Nézte a felkelő napot

A versírást sem ma kezdte, de most, hogy a szombathelyi munkaügyi központból nyugdíjba vonult, első dolga volt – megint csak magánkiadásban – megjelentetni a Tánc a téren című verseskötetet, amelyben a legkorábbi költemények a 70-es évekből valók. A Kámán István-verseken érződik az irodalmi iskolázottság, szerzőjük a szombathelyi főiskolán végzett magyar-történelem szakon (még a „hőskorban").

Mai szerzőnk: Kámán István

Nem mondja magát költőnek, de időről időre jólesik egy-egy ritmus, dallam nyomába eredni, és hagyni, hogy vers szülessen belőle. A csillagjegye Mérleg, vagyis sok minden érdekli, sok mindenhez van affinitása, de nagyon mélyen semmiben nem merül el. Készített agyagszobrokat a toronyi kápolna betleheméhez, hangszereken játszik, szívesen énekel. Korán kelő, már gyerekkorában is az volt: nézte a felkelő napot. Mostanában prózaíráson gondolkodik: már bele is kezdett a saját élettörténete feldolgozásába. Mert „a nagy dolgokat följegyzik a történelemben, a kicsiket kevésbé".

József Attila

neved nem áruvédjegy.

Jól megférsz szívünkben.

Éljük egykedvűen

meg nem álmodott világodat,

ha itt lennél közöttünk,

komoly-nehéz mosollyal,

volnál-e régi énednél boldogabb?

Nagy szívedben elfértek

a világ-szegények rongyai,

a halálba hajszoltad magad,

s mi elvettük tőled a hidegben

egyetlen, kopott kabátodat.

Éjszakai műszak

Odakint az éjszaka

kibontotta csillaghaját,

csupa sejtelem.

Álmos szemek

sűrűn szövött képei

mélán cikáznak,

halk percegésű

fénycsövek alatt.

Izzadt légben lejtő

masinák monotóniája

összeköti sorsunk:

Lásd, egyre feslik

a percek halmaza,

éjszaka van,

fekete-olajos éjszaka.