Szeptemberben A hónap orvos dr. Beke Katalin lett

Szeptemberben is vártuk olvasóink ajánlásait és szavazatait az Emberséggel az egészségért! című sorozatunkban. Új kezdeményezésünk során bemutatjuk az egészségügyi dolgozók helyzetét, munkáját, azt, hogy miként és milyen körülmények között gyógyítanak a mindennapokban. Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy kik azok az egészségügyi dolgozók, akik segítő kezet nyújtottak önöknek a bajban, hozzáállásukkal és emberségükkel segítettek elviselni a fájdalmat. Ily módon lehetőséget biztosítunk önöknek arra is, hogy köszönetet mondjanak nekik munkájukért, fáradozásaikért.

Voksolni az elmúlt héten az újságban található szavazószelvényen és internetes oldalunkon lehetett. Akárcsak az elmúlt hónapokban, úgy szeptemberben is rengeteg ajánlás és voks érkezett a jelöltekre. Olvasóink szavazatai alapján szeptemberben A hónap orvosa dr. Beke Katalin körmendi háziorvos lett.

- Tősgyökeres körmendi vagyok, itt születtem és itt is jártam ki az alapiskolákat - mondta A hónap orvosa. - A bizonyítványok megszerzése után jelentkeztem Pécsre az orvostudományi egyetemre, s fel is vettek. 1981-ben végeztem el az iskolát, akkor szereztem diplomát. Még az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg egy férfival, akivel egymásba szerettünk, s összeházasodtunk. A diplománk megszerzése után kiköltöztünk Líbiába. Három évet dolgoztunk kint, ott született meg a fiam. Amikor egyéves lett, hazajöttünk, s dolgoztam egy rövid ideig Zalaegerszegen a kórházban. 1987-ben jöttünk ide vissza, s azóta itt élünk.

Dr. Beke Katalin 25 éve dolgozik a szakmájában, először körzeti orvosként, majd ahogy később nevezték háziorvosként tevékenykedik. Közben üzemorvosként is dolgozik.

- A szüleim egyszerű, dolgos emberek - folytatta a háziorvos. - A családban én vagyok az első értelmiségi. Igazán nem is tudom, mi vitt arra, hogy az orvosi pályát válasszam. Mindig is motivált a segítőkészség, már az iskolás éveim alatt is vöröskeresztes táborokba jártam. Szerettem segíteni másokon. Amikor pedig döntenem kellett, hogy mivel szeretnék foglalkozni, nem is volt kérdés, beadtam a jelentkezésem az orvosi egyetemre.

A doktornő elárulta, hogy bár kevés a szabadideje, de azt szereti a családjával tölteni. Férjével sokat utazgatnak, szeretnek új tájakat felfedezni.

- Nem vagyunk az a strandra kimenős, napozós típusú házaspár - fűzte hozzá A hónap orvosa. - Nemrég például Bajorországban jártunk, s régi kastélyokat fedeztünk fel. Vonzódunk a régi dolgokhoz, házakhoz, ezért a pihenésre szánt időnket erre fordítjuk. Ha nem utazunk, akkor én például nagyon szeretek kertészkedni, Molnaszecsődön van egy házunk nagy kerttel. Emellett nagyon szeretek főzni, főként arab jellegű ételekkel kísérletezgetek. Hétvégente összegyűlik a család, s akkor egymásnak szenteljük az időnket. A fiam már felnőtt, megnősült, Körmenden környezetmérnökként dolgozik. A lányom pedig Pécsre jár az orvosi egyetemre. Sosem mondtuk neki, hogy a szülők hivatását vigye tovább, de azért mindketten örülünk neki, hogy így döntött. Bár nagyon kevés időm jut rá, mégis szeretek olvasni is. Mostanában csak rövidebb hangvételű regényekre jut időm.

Az orvos kiemelte még, ha újra kezdené, akkor is ezt a szakmát választaná. Bár sokszor történnek olyan dolgok, melyek miatt van ok a panaszra, mégis ez az a hivatás melyben teljes embernek érezheti magát. A betegek pedig olyanok számára, mintha a családtagjai lennének, hiszen vele osztják meg bánatukat és örömüket is, sőt megengedik azt is, hogy belelásson az életükbe.