Kalandos utat járt be a dömölki Madonna

Azt, hogy pontosan melyik évben történt, nem tudjuk, de már legalább négy évszázada ott van a dömölki Madonna Dénesden – és ott érzi otthon magát.

A helybeliek igen nagy becsben tartják, és az eredetéről sem feledkeztek meg. Kiadványokon, ismertető táblákon közlik, hogy a szobor Celldömölkről érkezett hozzájuk. Ha a dömölki apátság történetét nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy a szobor sorsa szerencsésen alakult. Az egykori apátságtemplomból napjainkra csak romok maradtak, elpusztult a régi templomhoz tartozó kolostorépület is.

A Madonna-szobrot körtefából faragták, és vannak olyan feltételezések, hogy Itáliából, a bencés rend ősi központjából, Monte Cassino környékéről hozták magukkal a XIII. században. Esetleg éppen annak a Máriának szentelt dömölki templomnak az oltárát díszítette, amelyet már 1252-ben oklevél említ.

Mások úgy vélik, az alkotás ennél kicsit fiatalabb, „mindössze” öt-hatszáz éves lehet. A korai időszak a homályba vész, kevés esélyünk van arra, hogy a szobor történetének minden részletét valaha is kiderítsük.

A dömölki Madonnát ma sokan már csallóközi Madonnaként emlegetik. Dénesdet nem biztos, hogy első nekifutásra megtaláljuk a térképen. Olyan község, amelynek ma is ez a hivatalos neve, már nincs. A Nyugat-Csallóköz három települését: Dénesdet, Torcsot és Misérdet összevonták. Mindegyiknek volt német és szlovák neve is – így az már összesen kilenc név. Tizedikként pedig jött a helységnévtáblán is szereplő új szlovák név – Dunajská Luzná. Magyarul a nagyközség megnevezésére a Dénesdtorcsmisérdet használják.

A falu önálló ugyan, de már Pozsony agglomerációjához tartozik, szinte összenőtt vele. Az itt élők többségének az anyanyelve valaha a német volt, ma a szlovákok aránya 90 százalék körüli, a magyaroké 4-5 százalék, a németeké pedig alig kimutatható. A felekezeti hovatartozásukat tekintve az itteniek többsége ma római katolikus. Ha az egykori településrészeket külön-külön vizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy Misérd hajdan kétharmad részben evangélikus volt.

A Dénesdre került kegyszoborról az 1700-as évek elején Lancsics Bonifác, a Boldogasszony anyánk kezdetű himnusz szerzője tudósít először. A szobor akkor az ottani Szent Bertalan-templom egyik mellék­oltárán állt. Amikor 1790-ben felépült a most is álló templom, annak főoltárára került. Ma is ott áll. Úgynevezett öltöztetős szobor, amely a liturgikus évnek megfelelő színű öltözetet viseli. Mária ma a falu egyik patrónusa. A csallóközi Madonna ábrázolásaival az utcán sétálva is találkozunk. Alakját és a hozzá kapcsolódó motívumokat kereszt talapzatán és út menti kápolnában is felfedezhetjük. A dénesdi szoborról 2008-ban másolatot készítettek, ez utóbbit ma Celldömölkön őrzik.

Távolról nézve első pillantásra úgy tűnhet, a csallóközi Máriát látjuk a község címerében is. Ha jobban szemügyre vesszük, ott a virágokkal körülvett, hosszú hajú alak feje fölött egy püspöksüveg lebeg. Ő nem Mária, hanem Szent Márton püspök – a település másik oltalmazója. Az érdekes ábrázolás egy 1693-as misérdi pecsétlenyomaton szerepel. A községek egyesítésekor került a „közös település”, Dénesdtorcsmisérd címerébe.

Misérdnek egykor középkori eredetű Szent Márton-temploma volt. Az épület hajója elpusztult, mára csak a szentélye maradt meg. A falut érinti a Szent Márton európai kulturális útvonal csallóközi szakasza, a Via Insula Magna.