hétvége

2018.10.21. 11:30

Őszi határszemle lovaskocsival – Felültünk egy gazda mellé a bakra Csepregen

Timi, indulunk! – mondta a gazda, de nem nekem szólt, hanem a lónak, amikor őszi határszemlére indultunk fogattal Csepregen, és felülhettünk Lágler József mellé a bakra.

Merklin Tímea

A két gyönyörű ló, anya és lánya húzza a fogatot: az anya a vezér, de a lánya adja bele a nagyobb erőt Fotók: Szendi Péter

A két gyönyörű ló, anya és lánya, Timi (19) és Princess (6) húzza a fogatot, a fiatalabb állatnak nagyobb teret adva a befogáskor, úgy kantározva, hogy az anya a vezér, de a lánya adhassa bele a nagyobb erőt. Ügetve lódulunk neki az útnak, ki a városból, hamar tele leszek a hátrafelé szálló lószőrrel, és folyamatosan ér valami különös nedvesség a lovak felől, kiderül, hogy ez nem izzadtság, hanem a nyál száll, permetez.

Klitty-klatty, klitty-klatty, ko­pognak az aszfalton a paták, közben megtudom, hogy Lágler József eredetileg lakatosmester, és mivel nincs a városban kovács, kitanulta ezt a szakmát is, maga körmözi és patkolja a lovait.

Az első állomás a 16 hektáros kukoricaföld, amiből tízet már learattak, nagy volt benne a vadkár, tizenhat vaddisznót lőttek ki belőle, és még mindig járnak oda, látni a nyomokat. A maradék hat hektár kukorica kísérleti terület, több gyártó ajánlatát, termékét építették be a baktérium trágya kísérletbe, a Tanakajdi Talajvédelmi Laboratórium, illetve Farkas István növényvédelmi zoológus vezetésével. A tenyészidőszak alatt többször végeztek méréseket, nézték a gyökértömeget, a szárvastagságot, a csövek méretét. Kísérleti parcellánként helyi mérlegeléssel fogják megállapítani a tényleges terméskülönbséget.

A két gyönyörű ló, anya és lánya húzza a fogatot: az anya a vezér, de a lánya adja bele a nagyobb erőt Fotók: Szendi Péter

Jóska a lovak közé csap, hajtunk tovább, arról beszélgetünk, hogy az idei ősz nem szokványos, új kihívásokat hozott a gazdáknak, sőt ha úgy vesszük minden év egy kísérlet, mert a mezőgazdaságban az időjárás miatt minden évben sok mindent egy kicsit másképp kell csinálni. Azt mondja, ez az év felülír minden eddigi tapasztalatot, mert az őszi betakarítású növények egy időben értek be, nem volt meg a szokásos sorrend: szója, napraforgó, kukorica… Ez feladta a leckét, győzni kellett a munkát. Szerencsére az esőhiány lehetővé tette a folyamatos betakarítást, nem volt kieső nap, aki igyekezett, már mindent begyűjtött, csak néhol van még kukorica. Már nem az aszfalton kocsizunk, hanem „kertek alatt”, érzik a lovak a földet, mozdul bennük a szabadságvágy, boldogabban jár a lábuk a füves talajon, trappolnak a paták. A gazda is érzi, hogy legszívesebben megugranának szaladni, ezért megkér, hogy kapaszkodjak, mert megereszti kicsit a gyeplőt egy rövidebb szakaszon, és a lovak fogattal együtt akár 50 kilométer/óra sebességgel is tudnak vágtatni, biztonsági öv pedig nincsen. A Timi névre a jobb oldali ló füle mindig hátrabillen, figyeli, elemzi, ő kapott-e valamilyen utasítást. Okos nagyon, tudja, mi az, ami neki szól. A „Gyí!” az övé, lehet nekiiramodni. Belenyomódok az ülésbe, ha éjszaka lenne, jogosan érezném, hogy előbb-utóbb elhagyjuk a földet, felrepülünk, de ez nem álom, verőfényes nap tűz a szemünkbe, ahogy vágtatunk a töltésen, a lovak már izzadnak, két kézzel kapaszkodok, ahol csak lehet, a lelkemet is kirázza a kocsi, de nem félek, legalábbis nem nagyon. Pár perc az egész, de ezalatt végigfut bennem, hogy micsoda csalóka illúzió volt azt gondolgatni, hogy majd ülök a bakon, és jegyzetelgetek békésen a gazda mellett, most meg örülök egyáltalán, ha nem hullik ki a füzet és a toll a kezemből. Állítólag Princess még ki sem bontakozott igazán…

Repcetábla mellett állunk meg, azonnal írni kezdek, őszi vetés, másfél hónaposak a nagy zöld levelek, 76 centiméteres sortávval, kukoricaszemenkénti vetőgéppel speciális repceadapter (vetőelem) beépítésével. Így a sorba és a sor mellé be tudnak forgatni tápanyagokat, közvetlenül a vetőmaggal együtt hét-nyolc féle anyag juttatható be. A gazda elmondja, hogy a kukoricával is így volt. A sorba baktériumtrágyát, mikrogranulált mű­trágyát, szárlebontó gombaadalékot juttattak be, a sor mellé alap műtrágyát, foszfort, nitrogént, a káliumot pedig még a vetés előtt juttatták a földbe. Épp az idén végeztettek bővített talajvizsgálatot, amely a talaj mikro- és makroelem tartalmára is kiterjed. Fontos, hogy milyen a talaj állapota, mert bevezetik a precíziós gazdálkodást. Jóska meséli, hogy a fia, Ricsi Gödöllőn végzett genetikus agrármérnök, a második diplomáját Mosonmagyaróváron szerezte precíziós gazdálkodásból. Átveszi, átvette a 70 éves édesapjától a gazdálkodást.

A repcetábla 32 hektáros, nagyobb részben saját, kisebb részben bérlet. Akkor vett itt húsz hektárt Jóska, amikor csirkéket tartott, és félő volt, hogy nem a piac hiányai miatt nem tud elég takarmányt venni nekik, gondolta, megtermeli. Itt tanulta ki a gazdálkodást, jól ment, annyit termelt, hogy a csirkék mind nem ették meg, értékesíteni is tudott. Aztán cukorrépát is ültetett, két-három évig csak 3-5 hektáron, aztán a sárvári cukorgyár szinte könyörgött, hogy álljon neki nagyobb földön, annyira nem volt elég alapanyag-termelés. A gyárral végül is tíz hektárra szerződtek. Klattyogunk tovább, megint aszfalton, ki a városból, a másik szélére, ott az 5,5 hektáros búzavetést nézzük. Itt van a gazda fia, Ricsi, aki sok mindent maga csinál a gépekkel, most épp akadt segítsége is. Szakít ránk időt, hogy elmondja: napraforgó-előveteményezés után került ide az őszi búza, magyar fajta, szálkás. Egyrészt jó termőnek gondolják, másrészt azt remélik, hogy csökken a vadkár, mert a vaddisznó ezt nem szereti, bökik a száját a szálkák… A lovak kapálnak a földúton, a gazda rájuk szól, ne porozzanak. Megyünk egy tiszteletkört a saját föld szélén, aztán elvágtatunk vissza, haza. Figyelem, ahogy Jóska irányít a gyeplővel, meséli, van olyan nap, hogy 25-30 kilométert tesz meg a fogattal, és fiatal ló, Princess akkor sem fárad ki. Az anyja nagyon szereti, de nem azért hajtja hozzá mindig a fejét, hanem mert így vannak felszíjazva: a Timire van bízva, hogyan vegyék be, ha jön a kanyar.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!