A világítótorony veszett el – Demján Sándorra emlékeztek

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) vasi szervezete a héten a szövetség közelmúltban elhunyt elnöke, Demján Sándor emlékére ült össze. Az esten dr. Lovassy Tamás megyei Prima-koordinátor, az üzletember egykori személyi titkára, tolmácsa, kabinetfőnöke mutatta be „a Főnököt” kevéssé ismert oldaláról, sok képpel és még több érdekes történettel. Beszélt a félelmetes munkatempót diktáló vállalkozóról, a sikeres diplomatáról, a haza- és családszerető, a társadalmi felelősségvállalást fontosnak tartó emberről és Demján politikához való viszonyáról is. Országos megemlékezéssorozat kezdődött ezzel, Lovassy Tamást a szombathelyi emlékülés előtt faggattuk. Szubjektív beszámolót ígért Demjánról, azt is kaptunk.

– „A Főnök” – tíz-húsz embernek engedte talán, hogy így szólítsák – fantasztikus ember volt, akire valóban fel lehetett nézni. Sokoldalú, tehetséges, kreatív, egyszerűen megismételhetetlen – mondja egykori titkára. 1986-ban került először munkakapcsolatba Demjánnal, aki éppen azért lobbizott, hogy az amerikai nagyvállalkozókat befektetési alapok révén behozza az országba. 1990-ben aztán újra: akkor egy nyugati típusú segítő szervezet, a United Way magyarországi alapítása miatt. Később bőven volt alkalma megismerni őt: egy francia cég kommunikációs vezetői pozíciójáról lemondva 1997-től kezdve dolgozott vele szorosan együtt, atyai tanácsadójaként fogadta el az egy generációval idősebb ember vezetését. Most úgy fogalmaz: óriási űr keletkezett Demján halála után, nagyon hiányzik a gazdasági életből, a VOSZ-ból. Nem sokkal a temetése után elementáris erővel tört fel a megyei elnökökből, a tagokból, a közvetlen közelében dolgozókból, hogy országosan és helyi szinten is emlékezzenek meg róla.

– A Főnök egyáltalán nem készült a halálra, szenvedélyesen szerette az életet, szívesen mulatott, kártyázott, pókerezett, szerette a labdarúgást. Miután a két évvel ezelőtti súlyos betegségéből felépült, egy új bevásárlóközpont fejlesztési tervein dolgozott – eleveníti fel az utolsó időket Lovassy Tamás, és beszél Demjánról, a hazafiról: a gazdaság fejlesztésével az ország gyarapodásához, versenyképességéhez akart hozzájárulni, az érdekképviselettel a vállalkozókon keresztül a családjaik életét is segíteni akarta munkaalkalmak teremtésével. Az irodalomért és történelemért rajongó emberről, akit a Prima Primissima díj megalapításakor az attól való félelem is vezérelt, hogy a globalizáció eltünteti a magyar nyelvet. A karitatív üzletemberről, aki rengeteget áldozott gyermekek oktatására, a minőségi kultúra támogatására, vállalkozói díjakat hozott létre – erősítve ezzel a vállalkozók megbecsülését és bevonódását a társasági életbe. – A Prima díjjal megvalósult az eredeti cél, nőtt Magyarország versenyképessége, és mertünk olyan embereket felfedezni, akik nem voltak országos fókuszban – mondja a titkára. És beszél a milliárdosról, aki tudta, hogy a politikát nem lehet megkerülni, csak annyira folyt bele, amennyire azt a vállalkozói érdekvédelem és a társadalmi szerepvállalás megkívánta. – A rendszerváltás előtt előfordult, hogy Demjánt a poltika „előreküldte”, hogy az üzleti életet képviselve nyisson, legyen ő a jégtörő hajó például Izrael, Dél-Korea vagy Tajvan viszonylatában. Ma is sok tisztelője van ezekben az országokban. A magán-ember is szóba kerül: Demján szerethető, barátságos és közvetlen volt, felszabadult tudott lenni, humorizált, persze senki sem felejthette, hogy kivel áll szemben. A feleségéről annyit mond, Lídia több nyelven beszélő, kulturált, művészeteket szerető, érző lelkű, de nem kitárulkozó asszony, aki szerényen, a háttérbe húzódva segítette férje tevékenységét.

Kulcsszavak kerülnek elő, egytől egyig a Főnököt jellemezték. A sok lábon állás például: úttörő volt az ingatlanfejlesztésben, meghatározó jelenlétű a pénzügyekben, a sportmenedzsmentben. A lábak összeértek, mindegyik teljesítményirányú elmozdulást feltételezett. Az offenzív vállalkozói magatartás is ilyen: Demján saját erőből indult el, gőzhengerként ment már ’87-88-ban: azt akarta, hogy haladjanak a dolgok, nem tűrte a késlekedést, és ez nem csak az üzleti életben jellemezte. Ezzel összefügg a bürokrácia megkerülése: befektetőként a gyorsaság, a hatékonyság és a megvalósíthatóság voltak az alapszabályai – a kollégáinak sok munkát adott ezzel. Demjánról gyakran mondják: született kereskedő volt. Lovassy Tamás szerint ehhez hozzájárult az, hogy élete első éveiben a fennmaradásért kellett küzdenie, de a kereskedőség igazán a szövetkezeti gyökerektől jött. Jó stratéga volt, aki nem feltétlenül látta át a részleteket, de a nagy volumenű dolgokat fejben tartotta. Remekül választott maga köré csapatokat. Nagyon fontos volt számára az adott szó, a becsület. Akik visszaéltek a bizalmával, azokat a későbbiekben elkerülte. Demján állandó alkotási vágyát hangsúlyozza: mindig újat akart létrehozni, ami még nem volt, ami a nevéhez kötődően meggyökeresedik a világban. Egy interjúban azt mondta: „Ha valamit megunok, felállok, és átülök máshová, hagyom, hogy a munkatársaim befejezzék.”

Az emlékülésen Lovassy Tamás vetített képes előadásán beszélt Demján magyarországi és külföldi fejlesztéseiről, beruházásairól is. Arról, hogy fénykorukban előfordult, hogy egyszerre nyolc helyen zajlott kivitelezés. Mindegyiknél arra törekedett, hogy találkozóhelyek is létrejöjjenek. A központokban visszatérő motívum a természetből hozott zöld felület, kő, föld, növényzet, természetes fény, nap és víz az épületen belül vagy kívül. – Vannak kiváló üzletemberek, de az iránytű, a világítótorony veszett el vele, őt nem lehet megismételni – így összegzett Lovassy Tamás. Kitért arra is, hogy miért Szombathely a megemlékezés első állomása: Szőnye József korábbi vasi VOSZ-elnökkel jó kapcsolata volt Demjánnak. Nagyon büszke volt Vas megyére több okból: az elsők között csatlakozott a megyei Prima díj átadók megrendezéséhez, és az itteni VOSZ élén, a régi és az új elnök között békésen, hatékonyan zajlott az őrségváltás – a Főnök ezt modellnek tekintette az országban.