Alberti Zsófi & Endrődy Krisztián: Júniusban esküvő!

Krisztián, Zsófi és Bruttó, az örökmozgó

Endrődy Krisztián az ezredfordulón alapítótagja volt a Szombathelyi Színházbarátok Egyesületének, aztán a saját előadásokkal (az első: Sóska, sültkrumpli!) előrukkoló Kamara Savariának, amelyből gyakorlatilag kivirágzott a Weöres Sándor Színház. Jordán Tamás szerződést kínált Krisztiánnak a kezdőcsapatban, amely 2008 őszén kezdte meg a munkát, még a lerobbant Hemóban.

Alberti Zsófi a 2010/11-es évadban Budapestről szerződött Szombathelyre, akkor végzett a színművészetin, Gálffi László, Ács János és Börcsök Enikő osztályában. "Minden alkalommal, amikor Szombathelyre gondoltam amikor feltettem a kérdést, hogy tényleg akarok-e ilyen messzire jönni , teljesen felvillanyozódtam. (...) Ebben a pillanatban úgy látom, hogy a lehető legjobban döntöttem " - mondta Zsófi 2010 októberében, amikor első szombathelyi élményeiről beszélgettünk. Akkor már A kis Lordot próbálta a társulat, Jeles András vezetésével, az MMIK-albérletben. Zsófi és Krisztián számára ma már - mert a ház presszója időközben bezárt az MMIK lépcsője is kultikus helynek számít.

Zsófi: - Minden próbán ott voltam, mert meg akartam ismerni a kollégáimat.

Krisztián: -  Az első rendelkező próbán az új csaj - mármint a Zsófi - kb. másfél méternyire leült velem szemben. És nézett.

Zsófi: - De hát mindenkit így néztem. Abba nem gondoltam bele, hogy nekik az nem jó, ha nézem őket. Mielőbb szerettem volna beilleszkedni. Emlékszel, Krisztiánnak a vályogvető szerepében egy nagy zsákon kellett feküdnie. Nagyon megmaradt bennem, hogy egyszer, amikor a zsákot el kellett mozdítani mert Jelesnek nem tetszett ott, ahol éppen volt -, Krisz nem hagyta, hogy Éva, a kellékes pakoljon, hanem azonnal, reflexből azt mondta, hogy jaj, ne viccelj már, majd én viszem. Ez nagyon rokonszenves gesztus volt, megjegyeztem. Eleinte csak azt gondoltam, hogy olyan egy típusú emberek vagyunk. Persze, a színpadon is tetszett. Alapvetően úgy van, hogy az ember szeret fölnézni a másikra. És ha ugyanaz a szakmánk, akkor evidencia, hogy csak olyan kollégába szeret bele az ember, akit tehetségesnek gondol. Ennek most már nincs akkora jelentősége de az elején biztosan volt.

WSSz, Illatszertár, Béres Attila rendezésében. Kádár úr szerepében: Endrődy Krisztián

Krisztián: - Határozottan tudom, hogy az MMIK presszójában hangzott el az első olyan mondatom, amely már nem kizárólag a kollégának szólt. Zsófi megjelent a büfében Minna-jelmezben, szénné maszkírozva, azzal az éktelenül vastag szájjal és én azt bírtam mondani neki: tudom ám, hogy nincs olyan nagy szád. Ez volt az első flört. Ugye, emlékszel?

Zsófi: - Azért emlékszem, mert mindig elmondod. De nekem is van hasonló egymondatos első emlékem vagy inkább egy nagyon határozott érzés. A fiúk próba után meccset néztek az MMIK büféjében, és én megkérdeztem Kriszt, hogy nem marad-e ő is meccset nézni. Mire ő azt mondta, hogy á, neki jó otthon, majd a kanapéról nézi egyedül. Nagyon sajnáltam, hogy hazament. Nem tudtam még igazán mire vélni, hogy sajnálom de sajnáltam. Aztán valahogy Krisztián mindig mellém ült A kis Lord-megbeszéléseken ezek általában hosszabbra nyúltak, mint maga az előadás , nekünk meg mindössze egy-egy jelenetünk volt, úgyhogy a megbeszéléseket többnyire végignevettük. Általában is sokat nevettünk. Az már nagyon komoly gesztus volt, hogy Krisz egyszer behozott egy Manu Chao-számot mert elhangzik benne, hogy Minna, tarara, Minna, tararíra , hogy esetleg dúdolhatnám azt a jelenet közben. Ilyen apró jelekkel kezdődött. Persze, a társulatból is egyre többeknek föltűnt. De a legjobb Németh Juci váratlan felfedezése volt. Akkor már visszaköltözött a társulat az MMIK-albérletből az Akacs Mihály utcába, a Tragédiát próbáltuk. Krisz, meséld el az egyiptomi színt.

Krisztián: - Rögtön A kis Lord után megkezdődött a Tragédia próbaidőszaka, csináltuk a felvételeket a tévéstúdióban. Az egész napot a greenboxban töltöttük, de tényleg egész napot, fáradtak voltunk, tömegeztünk vagy ötvenen zsúfolódtunk össze azon a mondjuk nyolc négyzetméteren. Amikor adódott egy pici szünet, odamentem Zsófihoz közben Németh Juci érkezett balról, ránk nézett, és elkiáltotta magát: Figyeljetek már, ezek... együtt vannak!

Zsófi: -  Zavarba jöttünk, mert akkor még egymásnak se vallottuk be, hogy mi történik közöttünk. Csak úgy, véletlenül sokat beszélgettünk.

Krisztián: - De abban a pillanatban semmit nem tudtunk mondani.

Cudar világ, Czukor Balázs-rendezés. Marcsa szerepében: Alberti Zsófi

Zsófi: - Azt viszont el kell mondani fantasztikus történet szerintem , hogy Tamás - Jordán - azért meggyorsította a mi kapcsolatunkat, és ezért nagyon hálásak vagyunk neki. Onnan kezdem, hogy mi nagyon sokat veszekedtünk az elején. Mindketten nagyon szenvedélyes emberek vagyunk, méricskéltük egymást. Éppen egy ilyen veszekedést hagytunk abba hajnali négy órakor azzal, hogy rendben, majd folytatjuk, de holnap tíztől próba, nem eshetünk szét, úgyhogy jó éjszakát. Elaludtunk duzzogva, aztán reggel kilenckor csörgött a telefonom: Jordán Tamás. Szia, Zsófikám, azért hívlak, hogy szereted-e a Krisztiánt. Akkor még sokkal jobban zavarban voltam Tamástól meg egyáltalán nem értettem, mi történik. Persze hogy szeretem. De mennyire szereted? Nagyon. Mert a Mohácsinak nincs albérlete, úgyhogy szükség volna a tiédre: hat hétre oda kellene költöznöd Krisztiánhoz, aztán majd meglátjátok, hogy mi lesz. Azután már egyetlen napot sem laktunk külön.

Krisztián: - Igen, otthon is sokat beszélünk a színházról és ez így jó, így természetes. Megnézzük, meghallgatjuk egymást, nagy véleménykülönbségek soha nem voltak köztünk.

Zsófi: - Ha partnerek vagyunk akkor mindig van egy, de csak egy olyan nap, amikor összefeszülünk. Türelmetlen leszek, ha elrontja a szöveget. Mert Krisz nem olyan szorgalmas a szövegtanulásban, viszont nagyon jól próbál. Ilyenkor valójában azért haragszom rá, mert szégyellem magam, hogy hiába vagyok stréber, én lassabban érek oda, ahova szeretnék.

És most már figyelni kell, hogy az ügyelő hangja mikor szólítja színpadra Krisztiánt (és íme), aztán Zsófi is indul: a nagyszínpadon véget ér az Illatszertár, a Márkus Emília Teremben mindjárt kezdődik a Cudar világ. Egyik is, másik is örömben született, jól sikerült előadás.

Zsófi: - Amilyen rosszul indult ez az évad azzal a pánikkal, hogy nem jön Jeles, olyan pozitív a folytatás. Bazsiban Czukor Balázs rendezőként talán az a legfantasztikusabb, hogy mindannyiunkban azt szereti, amik-akik vagyunk. Kíváncsi ránk ránk kíváncsi. Hogy most itt tartunk, az csodálatos és azt bizonyítja, hogy ez egy igazán jó csapat. Együtt vagyunk, megbízunk egymásban. Az esküvői parti ötlete is onnan jött, hogy ha annyian örültek nekünk, az eljegyzésünknek, akkor ne menjünk ketten rögtön világgá, hanem osszuk meg az örömünket a barátainkkal. Azt tervezzük, hogy Krisztián főz, semmi lakodalmas közhely, hanem egy nyáresti buli arra, hogy hurrá, mi összeházasodtunk ma délután és aki ennek örül, az koccintson velünk.