73 évesen is dolgozik

- Fiatal koromban nem készültem borásznak, mivel az ötvenes években a szőlészet-borászat még nem tudott olyan perspektívát nyújtani a térségben élő családok számára mint ma - mondja a 73 éves Hermann Krutzler. - Ugyan szinte minden családnak volt egy kis pincéje, szőlője, de csak maguknak termelgettek Akkor a mezőgazdaságből éltek az itteni emberek.

A Krutzler családnak az ötvenes években még fél hektár szőlője, tizenkét hektár földje, s tizenöt szarvasmarhája volt. 1958-ban vették az első traktort, addig lovakkal művelték a földet. Aztán elkezdtek szőlőterületeket vásárolni. 1968-ra megduplázták az eredeti területet, megépítették a jelenlegi pince első részét, amelyben egy buschenschankot is kialakítottak. Ez tovább növelte a vendégkört, s generálta a további fejlesztéseket. Ezzel párhuzamosan azonban nem hanyagolták el a mezőgazdasági részt sem. Miután a lovakat gépek váltották fel, ezeket a területeket is megduplázták. Nagy tehénistállót építettek, amelyben huszonöt szarvasmarhának volt hely. Mellette belevágtak a disznótartásba is.

Ahogy növekedett a szőlőterület, úgy bővítették a pincét is. 2001-ben építették a pincéhez az új csarnokrészt, s ettől kezdve már teljes egészében csak a szőlővel és a borkészítéssel foglalkoztak. Ekkorra alakult ki a Dél-Burgenlandban nagynak számító jelenlegi, 11 hektáros birtoknagyság. A disznókat eladták, s a szántókat is bérbe adták. Közben Hermann Krutzler tíz évig a település polgármestere volt, ami külön elfoglaltságot jelentett, így ebben az időszakban a szőlőben szinte minden a fiára, Reinholdra maradt. A másik fia, Erich is borász lett. Az ő révén sikerült jó kapcsolatokat kialakítaniuk a bécsi éttermekkel. A szakmai munkába Erich is besegített, majd tíz évig Szlovéniában dolgozott különböző pincészeteknél. Most saját borászatát irányítja Észak-Ausztriában, Wachauban.

Hermann Krutzler mezőgazdasági iskolát végezett, külön kurzusokon ismerkedett meg a szőlőtermesztés alapjaival. Számos országban járt tanulmányúton. Megfordult például Franciaországban, Olaszországban, de Magyarországon is. Villányba többször is ellátogatott. Mindig kíváncsi volt arra, mások hogyan csinálják. Ezen túlmenően folyamatosan tanulmányozza a szakirodalmat. Nagy segítséget jelentett számukra az is, hogy három évig náluk dolgozott egy francia szakember, aki a francia gyakorlatot ismertette meg velük.

A borász büszke arra, hogy a térségben meghatározó kékfrankosból készült zászlósboruk, a Perwolff több évjárata elnyerte a legjobb osztrák vörösbor címet. Egy alkalommal a Weingut Krutzler Ausztriában Az év pincészete címet is elnyerte. Most pedig a burgenlandi bor Oscar-díjával, az Arany Szőlő díjjal ismerték el munkásságát. Úgy véli, az adottságok alapján a magyar oldalon dolgozó borászok is érhetnének el nagy sikereket. Ám ehhez sok mindenen változtatni kellene. Azt például elfogadhatatlannak tartja, hogy egyesek műanyag palackban értékesítik a boraikat.

A magyar fiataloknál nem látja azt az elhivatottságot, amely ehhez a munkához szükséges lenne. Az anyagiak hiányoznak, vagy nem látnak benne fantáziát? Nem tudja. Hiszen a dűlők a magyar oldalon ugyanolyan jó minőségűek, mint Ausztriában. A természeti adottságok sem térnek el, ezek alapján úgy gondolja, hogy a megfelelő hozzáállás hiányzik. Pedig ők szívesen segítenek a magyar termelőknek.

A borászat elöregedése azonban nem csak Magyarországon jellemző. Ugyan Deutsch Schützenben van öt-hat fiatal, aki átveszi az idősebbektől a stafétabotot, de vannak problémák. Eisenbergben azonban már nincsenek a fiatalok. Ezért van az, hogy például a welgersdorfi Uwe Schiefer bérel ott szőlőket, és készít nagyon jó borokat. De vettek, illetve bérelnek itt területeket már Deutsch Schützen-i borászatok is. Eisenbergben is nagyon hiányzik az utánpótlás.

A 73 esztendős Hermann Krutzler ma is aktívan részt vesz a munkában. Egy borász sosem tud nyugdíjba menni, mondja. Hiszen még akkor is dolgozik, amikor iszik. Úgy véli, más lehetne a helyzet, ha egy nagyvárosban lakna, de mit is tudna csinálni Deutsch Schützenben szőlő és a pince nélkül?