Az Anna-bál szépe cím kötelez, vallja a Vas megyei Horváth Éva

Éva azért látogatott el szerkesztőségünkbe, hogy elmesélje mind­azt a csodálatos élményt és emléket, amit az Anna-bál szépeként, majd azóta több alkalommal a zsűri tagjaként tevékenykedve átélt. Meggyőződése, hogy egykori bál szépeként kötelessége a szép hagyomány ápolása és őrzése.

Évának ma is különleges csillogás tölti meg a szemét, amikor a nagy múltú bálok történetét idézi fel. A hagyomány a Szentgyörgyi-Horváth család házából indult útjára, akik eladósorba került lányuk, Anna Krisztina névnapjára 1825. július 26-án bált rendeztek. A legenda szerint a bálba Kisfaludy Sándor társaságában megérkezett egy nyalka huszárkapitány, eleméri ittebei Kiss Ernő, aki megpillantotta a gyönyörű házikisasszonyt, és mint a mesében, azonnal egymásba szerettek.

Kiss Ernő a bál után mindjárt megkérte Anna Krisztina kezét, s így a romantikus álmodozó kisleányból egy év múlva Kiss Ernő hitvese lett. Milyen jó lenne, ha ez a történet ilyen örömmel fejeződhetne be, ám Kiss Ernőt az 1848-49-es szabadságharc után kivégezték, és az aradi vár egyik kapujának közelében, egy kisebb árokban hantolták el. Szerelme, felesége elhozatta és a családi sírboltban temettette el. Ennek a gyönyörű szerelemnek és nagyszerű tettnek az emlékére rendezik meg azóta is évről évre az Anna-bált – legalábbis a legenda szerint.

– A füredi Anna-bál ma is a legrangosabb bálok egyike, melyen nagy szerelmek, életre szóló barátságok köttetnek. Egykor írók, költők, politikusok találkozóhelye is volt. Gróf Széchenyi, Vörösmarty, Jókai, Kossuth, Blaha Lujza is megfordultak itt. A reformkor idején itt szőtték terveiket, tervezgették a haza sorsát, de hasonló beszélgetések folynak ma is az Anna-bálokon.

Kanyarodjunk vissza Horváth Éva történetéhez: hogyan került a 17 éves bakfis a SZOT-szanatórium színháztermébe, a fényűző bálba?

A nagyszülők Söptén laktak, az édesapa, Horváth Dezső pedig Szombathelyen, a Pásztor csárdában dolgozott akkoriban. Éva az anyai ági nagyszülőknél, Balatonfüreden nyaralt édesanyjával. Így édesapja nem is volt beavatva a tervbe. Éva lánya egyszer életében afféle Hamupipőkeként szeretett volna szép ruhát húzni és megjelenni a bálon. Ez a szándék még jobban megerősödött benne, amikor az előző nyáron, 1976-ban az akkori bál szépe, Ujváry Évike rámosolygott a bál utáni sétakocsikázáson.

– Hófehér keringőruhát viseltem. Egy gimnáziumi társamat, Szőke Mikit kértem meg, hogy legyen a kísérőm. Csodálatos volt felmenni azon a lépcsőn, amelyen egykor nagy magyarjaink is sétáltak.

A bál megnyitására az előző évi bálkirálynő kérte meg az engedélyt, majd a palotás után felcsendült Huszka Jenő Anna-báli keringője. Akkoriban a nyitótáncot dr. Leyrer Lórántné Buci néni tanította be a füredi gimnazistáknak, akik aztán ott maradhattak a bálon. Volt rá példa, hogy közülük került ki a bál szépe, például Balla Zsuzsa, aki szintén füredi lány volt.

A belépéskor a lányok papírszíven (ma már porcelánszív lépett a helyébe) egy számot kaptak, a belépőjegyen pedig szavazócédula volt. Éva „az apu kedvéért” szeretett volna az első három lány közé kerülni, ám a zsűri szavazata őt hozta ki legszebbként. Édesapja végül másnap, a televízióból tudta meg, hogy a lánya az Anna-bál szépe lett, amit hatalmas boldogsággal vett tudomásul. Évát később, az ezredforduló után el is kísérte az egyik bálba.

– A dobogó legfelső fokán állva sírtam a meghatódottságtól, ez volt életem legboldogabb napja – emlékezik Éva. Másnap a sétakocsikázáskor hatalmas tömegnek integethetett a hintóból Füred utcáin. Mint bál szépét, a következő évben, s azóta is számos alkalommal meghívták a zsűribe, ahol a kedvességet, a bájt, a tisztaságot, a kisugárzást keresi minden lányban.

Az egykori bálkirálynők közül sokat ismer, tartja például a kapcsolatot Zákonyi Tündével – aki 1959-ben először kapott aranyalmát –, Ujváry Évával, Simon Mónikával, Csizmadia Alizzal, Bőr Viktóriával, Balázs Erikával. A díjazott lányok között akad nem is egy, akit később modellként ismert meg az ország, például Komjáthy Ági, míg mások visszatértek a hétköznapokba.

– Én azt vallom, az Anna-bál szépe cím kötelez. A hagyományt őrizni kell, a bálhoz fűződő legendát újra és újra elmesélni, hogy ne merüljön feledésbe. Cselekedeteinkkel példát kell mutatni egy életen át, őrizni a hazaszeretetet, a becsületet, a mások iránti tiszteletet.

Horváth Éva jó néhány tárgyi relikviát is őriz az egykori bálokból. Régóta arról álmodik, hogy egy kiállítóhelyet rendez be ezekből azért, hogy ezzel is tovább éltesse ezt a szép magyar hagyományt. Tudja, hogy mások is szívesen hozzájárulnának ehhez.