A Püspöki iskola egykori igazgatója, Finta Sándor születésének 130. évfordulójára

Az épületgépész-mérnök unoka, Császár Ernő nem kisebb szerepet vállal, mint Finta Sándor (1889-1950) szellemi hagyatékának rendezését – a kéziratok gondozását –, amit szüleitől, pontosabban édesanyjától, Finta Cecíliától örökölt. Amellett, hogy olvassa a megmaradt naplókat, műveket, tizenkét éve kutatómunkát is végez, hogy összegyűjtse nagyapja különböző kiadványokban megjelent írásait, és a lehető legrészletesebben összeállítsa az élettörténetét. Az unoka munkáját a szombathelyi Szülőföld Kiadó azzal támogatta, hogy megjelentette Finta Sándor Egy év az erdőben című mesekönyvét, valamint legújabban egy válogatást az elbeszéléseiből Aranyból épült ház címmel.

– Amikor nagyapám elhunyt, én még alig egyéves voltam. Nem ismerhettem őt, de máig érzem szeretetét – meséli a Várpalotán élő Császár Ernő. – A nagymamámtól és szüleimtől róla hallott történetek élnek bennem, az írásait olvasva ismertem meg a lelkét, a szenvedéseit, családszeretetét, hitvallását. Finta Sándor születésének 130. évfordulója van, ezt ünnepeltük e könyvkiadással. Örömmel tölt el az a tény is, hogy nagyapám épp 105 évvel ezelőtt lépett be a Püspöki Palota nagytermébe, most pedig lelke költözött e falak közé két röpke órára a kötet bemutatóján.

Finta Sándor Győrben született, ott végzett a katolikus Tanítóképző Intézetben, 1913-1950 között élt, tanított és alkotott Szombathelyen. Császár Ernőtől azt is megtudjuk, miként került nagyapja a vasi megyeszékhelyre. Nagylózson kezdett, majd Győrben dolgozott a Skultéty magániskolában. Tanítói pályája mellett alapítója és szerkesztője volt a győri Színházi Újságnak, majd a Dunántúli Hírlap munkatársa lett. Tanításával és sokrétű munkájával elismerést szerzett a püspöknél. Gróf Széchényi Miklós győri és gróf Mikes János szombathelyi püspök találkozásakor szóba került Finta Sándor neve. Széchényi püspök jelezte, hogy a tehetséges, hithű katolikus tanítót meg kell menteni, ha ő elmegy Győrből, Mikes püspöknek legyen rá gondja.

– Mikes püspök hívta nagyapámat Szombathelyre, és ő be is adta jelentkezését a Püspöki Elemi Iskola tanítói állására kiírt pályázatra. 1913 augusztusában érkezett meg, tanító lett, és a Szombathelyi Újság újságírója. 1914. január 27-én a püspök ebédre hívta a püspökvárba. A jó hangulatban telt ebéd utáni beszélgetés, ahogy nagyapám írta naplójában, nem bizalmas, inkább atyai volt. Mikes püspök azzal búcsúzott tőle, hogy „maradjon olyan derék ember, amilyennek megismerte”.

Finta Sándor eredetileg pap szeretett volna lenni, de az élet mást hozott: tanított és számtalan társadalmi szerepet vállalt.

– Az első világégés idején felmentették a bevonulás alól, ő mégis részt vett önkéntesként a háborúban. 1917 áprilisában elment a frontra meghalni, de – ahogy naplójában írta – ezt a Jóisten nem engedte. Nyolc hónapot töltött a piavei fronton, arcvonalban. Leszerelése után neki is megadatott a boldog családi élet, miután megismerte nagymamámat, Szemlér Erzsébetet – meséli Császár Ernő. – Tizenhárom naplója maradt ránk. Az utolsónak az Elsüllyedt világ címet adta, így írt benne: „Nincs egyebem a szívemnél, s lelkem Istenben elnyugvó gondolatainál… Sohase akartam úgynevezett okos, művelt író lenni. Én a katolikus tanítószívemet akarom bevinni szegény katolikus irodalmunkba.”

1919-ben már a Szombathelyi Békebíróság elnöke. Missziós feladatként felkarolta a Szombathely környéki cigányság sorsát, tanításukat segítette. Főmunkatársa lett Juhász Gyula folyóiratának, a Magyar Jövendőnek. Alelnöke, majd elnöke a Szombathelyi Egyházmegyei Katolikus Tanítóegyesületnek. Alapító tagja és főszerkesztője a Vasmegyei Tanítók Lapjának, amely rövid időn belül mint Dunántúli Tanítók Lapja jelent meg. Volt a Szombathelyi Kultúregyesület Szépirodalmi Szakosztályának elnöke is. A Szent István Társulat felkérésére megírta a Beszéd- és értelemgyakorlatok tanításának vezérkönyvét és a Magyar helyesírás kisszótárát. A Szombathelyi Szépítő Egyesület titkárának választották, majd püspökétől igazgatói kinevezést kapott. 1928-ban a Katolikus Tanítóegyesületek Országos Szövetségének elnöke lett.

– Fontos emlék családunk számára, hogy nagyapám tanította Boldog Brenner Jánost. Ma, 81 évvel később tanítványa jobbján ott van emléktáblája, mindkettőjüké ugyannak az iskolának a falán. Annak idején a nagyapám Szent Tarzíciusz történetéről írt egy jelenetet. Ennek eljátszásához keresett osztályában szereplőket. A vértanú Tarzíciusz megformálására nem akadt jelentkező, így felkérte az igen csöndes, kedves kis Jánost, aki elvállalta. A jelenetet az osztály színjátszó csoportja nagy sikerrel adta elő püspök atya jelenlétében. Az élet furcsa fintora, hogy a fiú a valóságos életben igazi Tarzíciusz, vértanú lett.

Császár Ernő azt is elmeséli, hogy Finta Sándor gazdag életútjának fontos mérföldköve volt, hogy 1929-ben XI. Pius pápától ezüst plakettet kapott Szívünk miséje verseskönyvéért, amit Mikes püspök közvetített Rómába. A pápai elismerést a nagyapja itt vehette át a Püspöki Palotában. Még abban az évben beválasztották Szombathely város képviselőtestületének tagjai közé, 1933-ig dolgozott a kulturális és szegényügyi bizottságban. A Szent István Akadémia felvette rendes tagjai sorába. 1939-ben XII. Pius pápa az addig végzett munkássága elismeréseként szintén kitüntette.

Finta Sándor 1950. augusztus 28-án hunyt el. Barátai nem mertek elmenni a temetésére, az aktuális politikai légkörben féltek az esetleges retorziótól. A klerikális Finta nem volt jó ajánlólevél. Koporsójánál nem hangzott el nekrológ. Csak a család – és Ondód község pártfogásába vett cigányságának képviseletében egy cigányasszony helyezett el virágcsokrot a sírján.