A szép dolgok emelnek fel a mindennapokból

1988-ban vettek a férjével, Tóth Csaba festőművésszel a faluban egy kis meseházat, egy évvel azután, hogy Varga Bernadett végzett az Iparművészeti Főiskolán, és megszületett az első gyermek, Kata, aki ma már 23 éves.

- Annyi pénzünk sose volt, hogy egyszerre tegyük rendbe a házat, így részletekben tettük. Mint a fecskék, mindig raktunk hozzá egy kicsit. Hozzáépíttettük a tornácot, most fedtük be épp a hátsó teraszt, ott lesz a műtermünk, és akkor Ágostonnak, a nagyobbik fiunknak is lesz külön szobája. Ő 21 éves - meséli Betti.

Ülünk az ebédlőasztalnál, a Csillagfényes éjszakán című lemez szól: a Horváth Magdolna vezette Vasszécsenyi Ambrózy-Migazzi István Általános Iskola énekkarának kitűnő felvétele; bárhol lehetne az anyagból nívós koncert.

A ház különböző pontjairól előkerülnek a gyerekek, a nagyok, és a kicsik: Magdika 14, Gellért 9 éves.


- A Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában tanítok textilt, rajzot. Az ember sokat tanul a tanításból. Hat év után most újra kaptam elsősöket. Nagy meglepetés, nagy kihívás. Nagyon kell koncentrálni. Mások a mai 14-15 évesek, mint a korábbi generációk. Megszokták, hogy előttük minden gyors, ők maguk is vibrálnak, nyugtalanok. Nem tudnak nyugodtan meglenni. Muszáj feléjük nyugalmat sugározni, hogy magukba szállva tudjanak dolgozni. A hangos szó felesleges, mit sem ér, ezért azt találtam ki, hogy halkan beszélek hozzájuk. Pszt - így fegyelmezem őket. Ez jobban hat. Húsz éve tanítok, az a tapasztalatom, hogy egyre többet kell a neveléssel törődni. Amíg megyek Szombathelyre, imádkozom a gyerekekért útközben. Kérem a jóistent, hogy azt az értékrendet tudjam közvetíteni, amit kell, és úgy, ahogy kell. Hogy ki tudjam mindig találni, mi a hatásos. A jelenlétemre mindenkinek szüksége van. Teljes embert kíván a tanítás - foglalja össze Betti a legutóbbi tanítási tapasztalatait. - Fohászkodni kell, reménykedni, meg kell tudni szerettetni magamat velük, és nekem is szeretnem kell őket, elfogadni olyannak, amilyenek. Ha imádkozom értük, már feléjük irányítom a gondolataimat, már árad is feléjük a szeretem...

- Ha az ember nem találja meg a gyerekekkel a megfelelő, baráti hangot, nem tud tanárként funkcionálni. A családok gravitációja megszűnt, a mai fiatalok légüres térben vannak - fűzi hozzá Tóth Csaba. - Rutinból nem lehet tanítani, csak lelkesedésből. A szeretetalapú pedagógiát Don Bosco már száz évvel ezelőtt kitalálta. Bizalmi viszonyt kell tartani.

A tanítás mellett Bettinek ott van a család, a háztartás, a kert, az utóbbi időben nem sok ideje volt a tervezéssel foglalkozni. De azért van mit mutatni: a Sólyom című művet a padlásról hozza le Ágoston be-csomagolva - olajkép. Előkerülnek kisebb papírmetszetek: az egregyi templomról, a Hévízi tóról...

- Hiányzik a szövés, de megmagyaráztam magamnak, hogy most nem ennek van itt az ideje. Ha a harmóniára törekszem, azt bármiben meg tudom találni. A takarításban, a gyereknevelésben, az együttlétben, a tanításban. Ahogy a gyerekeink nőnek, egyre többet bízhatok majd rájuk, engedhetek magamnak majd egy kis időt az alkotásra.

Régebben több ősmagyar motívumot láttunk Bettinél, újabb képein inkább a keresztény témák jellemzőek.

- Mindig ugyanazt akarom kifejezni: a harmóniát. Nem szeretném kiemelni a világ csúfságait. Hiszek abban, hogy a szép dolgok emelnek fel a mindennapokból. A rosszra rá kell mutatni, de a jót kell hangsúlyozni. Ha az ember rászán egy évet a szövésre - körülbelül ennyi időbe kerül egy nagyobb gobelin -, akkor meggondolja milyen témát választ. Tényleg csak a legfontosabb dolgokból legyen kép.

A napba öltözött asszony című műve szerepel a névjegykártyáján is; a motívumot János apostol Jelenések könyvéből vette. Kinyitjuk a Bibliát: Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott...