg lehet nyugtatni, meg lehet váltani egy öleléssel. Egy hosszú házasságban nem csak a kívánás okán adja oda magát az ember, hanem jóságból. Egy ölelés többet ér, mint egy terápia. A test épp olyan csoda, mint a lélek. A mi vallási hagyományunk szétválasztja a testet és a lelket. A testi szerelmet elválasztja a szeretettől. Sőt: sokáig bűn is volt. Mi maradt mára? Csak a test, a kifosztott, öncélú nemiség. Aki az élet örömeit csak a testi szinten keresi, alig-alig képes magasabb szinten szeretni. A férfiak zöme már fiatalon át van erotizálva, nem tud a szerelem lelki, szellemi rétegeiről, csak a testiről, a csoda e leesett formájáról. Nem tudja, hogy ugyanaz fölfelé milyen jó lenne...

A szerelemben szeretnénk a szeretkezést az égi szférában tartani. Lényeges, hogy utána az ember mit él meg. Megerősödik valami vagy meggyengül. Az ember a legodaadottabb pillanatában is tudja, ha valami nem történt meg. Van egy átsuhanó pillanat, mikor az örömön, a kielégülésen túl észlelem, hogy megtörtént-e a csoda. Van egy átfutó szomorúság vagy hála-érzés. Beteljesedés van-e vagy az: Na, majd legközelebb! Van egy átsuhanó pillanat, amikor észlelem, megtörtént-e a csoda

Az igazán nagy, halálos szerelemre Shakespeare Rómeó és Júliája a példa. A szerelem felkavaró, komoly tudatváltozást előidéző élmény. Szerelem és halál összefügg.

- 1956 novemberében azért indultam el a golyózáporban, és mentem két napot a városon át életveszélyben, mert szerelmes voltam. Nem harcoltam, nem voltam forradalmár, soha nem politizáltam. Hiába térdelt le elém anyám, hiába fogott a nagyanyám, hiába mondták: Megölnek! Megdögle

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!