Szombathely Széll Kálmánja

Bizony, Széll Kálmán professzor kilencvenéves! A szépkorú orvos gazdag életpályája tálcán kínálja a könnyed, tárgyszerű visszaemlékezést, bemutatva annak gazdag ívét, de gyanítható, hogy az őt ismerők annak minden fontos állomásával tisztában vannak. Ha mégsem, azokat a világhálón megismerhetik, az életrajzi adataitól számos kitüntetéséig, beleértve szakmai, társadalmi és egyházi elismeréseket.

Kissé nehezebb út is választható. Egy életpálya szubjektív bemutatása. Ez talán jobban tükrözi az orvos választott életútja fordulóinak okait, értelmét és eredményeit.

Széll Kálmán a kiváló orvosprofesszor, orvos-szervező az orvosetikai tudomány bizonyítottan jó és kritikus ismerője, Szombathely díszpolgára, a Magyar Kultúra Lovagja. Hitét nem rejtegette - de azzal sohasem kérkedett -, életét a sors által adományozott, hosszú és hála Istennek testben és szellemben egyaránt irigyelhető kondícióban éli. A mögötte álló kilencven év könnyen osztható stációkra.

Dr. Széll Kálmán a Savaria moziban, ahol tegnap mutatták be a róla készült portréfilmet Fotó: Szendi Péter

Ifjúságáról bájosan ír Erőméz című könyvében, amely egy hosszú élet hozadéka, változatosan, sok ön-iróniával fűszerezett ars poétikája, azaz az emberi hitvallása, az élet fel-adataira vonatkozó nézeteinek összefoglalása. Könyvben és visszaemlékezéseiben boldog, kiegyensúlyozott gyermek- és ifjúkoráról számol be. A mai értelemben csonka családban, de szeretettel övezve nőtt fel. Szépen és plasztikusan ír kőszegi, majd nagyváradi tanulmányairól. A viszonylagos szegénység ellenére lelkiekben gazdag, de szigorú környezetben nevelkedve, jó szívvel gondol vissza gyermek- és serdülő éveire. Nyilván ebben segítette ikertestvére, akivel sziámi ikreknek tekinthetők. Útjaik később elváltak, de a kontinensek csak fizikálisan választották el a két professzort.

Orvosi pályáját megelőző budapesti egyetemi tanulmányait sem könnyű időszakban végezhette (háborút követő szegénység, szerény szülői segítség), de kitűnő szorgalommal és eredménnyel tette. Utólag ugyancsak derűsen megélt, elfogadó élményként maradt meg medikus élete. Ahogy egyszer fogalmazott: vágyainkat csak lehetőségeink határáig engedjük kibontakozni .

Leendő főnöke felkérésére orvosként hazatért, szerencsés időben és jó helyen kezdte sebészi pályáját Szombathelyen. Szabolcs Zoltán professzor személyében egyetemi szintű elméleti és gyakorlati kiképzést kapott, így a fiatal orvos európai kitekintésű sebészeti műhelybe került.

Korán felismerte a fájdalom hatékony csillapításának szükségességét, azt, hogy a műtét körüli, a műtőasztalon kívüli szakszerű ellátás, a kritikus állapotban lévő betegek intenzív kezelése sok életet menthet meg. Az újra fogékony fiatal orvos ezt az új utat választotta. Szisztematikus felkészülés és támogató környezete segítségével országunkban igen korán, vidéken, Szombathelyen intenzív betegellátó részleg, majd osztály létesült. Mindig hangsúlyt fektetett arra, hogy orvosi tapasztalatait írásba is foglalja. Eredményei alapján hamarosan a szakma egyik legkiemelkedőbb hazai szaktekintélyének értékelték. Hosszú évtizedekig Szombathelyről szervezte és irányította Magyarország intenzív betegellátását, részben az illetékes szakmai kollégium elnökeként, részben az országos intézet vezetőhelyetteseként. Nem általános, sőt inkább rendhagyó, hogy életkora haladásával időben felismerte: az intenzív orvoslást a zeniten és nem a csillaghullás idején kell abbahagyni.

Orvosi tapasztalatait az egészségügyi felsőoktatásban máig kamatoztatja. A tudás és tapasztalat átadását mindig is kedvelő orvos ezt örömmel teszi. Mint a kritikus állapotban lévő betegek ellátásáért felelős vezetőt, mindig izgatták a fájdalom, a szorongás, a kiszolgáltatottság, a halálfélelem, a halál közeli állapot és a sokszor legyőzhetetlen vagy értelmetlen halál etikai kérdései. Bizonyára ezek az élmények vezettek etikai véleményeinek irodalmi feltárására. Évtizedek óta hallgatják és olvassák orvosok, ápolók, szülésznők és védőnők egyetemi jegyzetét és számos releváns tanulmányát.

Elkötelezett vallásossága és mély hite már a rendszerváltás előtt, a Rákosi-, majd a Kádár-korszakban jól ismert volt. Megtűrték nézeteit, mert bástyája, az országon túli szakmai megbecsülése a rendszerrel és mindenkivel szemben megvédte.

Nem élt a rendszerváltás hajnalán kínálkozó politikai karrier lehetőségeivel. Évtizedes tapasztalatai azt sugallták, lehetnek környezetében politikai könnyűlovasok , akik a tekintélyét meglovagolva szeretnék sajátjuknak kisajátítani. Amíg kellett, a keresztény értékrend megerősítéséért aktívan politizált, de nem választotta az etikai normáit meghaladó politikai, hatalmi torzsalkodást.

Az éltes korú orvos egyházát gyermekkora óta szolgálja, és vállalja azokat a feladatokat, amelyek segítenek a kádári korban elveszetteknek hitüket visszaszerezni.