A vasi Ördögkövek legendája

Az elnevezés később is több helyen felbukkan, hol pedig „gyety kő”, hol „gyegy kő” alakban. Funkciója szerint pedig ez volt az a kő, amelyik a határt megjelölte; vagy – ahogyan az ezen a vidéken élők mondták – „meggyelülte”. A kifejezés az 1800-as évek második felétől már „jegy-kő” formában szerepel a térképeken és az iratokon.

A Jegykői dűlő ma a Söptei úti repülőtér területére esik. Hová lett maga a kő? – mert hát van olyan térkép, amelyiken „szőrös pöttyként” az is szerepel. Nos, az is megvan.

Gencsapátiban kell keresnünk, a Szentkúthoz vezető út mellett. 1907-ben vitték át oda, ahol már egy másik néven, ördögkőként kezdték el emlegetni: „ördög kö” ahhoz, hogy valaki ilyen nehéz köveket a mezőben magával hurcoljon.

Felmerül egy harmadik névmagyarázat is. Nem jegykővel, hanem „egykővel”, azaz „szentkővel” van dolgunk. Az egy a régi magyar nyelvben szentet jelentett (lásd! egyház – szentház). A Hegykő és Hegyfalu településnevekben is ez a kifejezés bújt el.

A meglóduló gondolat hamar eljuthat odáig, hogy a Jegykői dűlőben a pogány időszak szentkövét keresse. Legyünk óvatosak ezzel a feltételezéssel! Az ördög tudja, hogy került oda ez a kő.

A jegykő valószínűleg egy római oszlopnak a töredéke. Hasonlókat az ország más pontjain is találunk, így például Jákon is. A gencsapáti és a jáki ördögkövekhez kapcsolódó legendákat 1963-ban Bárdosi János ismertette egy tanulmányban, a jáki oszloptöredékekkel három évvel később Dömötör Sándor is foglalkozott. Mindketten a néprajzi szempontokat helyezték előtérbe.

A Bárdosi által feljegyzett egyik jellemző történet így szól: „Jákon volt egy fazekas, akinek a fia pap volt. Ez a pap igen lassan misézett. Egyszer az ördög fogadott vele, hogy ő előbb megfordul Rómából egy nagy kővel, mint a pap elmondja a misét, vagy ha nem, akkor rádobja a követ a templomra. A pap megijedt és beleegyezett a fogadásba. Az ördög elindult Rómába a nagy kőért. (…) A pap még csak úrfölmutatásnál tartott, amikor meglátta, hogy jön az ördög. Az utolsó áldást végezte és elindult befelé az oltártól. Látta az ördög, hogy végzett a pap és mérgében úgy földhöz vágta a követ, hogy

három darabra törött. A válla helyét meg is lehet látni. (…)”

A jáki ördögkövekkel kapcsolatban több kérdés is felmerül, de a kutatók többsége egyetért azzal, hogy az oszloptöredékek Szombathelyről kerülhettek Jákra – és valószínűleg fel akarták használni azokat a templom építésénél. Hogy ez utóbbira végül mégsem került sor, abban szerepe lehet annak, hogy ezek a kövek gránitból készültek, amely jóval nehezebben faragható, mint a mészkő.

A jáki kövek közül kettő a két világháború között új funkciót kapott. Az egyik, miután belevésték az első világháború helyi hőseinek nevét, emlékmű lett. A másik is az emlékezést szolgálja, az 1930-as cserkésztalálkozónak állít emléket.

Ják mellett a román kori templomépítészet másik jeles emléke Nyugat-Dunántúlon Lébény. A két települést szimbolikusan még szorosabban összeköti, hogy ott is láthatunk egy római emléket, mégpedig egy mérföldkövet. Ahhoz az oszlophoz azonban ismereteink szerint nem kötődnek olyan legendák, mint a Vas megyeiekhez. Igaz, azt is tudjuk, hogy azt nem az ördög vitte oda. A közeli

Barátföldön bukkantak rá és onnan vitték át a lébényi iskola kertjébe.