Hétvége

2011.12.17. 13:35

Nélkülözés és megaláztatás a trianoni békediktátum után

Burgenland fennállásának 90. évfordulóját sokféleképpen ünnepelték meg Ausztriában. Történészeket kérdeztünk arról: hogyan jött létre Burgenland? Mi történt ott az osztrák állampolgárrá lett őslakos magyarokkal?

Némethy Mária

A puszta tények: az első világháborút lezáró békeszerződések után a Magyar Királyság területéből Ausztria 3 ezer 977 négyzetkilométert kapott 285 ezer 609 lakossal (köztük 226 ezer 751 németajkúval). Így született meg 90 évvel ezelőtt Burgenland. Neve is a magyar vármegye szóból származik, ugyanis négy - Pozsony, Moson, Sopron és Vas - vármegye területéből hozták létre, s kezdetben még „Vierburgenland” lett volna az új tartomány neve.

A három nyugati vármegye közül Vas megyét sújtotta legkeményebben a trianoni békediktátum. Területének pontosan 40 százalékát (2190 négyzetkilométert) veszítette el. Ennek nagyobb részét (1548 négyzetkilométert) Ausztriához, déli tájait a Szerb-Horvát- Szlovén-Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához parancsolták.

Vas vármegye 611 településének több mint a felét (51,7 százalékát, 316 községtet), népességének 41,99 százalékát elcsatolták. Vas vármegye össznépességének 28,9 százaléka vált osztrák állampolgárrá. 

-  Az első világháborút lezáró békeszerződések igazságtalansága volt, hogy egy velünk együtt vesztes állam, Ausztria javára területet vettek el a béketárgyalásokon Magyarországtól. Ez példátlan a világtörténelemben. Soha nem gyarapodott egyik vesztes állam a másik vesztes állam kontójára - szögezi le dr. Zsiga Tibor történész kandidátus, a korszak kitűnő ismerője, több könyv szerzője.

Ő írt először arról, hogy emiatt az igazságtalanság miatt tört ki a nyugat-magyarországi felkelés, amelynek következményeként módosult a trianoni békediktátum: Sopron és tíz vasi falu visszatérhetett Magyarországhoz.

Milyenné vált az őslakosként ott élt magyarok élete az új tartományban?

A burgenlandi magyarságról könyvet írt az ott élő dr. Somogyi László nyugalmazott középiskolai tanár. Ő tette közzé: „Az Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi terület megszállása után nélkülözés, éhínség volt a lakosság osztályrésze. A megszállás előtt e terület lakosságát Vas megye egyéb területei látták el gabonával, hússal és más egyéb élelmiszerekkel. 1920-21-ben csak 150 vagon gabona termett, ugyanakkor 450 vagonra volt szükség.”

Botlik József történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának docense nemrégiben Szombathelyen, új könyvének bemutatóján járt. A Magyar Nyugat Könyvkiadó által megjelentett 500 oldalas kötet alapos levéltári kutatásokon nyugszik.

Botlik közöl egy jelentést a korabeli viszonyokról: „A Burgenlandba települt osztrák pártok egy kérdéskörben egyenlők vagy legalább hasonlók egymáshoz: a magyar történelmi múlt ócsárlásában és a magyar nemzet iránt való gyűlölet fejlesztésében. A háború alatti gazdasági és kulturális leromlás, az összeomlást közvetlen követő időszak nyomorúságai szerintük mind a magyarok rovására estek. A magyar közigazgatás, különösen a magyar csendőrség megrágalmazásában, a magyar tanügyi és igazságügyi politika legyalázásában vetélkednek a hivatalos és félhivatalos források, hogy a napi sajtót ne is említsem.”

Botlik József ki is fejtette: 

- A megszállt területen az osztrákok mindent megtettek azért, hogy ellehetetlenítsék a magyarokat. A papokat német nyelvű misézésre kényszerítették, a magyar közalkalmazottaktól igyekeztek minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben megszabadulni.

A könyvében több példa is van erre. „Geosits Gyula soproni erdőmérnök hallgató1921 karácsonyán a téli szünetben hazautazott lakóhelyére, az akkor még osztrák uralom alatt lévő Szentpéterfa községbe. Már megérkezése napján lakásáról szuronyos osztrák csendőrök a szomszédos Minyorókerék falu őrsére vitték, ahol másfél órán át kihallgatták ... „Betyár magyar” megjegyzéssel elengedték és hazaküldték. Három nap múlva a csendőrök ismét felkeresték, átadták neki a Burgenlandból való kiutasításról szóló végzést. 48 órán belül el kellett hagynia faluját, mert soproni főiskolásként gyanús személy volt.”

A monyorókeréki Fuchs Pál tanító, a nagyszentmihályi Hetfleisch Ferenc jegyző, Schey Henrik kereskedő, és sokan mások mind Szombathelyre menekültek. „...vannak esetek, mikor egyes rendőrségi vagy katonai, sőt vasúti vezetők minden jogos indok nélkül, egyszerűen írásbelileg felszólítják a magyar alkalmazottakat, hogy Nyugat-Magyarországot bizonyos határidőn belül, legtöbb esetben 24 óra alatt hagyják el” - közli könyvében Botlik József egy Bethlen István miniszterelnöknek küldött felterjesztésből.  Az elüldözöttek között voltak pályaőrök, tolatásvezetők, postamesterek, óvónők, irodasegédek, pénztárosok is.

1921 közepétől 1922 júliusáig a hatóságok - a szerző által fellelt levéltári forrásokban közölt és összesített adatok szerint - számos őrvidéki helységből összesen 141 magyar köztisztviselőt (körjegyzőket, irodatiszteket, stb.), illetve közalkalmazottakat (orvosokat, postamestereket, vasutasokat, vámosokat, stb.), közöttük tanítók, tanárok és lelkészek tucatjait üldözték Magyarországra.

Az új uralom azt terjesztette - ez a vád még napjainkban is előbukkan az osztrák szakirodalomban és publicisztikában -, hogy az elcsatolt nyugat-magyarországi terület lakosságának nagyon alacsony volt az iskolai képzettsége. Ezzel szemben a négy magyar vármegyében jóval kisebb volt az írástudatlanok aránya, mint Ausztriában.

Botlik József úgy véli: - Az 1922 óta sokat hangoztatott mintaszerű osztrák kisebbségpolitika egyszerűen hazugság! Az 1920. december 31-én tartott népszámlálás 24 ezer 867 magyar anyanyelvű lakost jegyzett fel Burgenlandban, 2001-ben csak 4721 magyarul beszélő élt ott. 1938-1945 között a Német Birodalom a délkeleti peremvidékén élő magyarokat teljes beolvasztásra ítélte, majd 1945-ben a vörös felszabadítók pusztították őket és értékeiket. Mindez máig hatóan végzetesnek bizonyult a honfoglaló magyar gyepűőrök utódainak életére.

Dr. Somogyi László bíztató gondolata: - Burgenlandnak, mint „Ausztria részének” történetileg önállóan értelmezhető múltja nincs. Ugyanakkor a magyar örökség elismerésére az ott élők jó része sokáig nem volt hajlandó, de ma már a helyi gimnáziumokban is a terület magyar múltjáról tanítanak.



Nincs gyökér, nincsen fa (jegyzet)

„Én azt hiszem, hogy megbolondult a világ. Azt hiszem, hogy minden egykori érték, erkölcs, tradíció elveszett, vagy legalábbis elmúlóban van. Azt hiszem, hogy mára a nemzetellenes erők kitartó munkálkodása eredményeképpen a magyarság minden erkölcsi tartását elveszítette. November 27-én Felsőőrön (Oberwarton) nagyszabású ünnepi rendezvény volt. A történelmi Magyarország nyugati határvidékén ... Burgenland létrejöttének 90. évfordulóját ünnepelték. Ez önmagában nem baj, van okuk az osztrákoknak az ünneplésre. Én azt hiszem azonban, hogy ezen a napon a magyarságnak semmi oka nincs az ünneplésre. Ezzel szemben, ezen az ünnepi megemlékezésen fellépett a Savaria Szimfonikus Zenekar. Én azt hiszem, ennél megalázóbb módon nem is igen lehetett volna a magyarság lelkébe tiporni, minthogy a történelmi Magyarország területének megcsonkítása alkalmából rendezett megemlékezésen a mai Magyarország területéről származó, ráadásul területének nagy részét elveszítő Vas vármegye megyeszékhelyének zenekara ad ünnepi koncertet. Egy székely közmondás szerint: „Ha nincsen gyökér, nincsen fa.” Én azt hiszem azzal, hogy a Savaria Szimfonikus Zenekar közreműködik a történelmi Magyarország megcsonkításának emlékére tartott rendezvényen, gyökereinkből tép ki egy darabot, és hozzájárul a magyarság további erkölcsi pusztulásához.” Dr. Vadon István főorvos, a Szent Vid Hagyományőrző és Kulturális Egyesület elnöke juttatta el szerkesztőségünkbe a fenti levelet. Nem volt egyedül, többen felháborodtak a zenekar fellépésén. Kár, hogy megtörtént.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!