2012.04.21. 12:35
Válaszd a leghosszabb utat!
Milyen közege van egy emigráns magyar írónak? Milyen az ideális olvasó? E kérdések is felmerültek a Londonban élő Gömöri György költő, műfordítóval rendezett találkozón. Láng Gusztáv professzor beszélgetett vele.
Gömöri György 1934-ben született Budapesten. 1956-ban bölcsészkari hallgatóként vett részt a forradalomban. 1956 novemberében Ausztriába menekült, majd Angliában, az oxfordi egyetemen folytatta tanulmányait. Lengyel és magyar költészetről írta disszertációját. Tanított Berkeleyben, a kaliforniai egyetemen, majd a Harvard egyetemen kutatott. 1969-től nyugdíjba vonulásáig (2001) a cambridge-i egyetemen lengyel és magyar irodalmat oktatott. Clive Wilmerrel fordít magyar költőket angolra. 2007-ben a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntették ki. Irodalmi díjai közül a fontosabbak a Salvatore Quasimodo díj (1993), az Ada Negri-díj (1995) és a Pro Cultura Hungarica (1999).
A Berzsenyi Dániel Könyvtárban rendezett író-olvasó találkozóra Gömöri György két kötetével érkezett, az „Ez, és nem más”, valamint „A száműzetés kertje”, című könyvekkel, amelyekből felolvasott illusztrálandó a beszélgetés témaköreit.
56 éve megunhatatlan barátságban vannak, tudtuk meg Láng Gusztáv professzortól az esten. Gömöri Györgyöt Kolozsváron ismerte meg, ahol Dsida Jenő munkásságát kutatta, Gömöri meg ebből írta volna a szakdolgozatát, ha a történelem bele nem szól.
– Gömörinek vannak olyan válogatáskötetei, amiket ő maga állított össze. Azt tükrözik, milyennek akarja láttatni magát a közönséggel – mondta az irodalomtörténész. – A közönség a virtuális magyar olvasó. Az emigráns írónak nincs közege, egy elképzelt olvasónak ír, az eszményi, jó olvasónak, aki be tudja fogadni a szövegeket. (Mikes Kelemen is kitalálta magának az eszményi levelezőpartnert, emigrációban.) Hogy mi volt az a szerep, amit az emigráció megteremtett Gömöri számára? Bölcseletileg szabadelvű magatartás az övé; egy lírai életművet hozott létre, amelyet a virtuális magyar olvasónak szánt.
– Életre szóló erdélyi vonzalmam van, aminek a Dsida-vonatkozás is része – mesélte Gömöri György a találkozón. – 1956-ban elhagytam Magyarországot, az angol nyelv birtokában. Azon kevesek közé tartoztam, akik beszélgetni tudtak az ottaniakkal, amikor megérkeztek Angliába. Rögtön ösztöndíjat kaptam Oxfordban. Ez különleges volt a nemzedékem életében. Velem együtt huszonnégyen kaptak még ösztöndíjat . Nagyon jó körülmények között írhattam meg a disszertációmat. A többfelé figyelést mindig fenntartottam. Figyeltem, milyen változások vannak Magyarországon, Lengyelországban. A 60-as évek elején néhányan hazajöttek, például Parancs János Párizsból. Én a Hazatérés című versemben elképzeltem valakit, aki visszajön, és ott se, itt se találja a helyét. 1968-ban volt egy pillanat, amikor úgy látszott, fellazul a kontroll. A figyelmem elfordult egy kicsit az angliai és a magyarországi helyzettől. Történelemfilizófiai szinten, a természeten keresztül próbáltam megfogalmazni valamit a „Levél hanyatló birodalomból” című versemben, amiben politikai nézeteim is benne vannak. („...aki megmaradt, élni tanul...”)
Gömöri felolvasta a „B. F. huszárönkéntes levele Angliába, 1915. május” versét is, aminek alapja Békássy Ferenc, a zsennyei származású, Bukovinában, az orosz fronton hősi halált halt magyar költő „igazi” levele, melyet egy angol hölgynek írt. Békássy szavai és Gömöri képei szövődnek össze a szerep-versben. A két költőt épp Cambridge köti össze, a King´s College falán máig ott van az emléktábla Békássy nevével; Gömörinek egyik első dolga volt, hogy megnézze, amikor odakerült.
Gömöri költészetére Radnóti, József Attila, Kosztolányi Dezső, Dsida Jenő hatottak a huszadik századi magyar költők közül. Láng Gusztáv megkérdezte, hogy a lengyel irodalommal való foglalkozás hagyott-e nyomot a költészetében. Gömöri azt felelte: – Czeslaw Milosz történetfilozófiája hatott rám, aki szerint egy jó költő van a 20. században, Konsztantinosz Kavafisz. A találkozón felolvasott egy Kavafisz-mottóval indított utazási élmény-verset is: „Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat...” (Ithaka itt Magyarországot jelenti.)