2019.06.30. 13:00
A tánc urai az Arena Savariában
A vasi megyeszékhely volt az egyik állomása a Lord of the Dance Dangerous Games című miniturnéjának.
Lord of the Dance: profi táncosok a levegőben Fotó: Horváth Balázs
A táncos-zenés show-t Szombathelyen is osztatlan siker koronázta: állva tapsolta meg a közönség a majd kétórás műsort.
Szerencsésnek mondhatta magát Szombathely, hiszen Szegeden, Budapesten és Tokajon kívül itt is megfordult a Michael Flatley nevével ismertté vált Lord of the Dance Dangerous Games című show-ja. A műsort eredeti rendezésben és koreográfiával 2014-ben vitte színpadra az ír rendező és táncművész; aztán világszerte bemutattak, például a London Palladium színházban is hatalmas sikert aratott. Flatley időközben elköszönt szereplőként a produkciótól, ám a hazai rajongók nem panaszkodhatnak: a show elején és végén feltűnik a legendás művész – filmfelvételről. Az előadás története a jó és a gonosz harcáról szól, az alapot ír népmese adja: a Kis Lélek segíti a Lordot, a Tánc Urát abban, hogy meg tudja védeni az embereket a gonosz Sötét Nagyúrtól, Don Dorchától és seregétől. A cselekmény kibontakozását látványos kivetítés teszi teljessé, amely segít a sztori értelmezésében is: elválasztja a különböző helyszíneket, színvilágával jelzi, mikor jelenik meg a jó és mikor a gonosz a színpadon. A fények és a füst tovább fokozza a drámai hatást a cselekmény kibontakozásában.
Üröm az örömben, hogy a cselekményeket elválasztó elemek között többnél már-már giccsbe hajlott a vetített tartalom: a mesevilág idilli ábrázolását kissé eltúlozták a látványtervezők. A szereplők ruhatárára azonban nem lehetett panasz: a hátterekhez, karakterekhez igazodott, aprólékosan kidolgozott jelmezekben tűntek fel a műsorban. A látványt kiváló hangtechnika kísérte, szemet-fület kényeztető előadásban volt részük a nézőknek. A külsőségek fontos részét alkották a show színpadra vitelének, a lényeg azonban a táncon volt: pontos, precíz lépesek, tökéletes szinkronitás jellemezte a fellépőket. A vezető táncosok kiemelkedő munkát végeztek: lábmunkájuk figyelmet érdemelt: a többi között a leütések gyorsasága kápráztatta el az ír és a kelta tánc nézőtéren helyet foglaló rajongóit. A cselekmény kibontakozását megszakító etűdök kapcsán érdemes kiemelni az énekes és instrumentális intermezzókat: bár funkciójukat tekintve elválasztottak jeleneteket, mégsem voltak jelentéktelenek: az énekes és hegedűs produkciókban kiváló énekes és zenészek léptek színpadra – kicsit elvonatkoztatva az alkalomtól, hallgatva és látva azokat, a televízióban közvetített eurovíziós előadások ölthettek testet a hallgatóság lelki szemei előtt.
Kulisszatitkot is megtudtunk: magyar fellépők is tagjai az utazó társulatnak: a három szereplő közül ketten részt vettek a szombathelyi előadásban is, Papp-Krén Andrea és Papp Zoltán a tánckart erősítette, de vezető táncosként is feltűnnek időnként a műsorban: Andrea a csábító nőt, Zoltán pedig a Sötét Nagyurat alakítja. A produkció nagy sikert aratott az Arena Savariában is: felállva tapsolták a nézők a művészeket. A kétórás előadás méltó zárása volt a napnak, emléke megmarad.