Húsz éve tanítják a tehetséggyanús gyerekeket

Az iskolában tegnap, a magyar kultúra napja alkalmából ünnepelték a képzőművészeti képzés húsz éves évfordulóját. A verses, zenés ünnepségen az egykori vácis növendék, Marton Zsolt alpolgármester és Horváth Lajos címzetes igazgató mondott emlékező szavakat. Az elmúlt húsz évről Vörös Líviát faggattuk, aki kezdeményezője volt, és máig elhivatott vezetője a képzőművészeti képzésnek.

- 1981-ben indult az iskola, és az igazgató úr rögtön bizalmat szavazott nekem: szakkört indíthattam. Egy év múlva már nyertünk is Zánkán.

Az egy szakkörből rövidesen kettő lett: különvált a festés/grafika és a szobrászat. Pár éven belül már két külső , városi szakkört is működtetett az intézmény. Az énekiskola és a labdarúgó képzés elindítása után immár Horváth Lajos igazgató ötlete volt, hogy próbálkozzanak meg a képzőművészettel is. A tagozat rajz speciális képzés néven indult, a Vörös Lívia és segítőtársa, Balázs Istvánné, Klári által kitalált tematikával. A diákok heti négy plusz órában tanultak rajzot, ami harmadik osztálytól grafika, szobrászat és kézművesség kiscsoportos foglalkozásokra osztódott. Ez új műhelyvezetők belépését is jelentette. A tematikát olyan jól sikerült meghatározni, hogy a pár év múlva létrehozott alapfokú művészetoktatási intézmények követelményrendszere szinte semmiben sem tért el az itt alkalmazottaktól. 2004-ben a Váci iskola is AMI lett. Ez azzal jár, hogy a szülőknek minimális térítési díjat kell fizetniük a képzésért, ami elvileg a plusz költségekre, az oktatók bérének fedezésére szolgál. A gyakorlatban az Impressziók Alapítvány nélkül már egy ceruzát sem tudnának venni. Az alapítvány azonban ügyesen pályázik, így vettek számítógépet, nyomtatót, fényképezőgépet.


A képzőművészeti osztályban már az első tanévben betelt a létszám, s azóta is minden évben megvan az átlag 25 diák. Hogy ki kerülhet be, az egy válogatón dől el.

- Rajzoltatjuk őket, de ez nem felmérés - magyarázza Vörös Lívia. - Egy öt éves gyerekről még nem lehet eldönteni, hogy tehetséges-e, legfeljebb, hogy tehetséggyanús. Azt nézzük, hogy a jelentkező kreatív legyen, jó térlátású, jól lehessen vele együtt dolgozni.

Egy időben kétszáz képzőművészetis gyerek jár a Váciba, közülük évente száz fölötti azoknak a száma, akik valamilyen nemzetközi vagy országos versenyen díjat nyernek. Általában nem célzottan készülnek a pályázatokra, hanem a tanárnő a legjobbnak ítélt és bekért rajzok közül válogat. A végzettek közül 38-an folytatták tanulmányaikat, karrierjüket képzőművészeti vonalon. De a számoknál töb-bet mond az a hitvallás, amit a tanárnő megfogalmaz.

- Ki merem mondani, hogy minden olyan gyermek több lesz, aki valamilyen művészeti képzést kap. Lehet, hogy a pénztárcája nem lesz kövérebb, de talán jobban fel tudja majd dolgozni a kudarcokat, mindig képes lesz elfoglalni magát, a semmiből is széppé tenni a környezetét. Kreatívabb lesz, érzékenyebb, nyitottabb, értékkeresőbb. Csak így érdemes élni! El kell jutni oda, hogy ne az anyagi jólét határozza meg a boldogságot.

A tanárnő, akinek a Váci az első munkahelye, szerencsésnek tartja magát, hogy mindig olyan gyerekekkel foglalkozhatott, akik számára fontos, amit tőle kapnak. Mindenkinek megadja a kellő biztatást, de ügyel is arra, hogy dicséretének értéke legyen. Az utóbbi években sikeresen szerepelnek növendékei egy vallásos tematikájú rajzpályázaton. Ennek okát így fogalmazza meg:

- Soha nem volt téma és nem is lesz a rajzórákon, hogy valaki hívő-e vagy sem. De ha tisztasággal, becsülettel, jószívűséggel találkozik az ember, az csak a javára válhat. Nem árt, ha tudják, hogy voltak követésre méltó nagy magyarok, akik közül néhányat szentnek hívnak. A gyerekek ezt a szellemiséget átérzik. Nekem mindegy, hogy valaki miben hisz, csak higgyen valamiben, ami jó.

A jubileumi kiállítást Vörös Lívia meglepetésül a képzőművészeti pályára került növendékek egykori díjnyertes rajzaiból válogatta össze. A tárlat egy hónapig látogatható.