Földink, Magyar József filmrendező nyomában

A húsz éve elhunyt Balázs Béla-díjas filmrendezőre, operatőrre nem nagyon emlékszik már senki, pedig több filmje szól a szülőföldről, és néhány alkotását elsőként Szombathelyen mutatta be. A Vas Népében rendszerint Szakály Éva írt a premierekről. Magyar József nevét a zarkaházi Szily-kastélyban emléktábla őrzi, amely az ott működő Irodalmat Kedvelők Klubja indítványára készült. A klub korábbi vezetője, Máté Ernőné 2-3 éven át gyűjtötte az anyagokat a jubileumra, és a 60 oldalas összeállítást most a Berzsenyi Dániel Könyvtárnak ajándékozza, szakmai kurátora Nagy Éva igazgató lesz, mielőtt bekötik, polcra teszik, és kereshetővé válik, mint könyvtári dokumentum.

Ma már Magyar József szülőfaluja, Bádonfa is csak régmúlt. Az egykori kis önálló település beolvadt Zarkaházába, az pedig 1935-ben Szentkirályba – együtt csatolták az egészet Szombathelyhez 1950-ben –, így ma már csak egy utcanév jelzi, hogy hol volt ez a kis falu. A környéken lakó Máté Ernőné büszkén meséli: – Magyar József a földink volt, játszótársa a zarkaházi, gyöngyöshermáni és szentkirályi gyerekeknek.

Együtt járt iskolába a férjével, Máté Ernővel, osztálytársak és jó barátok voltak, a szombathelyi polgári iskolában tanultak tovább. Máté Ernőné kutatásokat végzett: felkereste azokat a helyi/szentkirályi embereket, akik Magyar Józsefet személyesen ismerték, felvette a kapcsolatot az özvegyével, akivel levelezett, megkereste róla az elérhető dokumentumokat.

A zarkaházi Irodalmat Kedvelők Klubjának egyik aktív tagja, Flasch Lászlóné Jolika gondolta át a városrészen lakó idősek sorát, kik ismerhették a filmrendezőt. Elsőként Borók Istvánékhoz küldte Máté Ernőnét, tőlük kapta meg Magyar József özvegyének, Ágnes asszonynak a budapesti lakcímét, telefonszámát. Ágnes egy nagy borítékban kivágott újságcikkeket és fotókat küldött, ezekből állt össze Magyar József szakmai életrajza. Jolika mások közt két gyerekkori játszópajtást is ajánlott, Berkes Lajost és Foki Imrét. Máté Ernőné gondosan lejegyezte mindazt, amit tőlük megtudott.

Berkes Lajos elmesélte, hogy Magyarék egy kétszoba-konyhás kamrás, üveges tornácú házban laktak, hatalmas udvarral, amely elnyúlt a Gyöngyösig, sokszor végigvágtattak ott a gyerekek, le a patakra, sőt a Festetics-kastély kerítéséig. Magyar József barátja volt Dremmel János is, aki a szülőföldje tiszteletére vette fel a Szentkirályi János nevet: a Szabad Föld főszerkesztője lett. Budapesti tartózkodásuk alatt tovább mélyült a gyerekkori barátság.

A gyöngyöshermáni Foki Imre is ismerte Magyar Józsefet, szerettek a pataknál játszani. Alacsony, törékeny fiúcska él az emlékezetében, akit minden érdekelt, „minden lében kanál” volt, valószínűleg ezért is jutott el a filmhez, mert mindent igyekezett alaposan megismerni, meglátni. A fociban ő akart lenni a kapus. De azt is elmélyülten csinálta: vett magának egy kapuskönyvet, amíg nem jött a labda, azt tanulmányozta, és mire letette, bement a gól. A legnagyobb közös élményük mégsem a futball volt, hanem az, amikor 1942–43-ban kitelepítették Szombathelyre, az Aréna utca sarkán álló épületbe a belügyminisztérium egy részlegét. „Egy bizonyos futárszolgálatra” a 14 éves Magyar Józsefet kérték fel, ő meg Foki Imrét választotta társnak. Kis táskában vitték az iratokat, sítalpakat kaptak mind a ketten, tél volt, iskolai szünet. A titkos dokumentumokat – nem tudták, mit visznek – a táplánszentkereszti jegyzőségre kellett szállítaniuk. A falu szélén ismerkedtek meg a szőke Marikával és a barna Rózsikával, akit aztán Józsi sokáig emlegetett. 17-18 éves lehetett, amikor beállt katonának, élvezte, ahogy besétált a faluba egyenruhában. Alighogy leérettségizett, eltűnt Erdélyben, fogságba került. Mikor hazajött, Pesten telepedett le, tanulni kezdett, időnként hazajárt. A tanácstól megrendeléseket kapott, hogy készítsen dokumentumfilmeket. Foki Imre visszaemlékezéseiben helyet kap az is, hogy sokszor volt együtt Jóskával tűzőr. Nyaranta a diákokat rendelték ki arra, hogy a gabonatáblákat őrizzék, és jelezzék az esetleges tüzet. Egyszer Magyar József talált egy fel nem robbant lövedéket. Felvette és becipelte a faluba, a bíróhoz. A háborús időkből való közös történetük: a rumi vasútvonal északi oldalán játszottak, amikor egy felettük elhúzó repülőgépről rájuk lőttek, de megmenekültek.

A Magyar József életéről és munkásságáról beszélő dokumentumok között újságcikkeket is találunk. Egy 1998-as Filmvilágban Varga Balázs írta, hogy legnagyobb sikereit a 80-as években érte el a „Mi” filmekkel. A Mi, büszke magyarok a nemzettudatról, A mi családunk a gyermeknevelésről, A mi iskolánk az oktatás problémáiról, A mi kis ügyeink a Helikon-kastély körüli zűrös ügyekről szólt, Az időzített bombáink egy autóbusz tragikus balesetéről. Filmjei egy-egy társadalmi jelenséget vettek nagyító alá kritikus, vagy szatirikus hangnemben. Nem volt ellenzéki, de nem is dicsőítette a rendszert. Fehéri Tamás a Vasi Szemlében írta róla 1999-ben, hogy Magyar József életében 120 – részben rövid, részben hosszú – dokumentumfilmet készített az akkori rendszer ellentmondásairól.

Második filmjében súlyos politikai hibát követett el. Tengelici milliomosok címmel forgatott egy faluban egy sikeres téeszről. A vetítés után döbbent csend volt, majd egy öntudatos hang megkérdezte, hogy a filmben látott disznók kollektív sertések-e vagy a magánszektorba tartoznak. Kollektív sertések – ez volt a válasz, erre kioktatás következett: a kollektív sertések nem lehetnek ennyire piszkosak. Ki kellett vágni a jelenetet.

Máté Ernőné szorgalmazza, hogy ismét vetítse a Savaria mozi Magyar József Vas megyéről szóló filmjeit a jubileum alkalmából. Ezek között van: A mi földünk (1959), Ez a föld szereti a fákat (1979), A város, ahol élni szeretnek (1979), Sokszínű föld (1974). Az amatőr kutató még tudott beszélni A mi földünk főszereplőjével, aki a szombathelyi Mesterházy Lajos volt. 2016-ban a 90. születésnapján még köszöntötte őt dr. Puskás Tivadar polgármester, aztán tavaly a Derkovits lakótelepi Szűrcsapó utcában élt idős ember elhunyt. 33 évesen maga jelentkezett a forgatásra, amikor olvasta a hirdetést, hogy szereplőket keresnek. Kiss Dani, a sokorói fiatal gazda szerepét osztották rá, aki a téeszszervezés egyik meghatározó alakja volt. Film szatíra született (1959-ben!) a forgatókönyvből, amelyben ábrázolták azt is, hogy a férfiak először elmenekültek a faluból a téeszesítés elől. Az egri próbavetítés nagy siker volt, a veszprémin azonban kitört a botrány. Magyar Józsefet rendszerellenességgel vádolták és azzal, hogy elferdíti a valóságot, miközben csak arról volt szó, hogy vissza kellett tartani a parasztokat, nehogy egy napon lépjen be mindenki, mert azt nem győzték volna adminisztrációval.

Magyar József maga írta a filmjeit, sokszor maga is vette fel, azt tartotta, hogy „a kamera a kor tolla”, és a dokumentumfilm a rendező legszemélyesebb vallomása. El sem tudta képzelni, hogy más gondolatait, élményeit vegye át. Krónikás akart lenni, aki a látszatok mögé lát, és kifejezi mindazt, ami indulatba hozza, ami arra ösztönzi, hogy reagáljon, akár segítő szándékkal, akár kritikával. Ez az „alkotói düh” hozta ki belőle a jó filmeket.

Magyar József a 70. születésnapja után egy héttel hunyt el Budapesten, 1998-ban. A Farkasréti temetőben nyugszik: sírfelirata: „Köszönöm, Uram, a gondolat jogát.” Síremlékét Holló Barnabás szobrászművész készítette. Haláláról értesülve odautaztak a falubeliek, az egykori iskolatársak, barátok is – Németh István, Máté Ernő és Borók István –, hogy tiszteletüket tegyék a halotti búcsúztatóján, és egy zarkaházi követ helyeztek a sírjára.