Évekig csak a tenyerébe szorított ollóval ment az utcára

Mezőfi Géza már Ausztriából küldött képet a feleségének

Az ötvenes években Szombathelyen, Kőszegen és Sárváron dolgozó rendőrnyomozónak ezek mellett is sok mindent köszönhetnek a környékbeliek. Isten áldja meg apádat, megmentett a börtöntől , mondta ezt egy idős férfi sok évvel később Mezőfi Ágnesnek, a neves rendőrhadnagy lányának. A két időpont, az ötvenes évek és az utóbbi mondat között azonban sok minden történt, életek mentek tönkre, egy fiatal lány és édesanyja megtanulhatta, milyen az, ha a kommunista hatalom nem szeret valakit. Vegzálások, elmaradt felvételik, életveszélyes fenyegetések történtek egészen a nyolcvanas évekig. S mindez miért? Mert Mezőfi Géza rend-őr hadnagy igazi hazafiként és megfontolt rendőrként viselkedett 1956-ban. A nevezetes történet 1956 októberében kezdődött a sárvári rendőrkapitányságon, ahol a forradalom híre elsöpörte a kapitányt és helyetteseit. - Apámra mint rangidős tisztre hárult a vezetés feladata - kezdte a mesélést Mezőfi Ágnes. A sárvári felkelők akkoriban természetesen felkeresték az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) helyi illetékeseit. Nem beszélgetni akartak. Mezőfi Géza azonban elzárta a felkelők elől az ÁVH-sokat, nem elveiket, életüket védve. Közben azonban a fellelhető fegyverekre is gondja volt, azokat is elzárta. Nem is oltották ki nagy hirtelen egy ember életét sem Sárváron azokban a napokban, pedig akkor sok embernek a ravaszon volt az ujja... Mezőfi Gézának természetesen nem voltak ismeretlenek a forradalmárok, összejöveteleiket már az októberi események előtt is látogatta. A rendőr hadnagy szervezte a forradalmárokat akkor is, amikor a Sárvárra beözönlő szovjet tankok is megjelentek. A fiatal hadnagy azonban - megkímélve a sárvári életeket - nem engedte a hiábavaló ellenállást. Hogy októberben nem lőtte a forradalmárokat, az később lett bűn a hatalom szemében, de hogy nem lőtte a szovjet tankokat, az már akkor is nagy tett volt a sárváriak szemében. E kettősség azonban 1956 novemberében nem számított, Mezőfi Gézát először a felszabadító szovjet hadsereg vegzálta, hogy ugyan, mondja már meg a forradalmárok nevét, majd az eredménytelen kérdezősködés után a szombathelyi börtönbe zárták. Ott sem sikerült megtörni a fiatal rendőrt, aki vélhetően az ismerős börtönőrök segítségével végül megszökött a rácsok közül. Először nagyanyjához kopogott be egy fehér lepedőért és némi pénzért, majd a már leaknázott határon Kőszegnél elhagyta az országot egy jobb jövő reményében, a hatalomtól űzve. Két év menekülttábor után Bécsben telepedett le. A 80-as évekig azonban a kommunista hatalom nem felejtett, Gézát Ausztriában, családjának tagjait Sárváron zaklatták, néha egészen komoly fenyegetésekkel. - Apámat még Ausztriában meglőtték, akkor egy kis időre abbahagyta a sűrű levelezést velünk - mesélte a rendőr hadnagy lánya. Őt és itthon maradt édesanyját is többször megfenyegették. Mezőfi Ágnes elmondta: évekig csak a tenyerébe szorított ollóval mert este kimenni az utcára.

Mezőfi Ágnes könyvet írt apja és családja hányattatásairól, Mezőfi Géza rehabilitálásának körülményeiről Fotó: Turbók Attila

Mezőfi Gézát azóta természetesen - 2002-ben - rehabilitálták itthon. Ezt már Sárváron élhette meg, ahol 2011-ben bekövetkezett haláláig családjával élt.

Mezőfi Géza vélhetően az őrei segítségével szökött meg Szombathelyről