Hétvége

2012.04.07. 02:14

Heuréka: Apianus-levél

Olyasmi ez, mint amikor a megfelelő két drót egyszer csak összeér - és fény támad: Feiszt György azt az Apianustól való címeres levelet mutatja, amely az ingolstadti nyomdában készült. Ott, ahol a híres Lázár-térkép.

Ölbei Lívia

De kezdjük a Lázár-térképpel. A Tabula Hungariae Magyarország első fennmaradt, nyomtatott térképe, amelyet minden valószínűség szerint a magyar Lázár deák készített, magyarázza Feiszt György főlevéltáros, a vasi levéltár igazgatóhelyettese. A Lázár-térkép nem is csak azért különleges, mert ma mindössze egyetlen példánya ismeretes (ezt a példányt az Országos Levéltár őrzi), hanem elsősorban azért, mert pontosságában és részletességében (1500 települést tüntet föl!) a korabeli tudományosságnak messzemenően megfelelt; sőt, mintegy ötven évvel megelőzte Anglia első, hasonló térképének megjelenését. Éppen a részletessége és precizitása okán különlegesen fejlett nyomdai technikát igényelt a metszése-sokszorosítása is; erre pedig 1528-ban Apianus kellő technikával felszerelt ingolstadti nyomdájában volt lehetőség. Nem csoda, hogy az UNESCO 2007-ben felvette a Lázár-térképet a világ dokumentumokban őrzött örökségeinek listájára.

Apianust úgy mutatják be a lexikonok, mint sokoldalú német reneszánsz tudóst (a nevét humanista szokás szerint vette fel). Az ingolstadti egyetem matematikusaként alapította meg híressé vált nyomdáját, amely térképek kiadására specializálódott. A Bartha Lajos által szerkesztett lexikoncikkben sok más mellett Apianus csillagászati felfedezéseiről is szó esik; az elsők között javasolta például, hogy a földrajzi hosszúságokat a Holdnak az állócsillagoktól való távolsága alapján határozzák meg. (Oxfordban őrzik azt a kódexet, csillagászati térképet, amelyhez az alapos tudós még cérnát is mellékelt: a távolságok empirikus kiméréséhez.) Apianust V. Károly német-római császár udvari matematikusává nevezte ki; 1533-ban palotagrófi címet kapott.

Vagyis - és itt van a levéltári kutya elásva - ő maga is jogosulttá vált cím(er)adományozásra. A vasi levéltár persze több régi címeres levelet őriz. Hogy köztük mindezidáig miért nem szúrt szemet az Apianus kézjegyével ellátott, ráadásul az ingolstadti nyomdában készült dokumentum? Feiszt György válasza szerint azért, mert a címeres leveleket a megadományozottak szerint tartják számon, az adományozó személye másodlagos; de többnyire föl se merül, hogy a levelet nem az uralkodó adta ki. Benczik Gyula levéltárosnak - egy szerencsés, mondhatni kegyelmi pillanatban - mégis föltűnt, hogy a szépen metszett irat a híres Apianustól való. (A címerért való folyamodásnak általában egyszerű oka volt: megszabadulni az adófizetés terhétől. Lám, már akkor is...) Az viszont még mindig kérdéses, hogy miképpen került Szombathelyre az Apianus-levél. Feiszt György (egyelőre csak) sejtése szerint a megfejtés: Gothard Jenő, a neves és szenvedélyes vasi születésű csillagász, aki talán bécsi tanulmányai idején vásárolta meg a ritka dokumentumot egy régiségkereskedőnél. (Szily János is vásárolt és ajándékozott.) A Feiszt-sejtést erősíti, hogy olyan címeres levelet is őriz a levéltár, amelyet pedig Kepler Rudolf császára (ismerjük a Tragédiából) adományozott - egy Zan nevű csillagásznak. Gothard Jenőtől vagy mástól, de a becses iratok előbb a múlt századforduló szombathelyi-vasi értelmiségi köre által megalapozott múzeumba kerültek, aztán a múzeumi letétből (kis mandinerrel ) a levéltárba vándoroltak át. (Aligha van olyan magyar levéltáros, aki szakmailag helytelenítené a helyhatósági irattárak 1950. utáni egyesítését és az iratőrző intézmények közgyűjteménnyé, majd 1969. után tudományos intézetté fejlesztését , írja Feiszt György a nemrég megjelent Levéltáros nekrológok című kötet bevezetőjében.)

Az egyedülálló Apianus-levél kultúrtörténeti szenzáció. A 16. század közepéről, a múlt századfordulóról és a 21. század elejéről. (És ami jön még.)

 

De kezdjük a Lázár-térképpel. A Tabula Hungariae Magyarország első fennmaradt, nyomtatott térképe, amelyet minden valószínűség szerint a magyar Lázár deák készített, magyarázza Feiszt György főlevéltáros, a vasi levéltár igazgatóhelyettese. A Lázár-térkép nem is csak azért különleges, mert ma mindössze egyetlen példánya ismeretes (ezt a példányt az Országos Levéltár őrzi), hanem elsősorban azért, mert pontosságában és részletességében (1500 települést tüntet föl!) a korabeli tudományosságnak messzemenően megfelelt; sőt, mintegy ötven évvel megelőzte Anglia első, hasonló térképének megjelenését. Éppen a részletessége és precizitása okán különlegesen fejlett nyomdai technikát igényelt a metszése-sokszorosítása is; erre pedig 1528-ban Apianus kellő technikával felszerelt ingolstadti nyomdájában volt lehetőség. Nem csoda, hogy az UNESCO 2007-ben felvette a Lázár-térképet a világ dokumentumokban őrzött örökségeinek listájára.

Apianust úgy mutatják be a lexikonok, mint sokoldalú német reneszánsz tudóst (a nevét humanista szokás szerint vette fel). Az ingolstadti egyetem matematikusaként alapította meg híressé vált nyomdáját, amely térképek kiadására specializálódott. A Bartha Lajos által szerkesztett lexikoncikkben sok más mellett Apianus csillagászati felfedezéseiről is szó esik; az elsők között javasolta például, hogy a földrajzi hosszúságokat a Holdnak az állócsillagoktól való távolsága alapján határozzák meg. (Oxfordban őrzik azt a kódexet, csillagászati térképet, amelyhez az alapos tudós még cérnát is mellékelt: a távolságok empirikus kiméréséhez.) Apianust V. Károly német-római császár udvari matematikusává nevezte ki; 1533-ban palotagrófi címet kapott.

Vagyis - és itt van a levéltári kutya elásva - ő maga is jogosulttá vált cím(er)adományozásra. A vasi levéltár persze több régi címeres levelet őriz. Hogy köztük mindezidáig miért nem szúrt szemet az Apianus kézjegyével ellátott, ráadásul az ingolstadti nyomdában készült dokumentum? Feiszt György válasza szerint azért, mert a címeres leveleket a megadományozottak szerint tartják számon, az adományozó személye másodlagos; de többnyire föl se merül, hogy a levelet nem az uralkodó adta ki. Benczik Gyula levéltárosnak - egy szerencsés, mondhatni kegyelmi pillanatban - mégis föltűnt, hogy a szépen metszett irat a híres Apianustól való. (A címerért való folyamodásnak általában egyszerű oka volt: megszabadulni az adófizetés terhétől. Lám, már akkor is...) Az viszont még mindig kérdéses, hogy miképpen került Szombathelyre az Apianus-levél. Feiszt György (egyelőre csak) sejtése szerint a megfejtés: Gothard Jenő, a neves és szenvedélyes vasi születésű csillagász, aki talán bécsi tanulmányai idején vásárolta meg a ritka dokumentumot egy régiségkereskedőnél. (Szily János is vásárolt és ajándékozott.) A Feiszt-sejtést erősíti, hogy olyan címeres levelet is őriz a levéltár, amelyet pedig Kepler Rudolf császára (ismerjük a Tragédiából) adományozott - egy Zan nevű csillagásznak. Gothard Jenőtől vagy mástól, de a becses iratok előbb a múlt századforduló szombathelyi-vasi értelmiségi köre által megalapozott múzeumba kerültek, aztán a múzeumi letétből (kis mandinerrel ) a levéltárba vándoroltak át. (Aligha van olyan magyar levéltáros, aki szakmailag helytelenítené a helyhatósági irattárak 1950. utáni egyesítését és az iratőrző intézmények közgyűjteménnyé, majd 1969. után tudományos intézetté fejlesztését , írja Feiszt György a nemrég megjelent Levéltáros nekrológok című kötet bevezetőjében.)

Az egyedülálló Apianus-levél kultúrtörténeti szenzáció. A 16. század közepéről, a múlt századfordulóról és a 21. század elejéről. (És ami jön még.)

 

Apianust úgy mutatják be a lexikonok, mint sokoldalú német reneszánsz tudóst (a nevét humanista szokás szerint vette fel). Az ingolstadti egyetem matematikusaként alapította meg híressé vált nyomdáját, amely térképek kiadására specializálódott. A Bartha Lajos által szerkesztett lexikoncikkben sok más mellett Apianus csillagászati felfedezéseiről is szó esik; az elsők között javasolta például, hogy a földrajzi hosszúságokat a Holdnak az állócsillagoktól való távolsága alapján határozzák meg. (Oxfordban őrzik azt a kódexet, csillagászati térképet, amelyhez az alapos tudós még cérnát is mellékelt: a távolságok empirikus kiméréséhez.) Apianust V. Károly német-római császár udvari matematikusává nevezte ki; 1533-ban palotagrófi címet kapott.

Vagyis - és itt van a levéltári kutya elásva - ő maga is jogosulttá vált cím(er)adományozásra. A vasi levéltár persze több régi címeres levelet őriz. Hogy köztük mindezidáig miért nem szúrt szemet az Apianus kézjegyével ellátott, ráadásul az ingolstadti nyomdában készült dokumentum? Feiszt György válasza szerint azért, mert a címeres leveleket a megadományozottak szerint tartják számon, az adományozó személye másodlagos; de többnyire föl se merül, hogy a levelet nem az uralkodó adta ki. Benczik Gyula levéltárosnak - egy szerencsés, mondhatni kegyelmi pillanatban - mégis föltűnt, hogy a szépen metszett irat a híres Apianustól való. (A címerért való folyamodásnak általában egyszerű oka volt: megszabadulni az adófizetés terhétől. Lám, már akkor is...) Az viszont még mindig kérdéses, hogy miképpen került Szombathelyre az Apianus-levél. Feiszt György (egyelőre csak) sejtése szerint a megfejtés: Gothard Jenő, a neves és szenvedélyes vasi születésű csillagász, aki talán bécsi tanulmányai idején vásárolta meg a ritka dokumentumot egy régiségkereskedőnél. (Szily János is vásárolt és ajándékozott.) A Feiszt-sejtést erősíti, hogy olyan címeres levelet is őriz a levéltár, amelyet pedig Kepler Rudolf császára (ismerjük a Tragédiából) adományozott - egy Zan nevű csillagásznak. Gothard Jenőtől vagy mástól, de a becses iratok előbb a múlt századforduló szombathelyi-vasi értelmiségi köre által megalapozott múzeumba kerültek, aztán a múzeumi letétből (kis mandinerrel ) a levéltárba vándoroltak át. (Aligha van olyan magyar levéltáros, aki szakmailag helytelenítené a helyhatósági irattárak 1950. utáni egyesítését és az iratőrző intézmények közgyűjteménnyé, majd 1969. után tudományos intézetté fejlesztését , írja Feiszt György a nemrég megjelent Levéltáros nekrológok című kötet bevezetőjében.)

Az egyedülálló Apianus-levél kultúrtörténeti szenzáció. A 16. század közepéről, a múlt századfordulóról és a 21. század elejéről. (És ami jön még.)

 

Apianust úgy mutatják be a lexikonok, mint sokoldalú német reneszánsz tudóst (a nevét humanista szokás szerint vette fel). Az ingolstadti egyetem matematikusaként alapította meg híressé vált nyomdáját, amely térképek kiadására specializálódott. A Bartha Lajos által szerkesztett lexikoncikkben sok más mellett Apianus csillagászati felfedezéseiről is szó esik; az elsők között javasolta például, hogy a földrajzi hosszúságokat a Holdnak az állócsillagoktól való távolsága alapján határozzák meg. (Oxfordban őrzik azt a kódexet, csillagászati térképet, amelyhez az alapos tudós még cérnát is mellékelt: a távolságok empirikus kiméréséhez.) Apianust V. Károly német-római császár udvari matematikusává nevezte ki; 1533-ban palotagrófi címet kapott.

Vagyis - és itt van a levéltári kutya elásva - ő maga is jogosulttá vált cím(er)adományozásra. A vasi levéltár persze több régi címeres levelet őriz. Hogy köztük mindezidáig miért nem szúrt szemet az Apianus kézjegyével ellátott, ráadásul az ingolstadti nyomdában készült dokumentum? Feiszt György válasza szerint azért, mert a címeres leveleket a megadományozottak szerint tartják számon, az adományozó személye másodlagos; de többnyire föl se merül, hogy a levelet nem az uralkodó adta ki. Benczik Gyula levéltárosnak - egy szerencsés, mondhatni kegyelmi pillanatban - mégis föltűnt, hogy a szépen metszett irat a híres Apianustól való. (A címerért való folyamodásnak általában egyszerű oka volt: megszabadulni az adófizetés terhétől. Lám, már akkor is...) Az viszont még mindig kérdéses, hogy miképpen került Szombathelyre az Apianus-levél. Feiszt György (egyelőre csak) sejtése szerint a megfejtés: Gothard Jenő, a neves és szenvedélyes vasi születésű csillagász, aki talán bécsi tanulmányai idején vásárolta meg a ritka dokumentumot egy régiségkereskedőnél. (Szily János is vásárolt és ajándékozott.) A Feiszt-sejtést erősíti, hogy olyan címeres levelet is őriz a levéltár, amelyet pedig Kepler Rudolf császára (ismerjük a Tragédiából) adományozott - egy Zan nevű csillagásznak. Gothard Jenőtől vagy mástól, de a becses iratok előbb a múlt századforduló szombathelyi-vasi értelmiségi köre által megalapozott múzeumba kerültek, aztán a múzeumi letétből (kis mandinerrel ) a levéltárba vándoroltak át. (Aligha van olyan magyar levéltáros, aki szakmailag helytelenítené a helyhatósági irattárak 1950. utáni egyesítését és az iratőrző intézmények közgyűjteménnyé, majd 1969. után tudományos intézetté fejlesztését , írja Feiszt György a nemrég megjelent Levéltáros nekrológok című kötet bevezetőjében.)

Az egyedülálló Apianus-levél kultúrtörténeti szenzáció. A 16. század közepéről, a múlt századfordulóról és a 21. század elejéről. (És ami jön még.)

 

Vagyis - és itt van a levéltári kutya elásva - ő maga is jogosulttá vált cím(er)adományozásra. A vasi levéltár persze több régi címeres levelet őriz. Hogy köztük mindezidáig miért nem szúrt szemet az Apianus kézjegyével ellátott, ráadásul az ingolstadti nyomdában készült dokumentum? Feiszt György válasza szerint azért, mert a címeres leveleket a megadományozottak szerint tartják számon, az adományozó személye másodlagos; de többnyire föl se merül, hogy a levelet nem az uralkodó adta ki. Benczik Gyula levéltárosnak - egy szerencsés, mondhatni kegyelmi pillanatban - mégis föltűnt, hogy a szépen metszett irat a híres Apianustól való. (A címerért való folyamodásnak általában egyszerű oka volt: megszabadulni az adófizetés terhétől. Lám, már akkor is...) Az viszont még mindig kérdéses, hogy miképpen került Szombathelyre az Apianus-levél. Feiszt György (egyelőre csak) sejtése szerint a megfejtés: Gothard Jenő, a neves és szenvedélyes vasi születésű csillagász, aki talán bécsi tanulmányai idején vásárolta meg a ritka dokumentumot egy régiségkereskedőnél. (Szily János is vásárolt és ajándékozott.) A Feiszt-sejtést erősíti, hogy olyan címeres levelet is őriz a levéltár, amelyet pedig Kepler Rudolf császára (ismerjük a Tragédiából) adományozott - egy Zan nevű csillagásznak. Gothard Jenőtől vagy mástól, de a becses iratok előbb a múlt századforduló szombathelyi-vasi értelmiségi köre által megalapozott múzeumba kerültek, aztán a múzeumi letétből (kis mandinerrel ) a levéltárba vándoroltak át. (Aligha van olyan magyar levéltáros, aki szakmailag helytelenítené a helyhatósági irattárak 1950. utáni egyesítését és az iratőrző intézmények közgyűjteménnyé, majd 1969. után tudományos intézetté fejlesztését , írja Feiszt György a nemrég megjelent Levéltáros nekrológok című kötet bevezetőjében.)

Az egyedülálló Apianus-levél kultúrtörténeti szenzáció. A 16. század közepéről, a múlt századfordulóról és a 21. század elejéről. (És ami jön még.)

 

Vagyis - és itt van a levéltári kutya elásva - ő maga is jogosulttá vált cím(er)adományozásra. A vasi levéltár persze több régi címeres levelet őriz. Hogy köztük mindezidáig miért nem szúrt szemet az Apianus kézjegyével ellátott, ráadásul az ingolstadti nyomdában készült dokumentum? Feiszt György válasza szerint azért, mert a címeres leveleket a megadományozottak szerint tartják számon, az adományozó személye másodlagos; de többnyire föl se merül, hogy a levelet nem az uralkodó adta ki. Benczik Gyula levéltárosnak - egy szerencsés, mondhatni kegyelmi pillanatban - mégis föltűnt, hogy a szépen metszett irat a híres Apianustól való. (A címerért való folyamodásnak általában egyszerű oka volt: megszabadulni az adófizetés terhétől. Lám, már akkor is...) Az viszont még mindig kérdéses, hogy miképpen került Szombathelyre az Apianus-levél. Feiszt György (egyelőre csak) sejtése szerint a megfejtés: Gothard Jenő, a neves és szenvedélyes vasi születésű csillagász, aki talán bécsi tanulmányai idején vásárolta meg a ritka dokumentumot egy régiségkereskedőnél. (Szily János is vásárolt és ajándékozott.) A Feiszt-sejtést erősíti, hogy olyan címeres levelet is őriz a levéltár, amelyet pedig Kepler Rudolf császára (ismerjük a Tragédiából) adományozott - egy Zan nevű csillagásznak. Gothard Jenőtől vagy mástól, de a becses iratok előbb a múlt századforduló szombathelyi-vasi értelmiségi köre által megalapozott múzeumba kerültek, aztán a múzeumi letétből (kis mandinerrel ) a levéltárba vándoroltak át. (Aligha van olyan magyar levéltáros, aki szakmailag helytelenítené a helyhatósági irattárak 1950. utáni egyesítését és az iratőrző intézmények közgyűjteménnyé, majd 1969. után tudományos intézetté fejlesztését , írja Feiszt György a nemrég megjelent Levéltáros nekrológok című kötet bevezetőjében.)

Az egyedülálló Apianus-levél kultúrtörténeti szenzáció. A 16. század közepéről, a múlt századfordulóról és a 21. század elejéről. (És ami jön még.)

 

Az egyedülálló Apianus-levél kultúrtörténeti szenzáció. A 16. század közepéről, a múlt századfordulóról és a 21. század elejéről. (És ami jön még.)

 

Az egyedülálló Apianus-levél kultúrtörténeti szenzáció. A 16. század közepéről, a múlt századfordulóról és a 21. század elejéről. (És ami jön még.)

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!