Hétvége

2012.02.04. 17:09

Háromkerekű törpeautó: hulladék fémből tákolták össze a kasznit

Szombathelyről az embernek nem az autógyártás jut az eszébe, ám ennek ellenére az 1950-es években volt a város szívében egy műhely, ahol nem akármilyen kocsit épített Vogl Imre lakatosmester.

Kelemen Attila

Közéjük lehet sorolni Vogl Imrét is, aki szombathelyiként a háromkerekű törpeautójával írta be magát a hazai autóépítés történelemkönyvébe.

Vogl Imre 1910-ben született Szombathelyen, és egész életét abban a Thököly utcai lakásban élte le, melynek udvarán ma is megtalálható az a műhely, ahol munkájából és hobbijából adódóan ténykedett. Az épület- és géplakatos szakmával rendelkező mesterember a műhelyt édesapjától, Vogl Ernőtől vette át, aki szintén elismert szakember volt Szombathelyen épület- és műlakatosmesterként. Vogl Ernő nem csupán a helyi ipartestület, hanem a tanoncvizsga bizottság, illetve az iparoskör tagja is volt. Szaktanulmányait Budapest és Bécs nagyüzemeiben végezte, majd 1908-tól önálló mesterként húsz év alatt negyven tanoncot szabadított fel, azaz adtá át szakmai tudásának legjavát.

A villamos energiára átállított műhelyében rendszerint 4 segéd, illetve 4 tanonc dolgozott. Köztük idővel fia, Imre is beletanult a mesterségbe, aki a második világháború kitörése miatt szakmáját nem gyakorolhatta, ugyanis a besorozását és a katonai szolgálatait követően orosz hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben térhetett csak haza.

Ezt követően a Thököly utcai műhely szinte újjászületett, ahol nem akármilyen dologra vállalkozott: egy háromkerekű autó megépítésébe kezdett.

A vállalkozó kedvű autó-építőről és a mai szemmel felettébb szokatlan külsejű jármű munkálatairól fia, Vogl László mesélt:

- Abban az időben az volt a szokás, hogy minden begyűjtött fémből, illetve valamire használható alkatrészből traktort, vagy tankot akartak építeni. Apám velük ellentétben egy saját tervezésű autó építésébe kezdett az 1950-es évek elején. Az apropót talán az adhatta számára, hogy neki mindig is volt kéznél valamilyen motor, erőforrás, amit munkára lehetett bírni.

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

Ezt követően a Thököly utcai műhely szinte újjászületett, ahol nem akármilyen dologra vállalkozott: egy háromkerekű autó megépítésébe kezdett.

A vállalkozó kedvű autó-építőről és a mai szemmel felettébb szokatlan külsejű jármű munkálatairól fia, Vogl László mesélt:

- Abban az időben az volt a szokás, hogy minden begyűjtött fémből, illetve valamire használható alkatrészből traktort, vagy tankot akartak építeni. Apám velük ellentétben egy saját tervezésű autó építésébe kezdett az 1950-es évek elején. Az apropót talán az adhatta számára, hogy neki mindig is volt kéznél valamilyen motor, erőforrás, amit munkára lehetett bírni.

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

Ezt követően a Thököly utcai műhely szinte újjászületett, ahol nem akármilyen dologra vállalkozott: egy háromkerekű autó megépítésébe kezdett.

A vállalkozó kedvű autó-építőről és a mai szemmel felettébb szokatlan külsejű jármű munkálatairól fia, Vogl László mesélt:

- Abban az időben az volt a szokás, hogy minden begyűjtött fémből, illetve valamire használható alkatrészből traktort, vagy tankot akartak építeni. Apám velük ellentétben egy saját tervezésű autó építésébe kezdett az 1950-es évek elején. Az apropót talán az adhatta számára, hogy neki mindig is volt kéznél valamilyen motor, erőforrás, amit munkára lehetett bírni.

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

Ezt követően a Thököly utcai műhely szinte újjászületett, ahol nem akármilyen dologra vállalkozott: egy háromkerekű autó megépítésébe kezdett.

A vállalkozó kedvű autó-építőről és a mai szemmel felettébb szokatlan külsejű jármű munkálatairól fia, Vogl László mesélt:

- Abban az időben az volt a szokás, hogy minden begyűjtött fémből, illetve valamire használható alkatrészből traktort, vagy tankot akartak építeni. Apám velük ellentétben egy saját tervezésű autó építésébe kezdett az 1950-es évek elején. Az apropót talán az adhatta számára, hogy neki mindig is volt kéznél valamilyen motor, erőforrás, amit munkára lehetett bírni.

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

Ezt követően a Thököly utcai műhely szinte újjászületett, ahol nem akármilyen dologra vállalkozott: egy háromkerekű autó megépítésébe kezdett.

A vállalkozó kedvű autó-építőről és a mai szemmel felettébb szokatlan külsejű jármű munkálatairól fia, Vogl László mesélt:

- Abban az időben az volt a szokás, hogy minden begyűjtött fémből, illetve valamire használható alkatrészből traktort, vagy tankot akartak építeni. Apám velük ellentétben egy saját tervezésű autó építésébe kezdett az 1950-es évek elején. Az apropót talán az adhatta számára, hogy neki mindig is volt kéznél valamilyen motor, erőforrás, amit munkára lehetett bírni.

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

A vállalkozó kedvű autó-építőről és a mai szemmel felettébb szokatlan külsejű jármű munkálatairól fia, Vogl László mesélt:

- Abban az időben az volt a szokás, hogy minden begyűjtött fémből, illetve valamire használható alkatrészből traktort, vagy tankot akartak építeni. Apám velük ellentétben egy saját tervezésű autó építésébe kezdett az 1950-es évek elején. Az apropót talán az adhatta számára, hogy neki mindig is volt kéznél valamilyen motor, erőforrás, amit munkára lehetett bírni.

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

A vállalkozó kedvű autó-építőről és a mai szemmel felettébb szokatlan külsejű jármű munkálatairól fia, Vogl László mesélt:

- Abban az időben az volt a szokás, hogy minden begyűjtött fémből, illetve valamire használható alkatrészből traktort, vagy tankot akartak építeni. Apám velük ellentétben egy saját tervezésű autó építésébe kezdett az 1950-es évek elején. Az apropót talán az adhatta számára, hogy neki mindig is volt kéznél valamilyen motor, erőforrás, amit munkára lehetett bírni.

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

- Abban az időben az volt a szokás, hogy minden begyűjtött fémből, illetve valamire használható alkatrészből traktort, vagy tankot akartak építeni. Apám velük ellentétben egy saját tervezésű autó építésébe kezdett az 1950-es évek elején. Az apropót talán az adhatta számára, hogy neki mindig is volt kéznél valamilyen motor, erőforrás, amit munkára lehetett bírni.

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

- Abban az időben az volt a szokás, hogy minden begyűjtött fémből, illetve valamire használható alkatrészből traktort, vagy tankot akartak építeni. Apám velük ellentétben egy saját tervezésű autó építésébe kezdett az 1950-es évek elején. Az apropót talán az adhatta számára, hogy neki mindig is volt kéznél valamilyen motor, erőforrás, amit munkára lehetett bírni.

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

A ma nyugdíjas, ám szintén a szakmában dolgozó szakember emlékei szerint az autó farmotoros volt. Az autónak a hajtóerőt egy oldalszelepelt, alulvezérelt, vízhűtéses Blackburne-erőforrás szolgáltatta. Az autó fékrendszere madzagfékes, azaz bovdenes volt. A kasznit hulladék fémből tákolta össze, amely az autó végleges formáját adta. Az autó műszaki adataival kapcsolatban ugyan nem áll rendelkezésre értékelhető információ, ám a gumiabroncsok beszerzésének története külön említést érdemel.

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

- Történt, hogy apáméknak az MHSZ egy háztömbök körüli versenyt szervezett itt Szombathelyen, különösen a nagytemplom előtt - azzal a nem titkol céllal -, hogy a rendkívül hangosan üzemelő kocsikkal megzavarják az áhítatot. A szokatlan verseny kacskaringós útvonala a Fő teret is átszelte, és a Mátyás király utcát is magába foglalta. A futamon elinduló versenyzők vehettek csak akkoriban abroncsokat - mondhatni amolyan részvételi díjként . Vogl László azt is elárulta, hogy az 1950-es években hatan dolgoztak apja műhelyében, ám édesapja többnyire munkaideje után, valamint a szabadnapokon fordított több időt a járgány építgetésére, csinosítására. Ám ezt nem egyedül tette, ugyanis segítőkezet nyújtott barátja, Kelemen József  is, aki autóvillamossági szerelőként segédkezett az autó megépítésében.

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

Ugyan László kisgyerekként rendszerint édesapja műhelyében lábatlankodott, ám arról nem maradtak emlékei, hogy a szombathelyi építésű, háromkerekű törpeautónak mi lett a további sorsa.

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

Ha az autó nem is, de a Thököly utcai udvar és a műhely épülete ma is megtalálható, mely utoljára az 1970-es években foglalkoztatott ipari tanulókat. Vogl Imre - akinek a mechanika és a műszaki dolgok volt az élete - 2001-ben hunyt el.

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!