Az óvodát már rég lebontották Szombathelyen, de a platán még mindig áll

A Pesten megjelenő Katholikus Néplap egyik 1859. májusi számában egy kispap számol be a szombathelyi kisdedóvó felszenteléséről. Tudósítása szerint az építkezés már az előző évben elkezdődött, az avatóünnepség alkalmával csupán a zárókövet kellett a helyére tenni. Május 19-én már hajnalban taracklövésekkel jelezték a város lakóinak, hogy fontos esemény következik. 10 órakor Szenczy Ferenc püspök vezetésével, „harangok örömzúgása közt” körmenet indult az óvoda épületéhez. Az eseményen a papnövendékek is részt vettek, közéjük tartozott az írás szerzője is. A menet mindvégig a mindenszentek letenyéjét (mai kifejezéssel: litániáját) énekelte. Az avatási szertartás helyszínén, az óvoda udvarán ott voltak a város és a vármegye vezetői is. A zárókövet a püspök és a két fő mecénás, báró Mesnil Jánosné Czindery Etelka és Erdődy Malvina grófnő közösen helyezték el. A cikkből megtudjuk, hogy az intézmény az avatás idején már működött. A fiúk és az „ártatlan kisleánykák serege” a püspöktől szentképeket kapott.

Az első szombathelyi óvoda Csepy Dömötör ferences házfőnök kezdeményezésére jött létre. Csepy atya 1788-ban született. Eredeti keresztneve Mihály volt. 1809-ben, amikor belépett a ferencesekhez, vette föl a Dömötör (Demetrius) nevet. Gyermekkorát a Pannonhalmához közeli Töltéstaván töltötte. A rendi főiskolát Nyitrán és Pozsonyban végezte el. 1833-tól 1840-ig volt a szombathelyi ferences közösség vezetője. Csepy 1839-ben levélben fordult Szombathely elöljáróihoz, arra kérve őket, hogy tegyék magukévá egy kisgyermekeket nevelő intézet megalakításának ügyét. A következő évben már létre is jött a Szombathelyi Kisdedóvó Társaság, amelynek első elnökévé Bezerédj Lászlót választották. E névnél álljunk meg kis időre! Bezerédj megválasztásában bizonyára szerepe volt annak, hogy abban az időben ő volt Vas vármegye főjegyzője. Ezzel együtt az ügy sem volt idegen számára. Húgának, az 1937-ben elhunyt Bezerédj Amáliának szerepe volt a Tolna megyei, hidja-pusztai óvoda megszervezésében; egyben ő volt az első magyar gyermekkönyvként számontartott Flóri könyve szerzője is.

Arra vonatkozóan, hogy pontosan mikor indult el az óvodai nevelés Szombathelyen, nem adnak teljesen egyértelmű eligazítást a rendelkezésre álló adatok. Van olyan feltételezés, hogy már az egyesület alapításának évétől, 1840-től; de az is lehet, hogy csak 1844-től részesülhettek óvodai nevelésben a gyerekek. A kezdeményezők önálló épületet szerettek volna, ezért adományokra volt szükségük. A gyűjtésben maga Csepy Demeter is részt vett. Amíg nem jött össze a szükséges összeg, az intézet bérleményben működött. A támogatók között világi és egyházi személyek egyaránt akadtak. Az utóbbiak között meg kell említenünk Gegő Elek Ferences szerzetest, az Akadémia levelező tagját. Ő az óvoda megalapításának idején a szombathelyi kolostor lakója volt. Gegő mint a csángók kutatója vált ismertté. A moldvai „magyar telepekről” írt értekezése 1838-ban jelent meg. Az óvodaalapító Csepy 1842 körül Pestre került, ahol a belvárosi ferences rendház lakója volt. Valószínűleg ott hunyt el.

Kunc Adolf 1880-ban megjelent városmonográfiája szerint a szombathelyi kisdedóvó az alapítását tekintve a harmadik volt az országban. Ez így nem teljesen helytálló. Az elsőt Brunszwick Terézia alapította 1828-ban Budán. Az ő tevékenysége révén aztán több is létre jött, de közöttük voltak olyanok, amelyek csak rövid ideig működtek. Általában a Bezerédj Amália-féle hidja-pusztait tekintik a következőnek – és aztán jött a szombathelyi. Ha csupán a sorrendet néznénk, Csepy akkor is ott van az elsők között.

A fő cél mindegyik esetben a gyerekek védelme és nevelése volt. Szombathelyen a működés alapelveit Csepy Demeter fogalmazta meg. A többivel összehasonlítva nála kicsit nagyobb szerepet kaptak a szociális szempontok. A szegény gyermekeket térítés nélkül vették fel. Takács Ince Sabaria franciscana címmel megjelent művében összegezte a szombathelyi ferencesek történetét. Szerinte Csepy szegények iránti rokonszenvében szerepe volt saját gyermekkorának is. Apja bérelt földön gazdálkodott, ő maga majori cselédek gyerekeivel együtt nőtt fel.

Az épületet 1958-ban, az óvodaalapítás (az építkezés megkezdése) 100. évfordulóján emléktáblával jelölték meg, ekkor keletkezett a „százéves óvoda” elnevezés is. 1967-ben lebontották, az Isis szállót húzták föl a helyén. A nagy platán még megvan: egykor az óvoda kertjében állt.