Széttáncolt cipellők különleges emberektől

A textil- és bőrrestaurátorok betekintést engedtek aprólékos munkájukba.

A lábbelik a cipőtörténeti gyűjtemény részét képezik a múzeum állandó kiállításában. A porosodás, a napfény és a múló idő okozta károk helyrehozását a múzeum két szombathelyi restaurátorra, Gereben Zsófiára és Nagy Rebekára bízta.

Gereben Zsófia a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum papír- és bőrrestuarátora. Mindennapjai során főleg régi iratokkal, oklevelekkel foglalkozik, így élmény volt számára, hogy bőrrel dolgozhatott. Ő tizenkét pár cipőt rakott rendbe, amelyeken különböző tisztítási munkálatokat kellett elvégeznie. – Három műveletet hajtottam végre a bőrcipőkön: a száraz tisztítást egy úgynevezett radírozással, ezt követte a vegyszeres, úgymond nedves tisztítás – kezdi mesélni Zsófia. – Itt a sima bőröket egy bőrzsírozó szerrel, a velúrokat pedig benzines pakolással tisztítottam. Ez volt a legidőigényesebb része a munkának. Ez a pakolás fűrészporhoz kevert benzinből áll, amit a cipőkre raktam, majd a lábbeliket egy nejlonzacskóban tároltam, amíg meg nem száradt a fűrészpor. A tisztítás után ki kellett porszívózni a cipőket, majd ecsetelni. Varrásra, kiegészítésre egyik sem szorult. Végül savmentes papírral tömtem ki, és formáztam meg azokat, hogy kiállíthatóak legyenek. Ez végül is egy konzerváló művelet volt.

Nagy Rebeka feladata volt, hogy Jászai Mari cipőjét rendbe hozza. Az Iparművészeti Múzeum restaurátora szerint a textilek restaurálása sokkal nehezebb, mint a bőröké. – Ezeknél a cipőknél van egy keményített vagy enyves vászon, az adja a cipő formáját – magyarázza Rebeka –, és ez van beborítva egy vékonyabb, díszes szövettel. Ezt láthatjuk a cipő külső részén. Restaurálás szempontjából a felső réteg megy először tönkre. A cipő legnehezebben hozzáférhető részei a sarka és az orra. Ennél a cipőnél pont ezeket a részeket kellett helyre hozni. Mivel mindkettő térforma, elég nehezen restaurálhatóak. Emiatt a tisztítást úgy végeztem, hogy építettem egy párakamrát, ahol kilencvenszázalékos páratartalomban két órán át állt a cipő. Ennyi idő alatt felpuhult annyira, hogy miután kitömtem az eredeti formára, a normál páratartalmú környezetben megtartotta a formáját. Az orr- és a sarokrészeken hiányzó vászondarabokat kellett pótolnom. Különös figyelmet igényelt, hogy az eredeti szövet színével és szövésével megegyező anyagot kellett találnunk, hogy megőrizzük a tárgy hitelességét. Miután behelyeztem ezt az anyagot az eredeti alá, orvosi hajlított tűvel és sodratlan selyemfonallal körbevarrtam. Mindkét restaurátor kiemelte, hogy mennyire fontos az állagmegőrzés. Fontos szerepet játszik a műtárgyak élettartamában és minsőségében, hogy a kiállító múzeumban megfelelő páratartalmon, hőmérsékleten, napfénytől elzárva tárolják a megújult cipőket.